Függő etetők madarai
:
barátcinege, csíz, csuszka, házi veréb, mezei veréb, kék cinege, széncinege, őszapó, tengelic, zöldike, nagy fakopáncs, közép fakopáncs.
Talajon táplálkozó madarak:
balkáni gerle, barázdabillegető, énekes rigó, fekete rigó, erdei pinty, fenyőpinty, seregély, vörösbegy, zöldike.
Etetőasztalok vendégei:
balkáni gerle, örvös galamb, parlagi galamb, barázdabillegető, csuszka, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, tengelic, süvöltő, meggyvágó, csíz, citromsármány, szajkó, énekes rigó, fekete rigó, léprigó, fenyőrigó, házi veréb, mezei veréb, barátcinege.
A téli élelem egy-egy legyengült, beteg madárnak esetleg életmentő lehet, de leginkább „magunk miatt” van szükség a madáretetésre: ilyenkor közelebb kerül a természet, óvodák, iskolák oktatási céllal is telepítenek madáretetőt, a természetfotósoknak pedig „házhoz” jön a téma – mondta el a FigyelőNetnek Vándor Barbara, a Magyar Madártani Egyesület (MME) környezeti nevelés felelőse.
Minden madár máshol eszik
A madáretetést a fagyok beállta után kell elkezdeni, és csak addig szabad folytatni, amíg tart a hideg idő – ajánlja az MME. Csak megfelelő minőségű eleséget szabad kihelyezni, a romlott, penészes táplálék a madarak pusztulását okozhatja. A sózott, fűszeres eleség, a kenyér is árthat a madaraknak. A madáretetőt olyan helyre ajánlatos elhelyezni, ahol a macska nem fér hozzá: érdemes a fák törzsére, az etetők lábazatára szúrós ágakat kötözni.
A madarak télen is isznak és fürdenek, ezért télen is szívesen látogatják az itatókat. A befagyott vizet reggelente cseréljük, a vékonyabb jeget napközben összetörhetjük, hogy a madarak ismét hozzáférjenek a vízhez. Egy-egy kerten belül ajánlatos több fajta etetőt kihelyezni, mivel az egyes fajok táplálékigénye és táplálkozási szokásai igen eltérőek. A madártani egyesület útmutatása szerint kihelyezett etetők adott fajokat vonzanak.
Függő etető
A kisebb termetű, mozgékony madarak a fák és bokrok vékony ágain keresnek táplálékot. A csíz például a nyír- és az égerfák vékony ágain csimpaszkodva táplálkozik, a csuszka pedig fejjel lefelé is ügyesen mozog a fák törzsein. Számukra nem jelent problémát megkapaszkodni egy függő madáretetőn. A hálós etetőbe elsősorban napraforgómagot, diót és mogyorót érdemes tenni. A tálcás etetőkbe a fentieken kívül kanárieleséget, kölest, darált kukoricát vagy konyhai maradékot is tehetünk.
Etetőasztal
Azok a madarak, amelyek a talajon keresik a táplálékukat, nem kedvelik a himbálódzó függő etetőket. A rigók és a vörösbegy jobban szeretik, ha a földön terítünk meg a számukra, és az erdei pinty is inkább az etető alá hullott magokat csipegeti fel. Az eleséget szórhatjuk a bokrok és a fák alá. A földre szórt táplálék hamar megromlik a nedvesség hatására vagy a havazás miatt, ezért érdemes etetőasztalt vagy sátoretetőt készítenünk.
Az etetőasztal pereme megakadályozza, hogy a szél kifújja a magvakat, de szabad kilátást biztosít a madaraknak, így idejében észrevehetik a ragadozókat. Az alacsony etetőasztalokat főleg a barázdabillegető és a rigók kedvelik, a magasabb dúcetetők viszont megfelelnek a legtöbb madárnak. Az etetőasztalra magkeveréket érdemes tenni.
Madárkalács
Házilag is könnyen elkészíthető: olvasztott faggyúba vagy sertészsírba keverjünk magokat, diót, mogyorót, majd öntsük műanyag pohárba, esetleg félbevágott kókuszdióba. A madárkalácsot felakaszthatjuk fákra, de tehetjük madáretetőbe is. Kevésbé esztétikus látvány, de a levesben főtt csontot is kiakaszthatjuk a fára, néhány nap alatt tisztára csipegetik a madarak.