A hamvasztás utáni búcsúztatás kezdetén művészek és barátok álltak díszőrséget a 86 éves korában, július 30-án elhunyt Kossuth- és Jászai-díjas színész urnája mellett.
“Zenthe Ferencnek megvolt az a különös képessége, hogy az is személyes jó ismerősének tartotta őt, aki soha nem is találkozott vele” – mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy “az igazi titok” a művész személyiségében rejlett; valami lefegyverző harmónia áradt belőle, a természetesség. A miniszter hozzátette: Zenthe Ferenc olyan színésznemzedékhez tartozott, amely a XX. századi magyar film- és színjátszás hőskorából nőtt ki, és amely éppen ezért egyszeri és megismételhetetlen.
Budapest főpolgármester-helyettese, Schiffer János búcsúbeszédében arra emlékeztetett, hogy a művész a magyar történelemből annyira hiányzó győzelem örömét lopta be lelkünkbe: “Vele túljártunk a törökök eszén, legyőztük a labancokat, győzött a forradalom és a szabadságharc” – fogalmazott búcsúbeszédében a politikus, aki a művész egy méltatóját felidézve azt hangsúlyozta, hogy Zenthe Ferenc “képtelen volt nem igazat mondani. Nem akart becsapni bennünket semmilyen álruhában. Minden szerepében őszinte volt, mint az életben”.