Vegyes, vágott: a Figyelőnet szerint a Szemle

Megvolt. A harminchetedik. Filmszemle. Kicsit vegyes, (néha alig) vágott – de a miénk. A FigyelőNet szubjektív visszatekintése.

A közönségszavazat alapján a top 10

 
1. Fehér tenyér 5,1
2. Friss levegő 5,1
3. Taxidermia 4,5
4. Szőke kóla 4,2
5. Üvegtigris 2 3,7
6. Fej vagy írás 3,6
7. Johanna 3,3
8. Rokonok 3,3
9. Madárszabadító, felhő, szél 3,2
10. Sztornó 3,2

A vágásról, még itt, az elején. Merthát a csőrünket pöcköli, hogy csúnyább kifejezést most ne használjunk. Több alkotó hivatkozott arra a filmje utáni sajtóvetítéskor, miszerint tudja ő jól, hogy ez nem a kész változat, akadnak benne hibák, és bocs, hogy élünk, szeressetek, drága felebarátaim. A felebarátok egy része (én) aztán meg ideges, hogy a drágajó felebarátok pénzén (az enyimen, például) lett film miért nem lett, vagyis ha nem teljes, akkor meg minek. Tudom, a bemutatási kényszer, az elosztók is csak úgy és akkor osztanak el, ha a kapók bizonyos kitételeket teljesítenek. S ennek csupán töredékeleme, hogy logó megjelenik a vásznon.

A 37. hazai filmmustrán 24 nagyjátékfilm, 28 kísérleti és kisjátékfilm, 39 dokumentumfilm és 12 tudmányos-ismeretterjesztő film versenyzett. És hát az utóbbi három kategóriában nagyon, de nagyon izgalmas alkotásokat láthatott, aki erre szocializálódott, ám a nép, az isten adta nép elsősorban a játékfilmekre tódult – jelen állapotban vagy száznegyvenezren váltottak jegyet, és persze elsősorban a fikciós, hosszabb mozikra.

Egykori kedvenceiben csalódtak a nézők

Legalábbis ami a Pétereket – Bacsó, Gárdos, Tímár – illeti. Bacsó De kik azok a Lumnitzer nővérek? című fergetegesnek szánt bohózata ízetlen (nem vicces), mint azok az étkek, amiket az éttermi kritikusok (Alföldi Róbert, Rudolf Péter) villájuk és górcsövük alá vesznek. A főhősök remek helyeken ínyenckedhettek kedvükre és forgatókönyvükre – a klassz dínom-dánomokat nyilván borzasztóan élvezték –, a film annyit ér el, de azt nagyon, hogy megéhezik a néző, akinek azonban sajna be kell érnie a mozinál árusított gagyiperecekkel.

Gárdos Az igazi Mikulása igazi tévedés és szereptévesztés; miközben a Párizsban – hát már idehaza nem terem egy rendes gengszter? – meglőtt szépreményű bárzongorista (Cserhalmi György) trógerré és kényszertélapóvá zülli magát, egy intézeti kislánynak biciklit hazudik (röpteti és kikacagja), ám mivel a szíve nagy és arany, végül becserkészi. A kerékpárt (nem a kicsikét). Szerepet téveszt a télapó – és a rendező, a színész stb. Egyedül a néző nem. Tudja, hogy átverték, mert a film semnem családi, semnem vígjáték, semnem lírai, semnem.


A herceg haladéka

Bár gondolatilag tagadhatatlanul érdekes kísérlet, Tímár A herceg haladéka című filmje az ember idegeire megy, mert tényleg mélyenszántásra indul a néző, hogy mi lenne, ha halálakor kapna egy percnyi haladékot, és ha ezen nem túl hosszú idő alatt találna valakit, aki halálát átvállalja, meg is menekülne (átmenetileg, ugye); ám mindez oly’ gyatrán, szövegében, képeiben olyan esetlenül van kivitelezve, hogy elernyedünk.

Feljövőben a szórakoztató filmek


Csak szex és más semmi

Kitörő örömünknek kell, hogy hangot (betűt) adjunk, a hazai szórakozatófilm egyre dominánsabban van jelen, egyre jobb alkotások születnek. Bár nem egészen a szemléhez kapcsolódik, de ha nincs a mozikban 2005 végén a Csak szex és más semmi (utána meg az idei esztendő elején az Üvegtigris 2.), a mozisok önszemükbe világíthatnának a gépeikkel, miszerint itt a vég, a mozizáró, amit történetesen nem akarnak látni. Vérbeli és jó fajta viccfilm több is megmutatkozott a mustrán: az említett Goda Krisztina-film – Csak szex… (egy negyvenbe hajló színházi dramaturg nő hímcserkésző megpróbáltatásai, a remek Schell Judittal a főszerepben) – mellett láthattuk Rudolf Péter Üvegtigris 2-jét, amiben a kopott út menti büfébodega hat lúzere egy csomó új viccet mond el (némelyik szállóige-gyanús) és csinál; kacaghattunk egy kamasz fiú csajozós balatoni kalandjain (Tibor vagyok, de hódítanai akarok), illetve nyolc „véletlenül” összekeveredett benzinkúti delikvens és személyzet összekeveredésein Kapitány Iván Kútfejek című akcióvígjátékában.


Sztorno


Akadtak nem épp reveláció erejű, de tisztességgel elkészített alkotások, mint Bagó Bertalan filmje, a Vadászat angolokra (szerelmek és politikai intrikák a változások szelétől meglegyintett reformkori magyar vidéken, Cserhalmi Györggyel, Bertók Lajossal, Nyakó Júliával, Dörner Györggyel), vagy Pálos György Sztornója, amiben a főhős (Lovasi András a Kispál és borzból) egy APEH-vizsgálat apropóján kafkai mélyutazáson vesz részt (a valóságban és a képzeletben egyaránt).

Csúnya melléfogások

Incze Ágnes az I Love Budapest után egy unalmas és érdektelen „hangérien ródmúvi”-val rukkolt elő, miszerint egy hajléktalan (félreértelmezett alakítással: Papp Vera), egy szociális munkáslány, egy motorkerékpáros srác, egy égből pottyant lány a motoros útlevelét keresik (Randevú). A mágikus realizmus itt nem működik, a mese és a valóság nem lép élvezetes kapcsolatba, elvegetálnak a filmidő végéig. Külön-külön.

Melléfogás Bollók Csaba Miraqja, amit megszenvedtek készítői három évre nyúló gyártása során, de megszenved a néző is, mert – fogódzkodók híján – nem tudja összerakni a képzeletbeli vidéken bolyongó fiatalember útját, s csak a végén érti meg (úgy, ahogy), hogy itten kérem visszafelé haladtunk az időben, miközben egy szent ellopott, arany lábanyomát kerestük – bottal ütöttük, hehe. (Az ember agyára megy a film vége felé, hogy minden jelenet úgy kezdődik, hogy a bolyongó főhős bekolbászol a képbe.)


Lopott kéek

Nem váltja be a reményeket Pacskovszky József Lopott képek című kézikamerázó filmje (á la Dogma-mozgalom?), amelynek kvázi „főhőse” a camcorder maga, „aki” a hatvanba lépő értelmiségi trió (profik: Bánsági Ildikó, Andorai Péter, Szacsvay László) szerelmi háromszögének nyitánya után a nővadász asztaloshoz, majd egy kínai lányba szerető magánnyomozóhoz kerül. Jó felütés után elfoszlik a film.

„Futottak még”


A gyertyák csonkig égnek

Ezeknek köszönjük, hogy elkészültek, de nincs beleszólásuk se ebbe a versenybe, se a hazai nézőszámalakulásba: Fej vagy írás (rendező: Lengyel Andor), Szőke kóla (rendező: Barnóczky Ákos), Az élet vendége – Csoma-legendárium (rendező: Szemző Tibor), Egyetleneim (rendező: Nemes Gyula), Stammbuch (rendező: Mészáros Péter), A gyertyák csonkig égnek (rendező: Iglódi István). Ez utóbbi a rendező szerint sem jó film, nem is azért készült (akkor miért?). Mint mondta, a két nagyszerű színész (Avar István és a közelmúltban elhunyt Agárdy Gábor) jutalomjátékát akarta megörökíteni. Erre viszont van egy olcsóbb és jobb megoldás: leszúrni a színházban három kamerát például.

Az élmezőny



Taxidermia

Az élmezőnyt Szabó Istán Rokonok című új Móricz-adaptációja, Pálfi György Taxidermiája, Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című filmje és – meglepetésként – Kocsis Ágnes Friss levegője képviselte a nézők szavazatai alapján egész héten. Ez a Rokonok csipkelődöbb és karikatúraszerűbb, mint Szabó tanárának, Máriássy Félixnek ötven évvel korábbi feldolgozása. A tornászvilágba kalauzoló Fehér tenyér első félórája erős, izgalmas, utána elkényelmesedik, és a sportfilmek jól bevált útját követi. A Friss levegő szikár anya-lánya kapcsolata rabul ejti a nézőt, a film világa a finn Aki Kaurismäki világát – és humorát idézi.

Véleményünk szerint is a „legfilm” Pálfi Taxidermiája, a sperma, nyál és vér testnedveivel jellemezhető háromgenerációs, műfaját tekintve (hála istennek) nehezen besorolható alkotás; az erotomán nagyapa, a versenyevő apa és preparátor fiú története képeit és párbeszédeit tekintve abszolút felkavaró mozi. Nem a gyerekes amerikai filmeken hájasodott nézőknek való. Ránk fért.
Szóval: jó volt, szép volt, megvolt.
Még bombariadóra is sor került. Kell-e több?

Címkék: Magazin