A kötet megírásnak körülményeit részletesen bemutatva, a Le Monde kritikusa Esterházyt idézve megjegyezi, hogy a Javított kiadás a Harmonia Caelestis utáni tehetetlenségből született: „Ez többé nem az üres lap miatti szorongás volt, hanem amiatt az ismeret miatt, amit le kellett írni.” Annak ellenére, hogy Esterházy számára egy világ omlott össze, amikor megtudta, hogy apja besúgó volt, egy dolgot nem veszített el: humorérzékét – írja Pierre Deshusses.
Hozzáteszi: „(A műben) egy család sorsán túl, az egész háború utáni Magyarország új perspektívába kerül, egy olyan ország, amely eddig nem mert szembenézni kollaboráló múltjával, és amely íróira hárítja a múlt felrázását.”
A Le Monde kritikusa szerint Esterházy anélkül írja le apját Júdásként, hogy elhatározta volna, gyűlölni fogja. Sem a nagy, sem a kis történelmet nem lehet kijavítani, de mindenkinek lehetősége van abban szabadságát kifejezni, szégyenletesen vagy dicsőségesen. Vörösen és feketén” – írta a Le Monde.