Peter Jackson a Gyűrűk Ura-trilógia bombasztikus – százmilliókban mérhető – sikerével simán elintézte nem csak azt, hogy a hollywoodi stúdiók sorba álljanak az ajtaja előtt a megbízásokkal, de azt is, hogy gyakorlatilag bármibe kezdjen, azt a legkomolyabban támogassa az éppen aktuális stúdió vezérkara.
Amikor tehát szárnyra kaptak az első hírek, miszerint a King Kong-sztori harmadik változatát (az elsőt 1933-ban láthatták a nézők, és hamarosan megjelenik DVD-n is, a második a sokak által azóta is az elsőnek gondolt 1976-os verzió volt Jeff Bridgesszel és Jessica Langgal a főszerepben) Jackson rendezi, sokan megnyugodtak. Hiszen Jackson neve garancia egyrészt a remek és grandiózus vízióra, másrészt pedig arra, hogy erre a vízióra megkapja az elegendő pénzt. Így is lett: az már az előzetesekből nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Középföldét celluloidra álmodó Jackson megint nem aprózza el a dolgot sem a látvány, sem a kidolgozottság tekintetében.
A film több mint háromórás – Jackson úgy tűnik, fizikailag rosszul érzi magát, ha ennél kevesebb celluloidot kénytelen használni egy forgatáson – lett, ami azt jelenti, hogy megint van idő szépen megkínálni a cselekményt, ráérősen felvezetni a sztorit, hogy aztán annál nagyobbat szóljanak a pörgős akciójelenetek, amikhez – ezt is a Gyűrűk Ura óta tudjuk – Jacksonnak szintén van némi affinitása. Egy szó mint száz, nagyszabású darabnak ígérkezik a Jackson-életmű legújabb darabkája, amit nem nagyon ajánlott kihagynia senkinek.
– Salvador Limones –