Nincs mese, az analóg fényképezésnek vége, a film halott, váltani kell – sommázzuk minden egyes alkalommal, amikor egy kedves barátunknak köszönhetően a lakásba tömbösítve eljutó külföldi fotós magazinokból egy hétvége alatt több hónap termését lapozzuk át. A nemzetközi trendek természetesen itthon is éreztetik hatásukat, de hogy pontosan mennyire is szenved „gyengélkedő betegünk”, az analóg fényképezés hazai piaca a digitális technológiától, annak feltárására nyakunkba vettük a várost.
Első utunk a Rózsa utcai Syrexbe vezetett, a filmes fotósok népszerű zarándokhelyére. Az analóg berendezésekre, kellékekre szakosodott boltban a nehéz idők ellenére sem lehet egy rossz szavunk sem a kínálatra: fekete-fehér filmből 23, színesből pedig csaknem negyvenfélét számolunk össze hirtelenjében.
A nyersanyag iránti kereslet azonban drasztikusan csökken, a Sulinet program óta csaknem harmadával esett vissza a boltban. „Korábban még az alsóbb vásárlói réteg is vett évente tíz tekercs filmet, ők ma már a kedvezményesen beszerzett digitális gépeikkel fotóznak” – mondja Szűcs Zsuzsa alkalmazott. A vásárlói körből maradtak az igényes amatőrök és a profik, ám ez utóbbiaknak is egyre inkább digitális formában kell munkáikat leszállítaniuk. A hosszú expozíciót vagy nagy érzékenységet megkövetelő feladatoknál még a film a nyerő, de például a katalógusfotózás már teljesen digitális formában történik.
| ||||||||||
AKCIÓVAL SEM. A következő állomásunk az elsősorban a tradicionális nagy gyártók (Canon, Nikon, Pentax, Minolta) gépeire szakosodott, a profi és igényes amatőr vásárlói kört kiszolgáló Ferenc körúti Optiform volt. „Hogy mennyire nincs az analóg gépek iránt kereslet, azt jól jelzi a Nikon akciója. A középkategóriás F75 árát optikával együtt levitték 65 ezer forintra, ám negyed év alatt jó, ha 8-10-et értékesítettünk belőle” – számol be a tapasztalataikról Sántics Péter.
Az Optiformnál a legtöbb digitális gép a 80-150 ezer forint közötti kategóriában fogy el, a legkeresettebbek a cigarettás doboz méretű, 5-6 megapixeles, háromszoros optikai zoomos kompaktok. A fényképezés népszerűsége nő, egyre többen vesznek gépet, és sok a visszatérő ügyfél is a boltban, van, aki három év alatt már a negyedik digigépet vásárolja. Sántics Péter szerint azonban igazán használni kevesen tudják készüléküket. „Korábban, akinek fényképezőgépe volt, tisztában volt a fotózás alapfogalmaival, ismerte a gépe funkcióit, ma az emberek többségét nem érdekli, annyit tud, hol kell bekapcsolni.”
Pedig épp a szakértelem igénye miatt sokáig úgy látszott, hogy a kiskereskedelem utolsó bástyája a fényképezés: a gépek közötti választás, a hívókkal, filmekkel kapcsolatos speciális kérdések megkövetelték, hogy az eladó értse a dolgát. A digitális technológiánál azonban a vevő messze nem igényel olyan hozzáértést, már jóval a vásárlás előtt az interneten megtalál minden információt, nincs szüksége segítségre, egyre személytelenebb a fényképezőgép-vásárlás is.
MARAD A MŰTEREM? Ha a kereslet ily mértékben eltolódott a digitális gépek javára, vajon a gyártók látják-e még értelmét annak, hogy az analóg gépeket is fejlesszék? – morfondíroztunk, miközben a Canon Magyarország felé vesszük utunkat. „Mi az eladásainkban körülbelül 70:30 százalékos megoszlást érzékelünk a digitálisok javára – közli Török F. László, a Canon Magyarország marketingigazgatója. – De nincsenek illúzióink: amatőr, félamatőr szegmensben már csak hónapok, legfeljebb egy-két év kérdése, és az analóg gépek eltűnnek a piacról. Én a filmes gépek jövőjét a profi szegmensben látom a műtermi gépeknél.”
Örvendetes trend viszont, hogy a számítástechnikából kezdünk visszatérni a fényképezés felé. „Ma már az egyszerűbb gépek is képesek az 5-6 millió pixel felbontásra, a legolcsóbb kategóriáknál sem hiányzik az optikai zoom, és már a digitális gépek lassúságáról szóló kritikák sem állják meg helyüket. A számok versenye helyett tehát ismét a kényelmi funkciók kerülhetnek előtérbe, újra lehet fényképezőgépként tekinteni az apparátusra, nem pedig számítástechnikai szempontok alapján hasonlítgatni” – fejtegeti a Canon szakembere.
JOBBAN KOPNAK. Nem kétséges, a digitális gépek erkölcsileg jobban kopnak, mint a filmesek. A kiterjedt marketing nyomán a divatgépek – a mobiltelefonokhoz hasonlóan – státuszszimbólummá lettek. A legújabb modellek már a megjelenésük előtt a vágy tárgyaivá válnak a kiszivárogtatott gyártói adatoknak, tesztképeknek, technikai paramétereknek köszönhetően. Akarjuk a kiszemelt példányt, gyűjtünk rá, megvesszük, de miután megszereztük, három hónap után már meg is jelent az újabb, még „okosabb” és sokszor már kedvezőbb árú darab a piacon.
De vajon a tényleges, fizikai elhasználódással mi a helyzet; kíváncsiak voltunk, milyenek a szervizek tapasztalatai. Ismeretes, hogy a digitális gépeket intenzívebben használják az emberek, ma sokan állandóan maguknál tartják kedvencüket.
A digitális technológia új munkamódszereket követelt meg a szervizekben. „Új mérőműszerekkel vizsgáljuk a gépek funkcióit, és főleg elektronikai-, illetve szoftverhibák után kutatunk” – mondja Tál János, a több évtizedes múltra visszatekintő Akácfa utcai szervizből alakult Fotoland Kft. tulajdonosa. Az üzlet néhány hónapja vette a Konica-Minolta fotóeszközök hivatalos garanciális szervize. Jelenleg havonta átlagosan 250-500 gépet vesznek be javításra. A garanciális javításra érkező gépek között már csak tíz százalék a filmesek aránya, ugyanakkor a fizetős, azaz a garancián túli gépek esetében ez az érték hetven százalék.
Az olcsó, belépő szintű digitális kompaktoknál a javítás leggyakrabban cserét jelent, mivel az egész készülék csupán pár elektronikai főelemből áll, ezek megjavítása pedig túlzottan idő- és munkaigényes volna, sokszor egyáltalán nem is lehetséges. Tál tapasztalatai szerint nem szívesen válunk meg gépünktől, legyen az akármilyen régi és elavult. Sokan a három-négy éves digitális gépeik javításához is ragaszkodnak, holott az alkatrész és a munkadíj ilyenkor már meghaladhatja a gép értékét is. Pedig Tál szerint magas munkadíjakról nem beszélhetünk: a szerviz öt éve változatlan árakon dolgozik.
LABORPIAC. Budapesten csak az idén 10-15 fotólabor szűnt meg, legnagyobb meglepetésünkre még a város szívében, az Astoriánál, az Oktogonon és a Westendben is hiába kerestük az ismerős nagy laborokat. „Rengetegen kényszerültek bezárni, jelentős részük azért, mert nem állt módjában digitális laborgépbe beruházni – meséli Szűcs Szabó Péter, a Blaha Lujza téri Emke Fotó Kodak Express tulajdonosa. – Szerencsénkre mi ezt meg tudtuk tenni, és jó döntésnek bizonyult.” A hobbifotósokra szakosodott üzletben tavaly ősszel még fele-fele arányban nagyítottak hagyományos filmről és digitális adathordozóról, mára ez az arány 30:70 százalékra módosult, természetesen a digitális állományok javára.
“Az elmúlt két évben az előhívott filmtekercsek száma nálunk csupán 10-20 százalékot csökkent, amit a sok bezárással magyarázok: aki továbbra is filmre fotózna, de megszokott laborja már lehúzta a rolót, kénytelen rátalálni a még állva maradottakra.” Ha az előhívás terén drasztikus visszaesést nem is tapasztalt az üzlet, a filmeladások náluk is rohamosan csökkenek, két év alatt harmadára esett vissza a forgalmuk. „Növekvő trend mutatkozik viszont a papírkép-készítés terén, árat azonban néhány évig még biztosan nem lehet emelni” – véli az üzlettulajdonos. (Míg két-három éve még drágább volt digitális adathordozóról képet hívni, mint negatívról, mára megfordultak az árarányok.)
|
„Összességében optimista vagyok, mert aki digitális gépet vásárol, aktívabban fotóz. Akár mindennap, minden héten fényképez, miközben régen nem vett hetente filmet. Más kérdés, hogy sokan közülük nem nagyíttatnak, hanem a számítógépen tárolják képeiket.” Persze ma már akár ki sem kell mozdulnia otthonról annak, aki papírképeket szeretne kezébe kapni. Az online feltöltési szolgáltatások már részben őket célozzák meg. A fotós feltölti képeit a labor weboldalán található felületen keresztül, és az üzletbe csak egyszer, a képek elkészültekor kell besétálnia. „Nálunk három hónapja működik ez a szolgáltatás, de hamarosan már a papírkép-készítési megrendelések 10 százaléka innen származik” – tudjuk meg az Emke fotóban.
Trendfeltáró körutunkat a profi igényeket is kiszolgáló Sajtólaborban zártuk. „Egy hozzánk hasonló nyugat-európai laborban állítólag az anyagok fele-fele arányban érkeznek filmen, illetve digitális adathordozón. Nálunk a 60-70 százalék CD-n fut be. Alig van már fotós, aki a nyaralási képeit filmen hozná” – ad ízelítőt a trendekből Radó Péter tulajdonos. De beszédes a többi statisztika is: néhány éve még napi 60-80 negatívot hívott a labor, mára ez 10-20 tekercsre csökkent; diahívás napi 80-100 is befutott egykor, ma jó, ha 40-50 érkezik. A labor tapasztalatai szerint viszont ismét divatja van a fekete-fehér filmnek.
A negatív trendeket némiképp ellensúlyozza, hogy míg korábban nagyméretű nyomatok készítésére – főként a magas ár miatt – szinte kizárólag profi fotósoktól, reklámstúdióktól érkezett megrendelés, ma már fotóamatőrök is egyre gyakrabban nagyíttatják méteresre jól sikerült felvételeiket. A laborok kínálatában ugyancsak új szolgáltatás, hogy a filmkidolgozás mellett vállalják a képek CD-re írását. A profi laborokban már lehetőség nyílik arra is, hogy ha valakinek filmjéről nyomdai minőségű digitális állományra van szüksége, képeit professzionális minőségben, óriási felbontásban és nagy színmélységben olvastassa be. Egy-egy ilyen szkennelt állomány sokak szerint jobb minőségű, mint ami a legjobb digitális fényképezőgépekkel ma elérhető.