A halott menyasszony – filmrecenzió

Tim Burton ismét az élők és holtak világa között ingázik halálian szellemes új filmjében. Az 1993-as Karácsonyi lidércnyomás után végre itt ez a gegekkel és csontokkal gazdagon kirakott animációs meseremek a legcsinosabb hulláról, aki valaha feljött az alvilágból.

Victort és Victoriát egy nap választja el az esküvőtől. Még soha nem találkoztak, és a frigy oka merőben anyagi természetű. A 19. századi viktoriánus falucskában élő fiú szülei (az újgazdag, halszagú Van Dorték) társadalmi pozíciójuk emelkedését, a legatyásodott arisztokrata, óriásállú Everglot mama és békafej-papa pedig üres széfjük feltöltését remélik a házasságtól. A rideg, örömtelen kényszertalálkozó azonban valódi vonzalmat szül a stop-trükkel animált ifjú párban. És jön a bonyodalom: a vőlegény esküvői szövegének gyakorlása közben egy faágujjra húzza rá az aranygyűrűt, az pedig váratlanul életre kel, mint átoksújtott halott menyasszony, aki magával viszi újdonsült férjét az alvilágba. Íme a nagy feladat: vissza az életbe, vissza Victoriához. Csakhogy a rózsaajkú, oszló testű ara is súlyos terhet cipel. Mit tehetnek élők és holtak mindannyiuk közös (meg)boldogulásáért?

A patinás orosz mesén alapuló történetben az Ollókezű Edward és a Charlie és a csokigyár alkotója hagyományos stop-trükk animációs technikájával feladta a leckét a CG-guruknak. A nagy animátor ismét biztos kézzel ágyazta szarkasztikus humorba karikatúráit. Finoman és élvezetesen kidolgozott figurák mind, hiteles személyiségük van. Az élők világát fagyos, sivár, zöldeskék terek, zord pofák és kínos beszélgetések jellemzik, ellenben a holtak lakhelye vidám, színes és nyüzsgő: hát igen, itt bizony zenés műsorral avatják be a frissen elhunytakat az újhalott létbe. Veretes poénokkal tűzdelve rendeznek menyegzői vircsaftot az élők között a holtak, hogy végül a helyére kerüljön a maga módján minden porcika.

Ami a gondos kézműves alkotói munkát illeti, a csontvázakat és az acél-szilikon bábokat egy éven keresztül, több mint százezer animált képkockában mozgatták végig a történeten. Johnny Depp és Helena Bonham-Carter, vagyis a Burton csapat jól bevált színészkedvencei adták hangjukat a legfőbb szereplőknek.

Kihagyhatatlan ez a film, nemcsak a gótikus képi világot kedvelő Burton-rajongóknak. És nincs okunk félni a haláltól, ha akár csak 1 százalék esély van rá, hogy ilyen kedélyes kis csapat vár minket odaát.

– bio –

Címkék: Magazin