Az 1996/116. számú, úgynevezett atomtörvény értelmében a parlament elvi hozzájárulása kell a Bátaapátiban tervezett atomtemető előzetes munkálatainak megkezdéséhez. A parlamenti indítvány alapján az Országgyűlés ezenkívül azt is tudomásul venné, hogy 20 évvel tolódjon ki az 1982–1987-ben üzembe helyezett négy paksi reaktor 30 éves élettartama. Az indoklás szerint az atomerőmű meghosszabbított üzemidejének műszaki, biztonsági akadálya nincs. Ezt azonban az Országos Atomenergia Hivatalnak kell majd eldöntenie, a 2011 végéig beadandó engedélykérelem alapján.
„Az atomlobbi PR-trükkjéről van szó” – fogalmazta meg tömören álláspontját Illés Zoltán fideszes képviselő. Véleménye szerint a parlamentnek nem lenne feladata ezzel a kérdéssel most foglalkozni. A környezetvédelmi és üzemmeghosszabbítási engedélyezési kérelem több évig tartó, bonyolult procedúra, ami várhatóan 2007-ben kerülhet a szakhatóságok elé. Ha azonban a honatyák tudomásul veszik az élettartam-hosszabbítással kapcsolatos tájékoztatást, az azt a látszatot keltheti, mintha a parlament már el is fogadta volna azt.
Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának főosztályvezetője szerint éppen az üzemidő-hosszabbítási szándék komoly társadalmi, gazdasági és politikai vetülete miatt fontos, hogy a parlament is tájékoztatást kapjon. Egy előzetes, majd egy részletes környezetvédelmi hatástanulmány fényében, várhatóan 2007–2008-ban fog elindulni az OAH felügyelete mellett a négyéves program, amely arra hivatott, hogy az erőmű üzemidő-hosszabbítással kapcsolatos konkrét engedélyezési kérelmének paramétereit meghatározza. Ez alatt a négy év alatt vizsgálják majd meg: milyen tartalékokkal rendelkezik az erőmű, és ezek biztonságosan – tehát a szükséges felújítások, karbantartások elvégzésével – meddig elegendőek.
Fő a biztonság
A Greenpeace sajtóközleménye szerint a Szovjetunióban kifejlesztett reaktorok biztonságosan 30 évig, tehát 2012–2016-ig üzemeltethetőek. Fichtinger Gyula ezt másképp látja: „A tervező eredetileg valóban 30 éves időtartamban gondolkodott, de ez nem zárja ki az esetleges hosszabbítást – mondta a FigyelőNetnek. – Akárcsak egy használt jármű esetében, ahol a karosszéria és a motor állapota határozza meg az üzemben tartás lehetőségét, itt is meg lehet vizsgálni, hogy milyen állapotban vannak a reaktorok. A kérdés persze rendkívül összetett, és nagy körültekintést igényel.”
A kis és közepes aktivitású nukleáris hulladék paksi elhelyezése 2008-ig tulajdonképpen megoldott. A 2008 és 2016 közötti időszakra Illés Zoltán szerint újabb 10 milliárd forintos beruházás elegendő lenne. Ehhez képest a Bátaapátiban tervezett 40 milliárdos beruházás nagyságrendekkel megnövelné a biztonságosan tárolható nukleáris hulladék mennyiségét, és predesztinálná a további fejlesztéseket, így az üzemidő meghosszabbítását is.
Kiss Ádám atomfizikus, az ELTE TTK dékánja szerint viszont szükségszerű lépésről van szó, hiszen a paksi telepen most sem megnyugtató módon, csupán átmenetileg tárolják ezeket a hulladékokat. Véleménye szerint nemcsak az üzemben tartás miatt újonnan keletkező, hanem a már meglévő hulladékok miatt is szükség van erre a lépésre. Az igazán égető kérdés azonban nem is ez, hanem a rendkívül veszélyes, nagy aktivitású elhasznált fűtőelemek sorsa, melyek bár igen kis tömegűek, mégis óriási súllyal esnek a latba.
Korábban az egykori Szovjetunió területére szállították a kiégett kazettákat, a megváltozott jogi és politikai környezet azonban ezt már nem teszi lehetővé. Jelenleg a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója őrzi a veszélyes hulladékot. Az átmeneti szó ebben az esetben több tíz évet is jelenthet, ám a véglegesen megnyugtató megoldást szerte a világban keresik még a szakemberek.
„2003 áprilisában Pakson történt Európa legsúlyosabb nukleáris üzemzavara Csernobil óta. A kettes reaktor szervizaknájában 3,6 tonna nukleáris fűtőelem sérült meg egy elhibázott tisztítási művelet során. A kiszóródott radioaktív anyagokat mindmáig nem sikerült eltávolítani a reaktor közeléből, így azok folyamatosan veszélyeztetik az üzemeltetést” – olvasható a Greenpeace közleményében.
Ezzel szemben az OAH szerint, bár az üzemzavar valóban komoly gondot okoz, de nem biztonságtechnikailag, hanem inkább üzemviteli, vagyis elsősorban anyagi szempontból. „Az 1. akna a sérült fűtőelemek miatt nem használható (üzemanyag-mozgatáshoz különböző vizsgálatokra), ezért rengeteg pluszpénzre, időre és körültekintésre van szükség a munkálatok folyamán. Képzeljük el, hogy az épületben, ahol lakunk, átmenetileg nem lehet használni a lépcsőházat, ezért kívülről, kötélhágcsón kell feljárni” – szemlélteti az 1. akna kiesésével Pakson előállt helyzetet Fichtinger Gyula.
Atom kontra megújulók
Az Európai Unió jelenlegi 50 százalékos energia-importfüggősége rendkívül veszélyes, mert csökkenti a szolgáltatás biztonságát, és növeli az ellátási nehézségek kialakulásának veszélyét. A 2002/91/EK direktíva – amely főleg a lakosságot és az intézményeket érinti – egyik alapvető célja éppen ezért az energiatermelés decentralizálása. A megújuló energiaforrások részarányának növelésével ugyanis fokozható az ellátás biztonsága, csökkenthető az importfüggőség, és fokozottabban érvényesülhetnek a környezetvédelmi érdekek is.
A magyar modell jelenleg az európai tendenciának éppen ellenkezője: a villamos energia 30-40 százalékát egyetlen forrásból, a paksi atomból állítjuk elő. A mindenki által hőn áhított cél: a gazdaságos és biztonságos, környezetbarát és munkahelyeket teremtő energiaellátás. A kérdés az, hogy Magyarországon mindez valóban csak Paks árán érhető-e el.
A zöldek érvelése szerint az egyre dráguló urán beszerzése is függőséget jelent, nem csak a kőolajé vagy a földgázé. Szerintük a paksi üzemidő meghosszabbítására szánt milliárdok hatalmas lendületet adhatnának a megújulós iparágnak, hiszen Magyarország egyedülállóan gazdag a megújuló természeti erőforrásokban. Meglepően kevés ugyanakkor az ország vállalása, amely szerint 2010-ig a villamos energia 3,6 százalékát fogjuk csupán megújulókból előállítani.
Véleményük szerint a Paksi Atomerőmű üzemidejének végéig hátralévő egy évtized alatt Magyarországon is kiépíthetőek lennének azok az alternatív energiaforrások, melyek kiválthatnák az elöregedett atomerőművet. A napkollektornak, a szélturbinának, a geotermiának ráadásul nincs veszélyes hulladéka. A megújuló energiaág több tízezer új munkahelyet teremthetne. Az ellátás biztonsága hatványozottan megnőne, hiszen ha a több ezer kis és közepes, környezetbarát energiaszolgáltatóból egy-egy átmenetileg ki is esik, a rendszer zavartalanul működik tovább.
Kiss Ádám atomfizikus szerint ugyanakkor ezek felelőtlen kijelentések. Miközben egyetért a több lábon álló energiarendszer kiépítésének szükségével, és minden erővel ösztönözné a megújulók térnyerését, meg van róla győződve, hogy Magyarországon a teljes energiaellátás maximum 10-15 százalékát lehet ily módon kiváltani. „Ráadásul a megújulók ma még gyerekcipőben járnak, sok a technológiai kihívás és a rizikófaktor is. Az atomból olcsón és környezetbarát módon nyert elektromos áram viszont az ország igényének közel 40 százalékát fedezi” – hangsúlyozta lapunknak Kiss Ádám atomfizikus.
Súlyos demokráciadeficit vagy az alternatíva hiánya?
Perger András, az Energia Klub programvezetője szerint komoly demokráciadeficitről árulkodik, hogy érdemi társadalmi párbeszéd, valamint a közép-, illetve hosszú távú energiastratégia kidolgozása nélkül készülnek az egész Kárpát-medence energetikai helyzetét meghatározó fejlesztésekre. „Miközben az alternatív energiaforrások felkutatását és kiaknázását ellehetetlenítik, épp az alternatíva hiányára hivatkozva kezdeményezik a paksi atomerőmű üzemidejének rendkívül kockázatos meghosszabbítását” – véli Perger.
A kitörési pont egy több lábon álló, decentralizált, megújulókra épülő energiastratégia kidolgozása lenne, amely a regionális fejlesztésekre helyezné a hangsúlyt, energiatermelő autonóm kistérségi rendszert hozva létre – mondják a zöldek. Az atompártiak véleménye szerint ugyanakkor – bár üdvözlik és őszintén támogatják a megújulós fejlesztéseket – mindez kiváltani nem, csak kiegészíteni tudja az atomerőművet, Paksnak tehát ma még nincs reális alternatívája.
Van-e élet Pakson túl?
A kérdés, az atomerőmű üzemidejének évek múlva történő esetleges meghosszabbításától függetlenül is: mi lesz Paks után? Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter szerint az üzemidő-hosszabbítás elkerülhetetlen, az addig rendelkezésre álló időt pedig a környezetbarát, megújuló energiaforrások kiaknázására kell fordítanunk. Melyek is ezek?
Sokak szerint a biomassza-termesztés lehet az egyik kitörési pont. Másrészt a Magyar Energia Hivatalnál 1687 megawatt összkapacitású, 600 kis és közepes szélerőmű-beruházás vár engedélyezésre, tehát a szélenergiára vonatkozó befektetői cél önmagában is megközelíti az atomerőmű kapacitását (1866 MW). A 600 kezdeményezésből eddig azonban mindössze kilenc valósult meg.
Idén szeptemberben módosították ugyan a villamosenergia-törvényt, és az új, megemelt átvételi ár, a kilowattóránkénti 23 forint (Ausztriában 33, Németországban 43 forint, ráadásul 30 évig garantáltan) valóban bekerült a törvénybe, azonban a rendeletek szintjén – nehezen teljesíthető pénzügyi, technikai és bürokratikus feltételrendszer kialakításával – megnehezítik a megújulós beruházásokat.
A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) szerint olyan dömping „beszállítás” indult volna el a kis- és közepes méretű szélfarmoktól, amely túlterhelte volna a rendszert. Kazai Zsolt, az Energia Klub szakértője erre ezt mondta a FigyelőNetnek: „A villamosenergia-hálózat jelenlegi befogadó kapacitása valóban bizonytalan, a megújulók hátráltatása helyett azonban ésszerűbb és hosszú távon kifizetődőbb lenne a rendszer továbbfejlesztése.”
Magyarország egyedülálló, talán csak Izlandéhoz hasonlítható lehetőségekkel rendelkezik a geotermikus energia felhasználásában is. A földhő energetikai hasznosításának hétköznapivá válása azonban megvalósult példaberuházások, egyértelmű, támogató szabályozás, valamint hazai és külföldi tőke híján sajnos még a jövő zenéjének tűnik.
Hazánkban az európai átlagnál magasabb a napsütéses órák száma (2100–2300 óra/év). A nálunk szerényebb lehetőségekkel bíró Ausztriában összesen 2 millió négyzetméter felületen a magánházak 15 százaléka rendelkezik valamilyen napkollektoros berendezéssel. Magyarországon csupán 40 ezer négyzetméter kollektorfelületet használnak jelenleg, és éppen a lakossági napkollektor-építéshez korábban nyújtott anyagi támogatást szüntette meg a Gazdasági Minisztérium.
Nyugat-európai elemzők szerint 60 dolláros hordónkénti olajár felett már gazdaságos a megújuló energiaforrások hasznosítása, illetve hosszú távon érdemes befektetni ebbe az iparágba. Azokban az országokban, ahol még nem terjedtek el a megújulók, a 60 dollár feletti olajár egy korszak végének kezdetét jelenti. Ahol szisztematikusan felépített nemzeti programok alapján, hathatós állami támogatással már teret nyert a megújuló energiaforrások hasznosítása, ott ugyanez egy új korszak kezdetét jelentheti.