A két agyagklasszikus most éppen zöldségbiztonsági szolgálatot vezet: Anti-Pesto nevű cégük vállalja a kisváros ágyásainak és fóliasátrainak biztosítását: erre garancia Wallace kimeríthetetlen fantáziája. A háza is ennek a bizonyítéka: a riasztás az ébresztés és a reggeliztetés fázisától a helyszínre érkezésig meg van szervezve, gépesítve és automatizálva. A helyiek a zöldségóriások versenyére készítik, “felnövesztik” kapitális sütőtökeiket, cukkinieiket, s mivel ez a városka életének legfontosabb eseménye, mindenki retteg az esetleges kártevőktől. Wallace-ék tehát a biztonságot jelentik, és sikeresen el is kapdossák a káposztára vágyó nyuszikat. Csakhogy a nyulak szaporodnak, mint a nyulak, így Wallace-nak muszáj, hogy valami isteni szikra pattanjon ki a fejéből: rájön, hogy a probléma gyökeres kezelésére van szükség. Kifejleszt egy szerkezetet, ami összekötvén az ő és a nyulak tudatát, agymosásszerűen átprogramozza a rágcsálókat, hogy többé nem kívánják a zöldségeket. Ám nemsokára soha nem látott mértékű pusztítás veszi kezdetét: egy titokzatos és félelmetes lény terminátori alapossággal lát neki a veteményesek felszámolásának. Elfogása természetesen Wallace-ékra vár; a feltaláló nem is sejti, milyen nehéz munkája lesz, és nemcsak azért, mert sikerén áll vagy bukik titkos imádottja, Lady Tottington szerelme is.
A Wallace és Gromit… egy tökéletesen kidolgozott páros kipróbált szerkezetére épít, és fergeteges, sziporkázó komédiát nyújt megtekintőjének. Ehhez kellett nemcsak a 16 éves rövidfilmes tapasztalat, hanem az az öt év is, amit csak ennek a filmnek a fejlesztésével töltöttek az alkotók. És nem tétlenkedtek: a rengeteg utalást és filmtörténeti poént tartalmazó animáció során egyenletes, azonos rezgésszámú rekeszizom-reakciót tapasztaltunk minden kor- és társadalmi osztály esetében. Az altestitől a hiperintellektuális humorig mindent felsorakoztató film ugyanakkor csupa szerethető, kedves figurát tartalmaz, még Wallace legnagyobb riválisa, Victor Quartermaine (és buldogja) is megbocsáthatóan rosszindulatú. Wallace és Gromit pedig imádnivaló, főleg utóbbi, aki pusztán arcjátékával tudja kifejezni magát, de így is kenterbe ver számos honi színművészeti szakmunkást.
– kertelő agár, Exit –