Péntek, október 28.
Thália Színház
Babos Project
Babos Gyula négy évtizedes pályafutását még csak vázlatosan is lehetetlen áttekinteni: a dzsesszgitározás legjelentősebb hazai alakjának szerteágazó munkásságában folyamatosan nyílnak az újabb fejezetek. Játszott a Rákfogóban és a Saturnusban, valamint Frank Zappa, James Moody és Szabó Gábor társaságában is, és olyan neves zenekarok fűződnek a nevéhez, mint a Take Four vagy a Babos Project Romani. Legújabb formációja az idén debütált Babos Project Special, amely saját megfogalmazása szerint “közép-európai kortárs zenekar”: a dzsessz keretein túlnyúlva egyesíti a Kárpát-medence és egész Közép-Európa zenei kincseit, nagy teret engedve a Babosra jellemző improvizatív stílusnak. A kvintettben a gitáros partnere a tizennyolc éves Balogh László dobos és a tizenkilenc éves Veress Mónika énekesnő, valamint a montreaux-i dzsesszversenyen első helyezést elért Szakcsi Lakatos Róbert zongorista és a jól ismert Hárs Viktor bőgős. A zenekar számos koncerten túl van már, ott volt többek között a harmincezres közönség előtt megtartott augusztusi Örömkoncerten is – pénteken pedig a Thália Színházban adnak átfogó képet színes muzsikájukról.
Szombat, október 29.
Tarfó
Kispál speciál
A Kispál és borz különleges koncertet ígér erre az estére. És, ha egyszer megígérték, bizony be is tartják. Lovasiék mindig kitalálnak valamit. Népzenészek tűnnek fel a színpadon, technósítják a régi slágereket, előkaparják a régi tagokat, egyveleget gyártanak a számaikból, hagos-zúzós, vagy csendes-ülős koncertet tartanak. A Tarfóban, még nem lehet tudni mi lesz a különlegesség, de azt sejtjük, hogy a népzene és a csendes-ülős vonalat erősítik. Ha nem, hát tévedtünk, de már csak azért is el kell menni, hogy megtudjuk.
Vasárnap, október 30.
Bárka Színház – Vívóterem
A vak
Dürrenmatt ritkán játszott drámája a néma hitet szembesíti egy hitetlen, jövőtlen idővel, és szorongva kérdezi, mi lehet az emberi válasz a szakadék fölött billegő világ kihívásaira: a kettészelt tornyokra, az áradatban fuldokló civilizációra, a fanatizmus tébolyára.
Háború után vagyunk. Az ország romokban, kő kövön nem maradt, falak és lelkek porig tiporva. Csak a vak Király hisz még a ragyogó palotában, a gazdag országban. Vak hitét állítja szembe a pusztulással, s a pusztulást hordozó Kísértővel, az ördögi Lovaggal, aki “e tűztől és haláltól kiürített tájat telitölti a szennyes áradattal, mely a világ minden országa felől, északról, nyugatról és keletről, e középpont felé hömpölyög”.
A hideg ész reménytelen valóságot mutat fel, a vak hit áldozatokat követel. Marad a kopár, bölcs magány.
(Rendezte: Czajlik József, főbb szerepekben Dráfi Mátyás, Szikszai Rémusz, Szorcsik Kriszta, Seress Zoltán.)
Hétfő, október 31.
A38 hajó, Gödör
Vienna Art Orchestra, Hiperkarma
Mi bevalljuk, nem tudunk egyelőre választani, hogy mivel zárjuk az októbert: egy őrült big band koncertjét nézzük meg az A38 Hajón, vagy a Hiperkarma Halloween estjét tomboljuk végig a Gödörben. Ezért a döntés felelősségét az olvasóra hárítjuk.
A bécsi székhelyű Vienna Art Orchestra a világ egyik legsokoldalúbb és legőrültebb bigbandje. A “posztmodern dzsessz feltalálói” címet kiérdemlő zenekar tavaly és tavalyelőtt már bemutatkozott, nem is akárhogy a budapestieknek. A VAO zenéje a nagyközönség számára éppoly élvezetes, mint a vájtfülűeknek, mivel közérthető és nem nélkülözi a humort sem.
A Hiperkarma ma az egyik legjobb magyar zenekar, amely az évek során sokat “izmosodott”. Nem csupán remek zenét csinál, de karizmatikus frontembere, Bérczesi Róbert érzékeny, s mindeközben hihetetlenül intenzív szövegei legalább annyit mondanak a mai tizen-, huszonéveseknek az őket körülvevő világról, mint két évtizeddel ezelőtt az underground zenekarok sorai az akkori fiataloknak. Így az ember hajlamos megbocsátani, hogy a banda harmadik lemeze egyelőre még mindig nem vehető kézbe. Hogy aztán a hagyományosan különleges látványvilágú előadás szellemidézésén a készülő új dalokból is felcsendül-e valami, az legyen egyelőre titok. Aki ott lesz a Gödörben, úgyis megtudja.
Kedd, november 1.
Városi Színház
Szűzmuskátlirevolver
“Odakint rossz tekintetű, kellemetlen szagú, pállott húsú alakok szemétkupacokon hemperegnek! Politikusnak álcázott vérszívók és haramiák hazudnak, harácsolnak, dőzsölnek, tombolnak! Idétlen, torz szörnyek lakta országban vergődünk, ahol a halálnak félelmetesen nagy a szurkolótábora! És itt bent ugyanolyan rossz a levegő!”
Az Utolsó Vonal társulat munkamódszeréhez tartozik, hogy a maguk fanyar humorát is használva újragondolnak, átírnak darabokat (kivéve, amikor nem: lásd a Tu in vant, amely saját alkotás), ezúttal Federico García Lorca művéből dolgoztak, mint alapanyagból.
A történet egy színházban játszódik, ezért az egész Városi Színház szolgál díszletül, több helyszínen is zajlanak jelenetek: egy társulat éppen a III. Richárdot próbálja Shakespeare-től, miközben a város utcáin forradalom zajlik, már lövések is hallatszanak. A színészek mindezek ellenére folytatják a munkát, de a valóságtól nem tudja függetleníteni magát a színház, végül szerep jut a címben szereplő revolvernek is.
(rendezte: Felhőfi-Kiss László, főbb szerepekben: Bede-Fazekas Annamária, Szabó Anni, Marton Róbert.)