A történet két palesztin fiatal – Khaled és Szaid – történetét mutatja be. A gyerekkori jó barátok autószerelőként dolgoznak Nabluszban. Egyik percről a másikra kapják a megbízatást, hogy hajtsanak végre öngyilkos merényletet Tel-Avivban. Egy éjszakát tölthetnek még együtt családjukkal, de feladatukról senkinek sem szólhatnak, így elbúcsúzni sem tudnak szeretteiktől. Másnap felkészítik őket az akcióra. Hajukat leborotválják, testüket megmossák, tiszta inget, fekete öltönyt kapnak, így mennek a határhoz. Tervükbe azonban hiba csúszik, elszakadnak egymástól, és egyedül kell szembenézniük végzetükkel, saját meggyőződésükkel. A filmet a helyszínen, Ciszjordániában, Nablusz városban forgatták – nehéz körülmények között.
A rendező a The Guardian című brit lapnak adott interjúban elmondta: egyetlen nap sem telt el, hogy lövöldözések miatt ne kellett volna abbahagyniuk a forgatást. Hat technikus hagyta ott a stábot. Amikor pedig az előző napi felvétel helyszínén robbantás történt, és három ember életét vesztette – nem a stábból -, mindenki összepakolt, mert úgy érezte, nincs más választás, el kell hagyni a várost. A filmet Izraelben, Názáretben fejezték be.
A Hollandiában élő rendező célja az volt, hogy megmutassa, milyen egyedi, emberi történet rejlik egy öngyilkos merényletre készülő palesztin döntése mögött. Nincs tipikus merénylő, bárkiből lehet “kamikáze”, a motivációk eltérőek, viszont Abu-Asszad szerint az izraeli megszállás a terror valódi forrása. “Arról akartam filmet készíteni, hogy a megszállás miatt az emberek úgy érzik, nincs más lehetőségük, mint együtt halni az ellenséggel” – mondta az interjúban.
Ezt a véleményt osztja Abdulhamid Dakakni, a Palesztin Nagykövetség tanácsosa is, aki a sajtóvetítés után beszélgetett az újságírókkal. A filmben volt egy részlet, amelyből kiderül, hogy Szaid, az egyik öngyilkos merénylő még nem volt moziban – csak egyszer, amikor felgyújtott egyet. A tanácsos azt mondta: “A megszállás miatt a palesztinok börtönben élnek, és mindennapos megaláztatásokat szenvednek el. A valóságban sem jutnak el moziba, és például nem tanulnak meg úszni, mert soha nem tehetik ki lábukat szülőfalujukból.
A probléma évtizedekre nyúlik vissza, a film ennek felszínét mutatja csak be” – tette hozzá. Galgóczi István politológus, iszlámkutató is részt vett a bemutatón. Az MTI tudósítójának elmondta: már háromszor nézte meg a filmet, mindig nagy hatással volt rá. Úgy gondolja, hogy a történet objektíven mutatja be a palesztinok és rajtuk keresztül az öngyilkos merénylők helyzetét. “Az emberek többsége nem tudja, honnan szerezzen információkat erről a világról, a híradások csak a robbantásokról számolnak be, ez a film azonban bemutatja a generációkon átívelő problémákat” – mondta.
Hany Abu-Asszad a film készítése előtt alapos környezettanulmányt végzett: olvasta a kudarcot vallott merénylők kihallgatási jegyzőkönyveit, a hivatalos izraeli jelentéseket, beszélgetett öngyilkos merénylők családtagjaival, barátaival. Filmjében emberi oldalukról mutatja be a merénylőket, de nem célja megszerettetni őket, mivel maga is elítéli az emberi életek kioltását. A film, amelyért életüket is kockáztatták a stábtagok, nagy sikert aratott az idei berlini filmfesztiválon: a Paradicsom most közönségdíjat kapott, és megkapta a legjobb európai film díját is.