Hervadó virágok

Öt nő, öt régi szerelem, öt rózsaszín csokor és egy fiú. Akinek apja, a morózus, életbe és gyönyörbe belefásult, megkopott frissességű Casanova, Don (Bill Murray) csak most tudja meg, hogy egyáltalán van fia.

Elindul hát megkeresni. Persze nem önszántából, ahhoz ő túlságosan kényelmes és gyáva. Ha tehetné, egész nap csak a nagyon drága házában, a nagyon drága bőrkanapéján ülne, és a nagyon sok pénzért vásárolt plazmatévén mindenféle régi western-, meg kosztümös filmet nézne.

Semmi szükség arra, hogy ezt a remekül berendezett, rutinok köré fölépített, biztonságos életet felbolygassa egy húszéves fiú, akiről semmit nem tud. Azt sem, hogyan néz ki, azt sem, hogy mi a neve, azt sem, hogy ki az anyja. Persze a dolgok sosem ilyen egyszerűek, főleg, ha az ember szomszédja és jó barátja szabadidejében magánnyomozó, aki a titokzatos, névtelen levéltől nyomban Sherlock Holmes-i izgalomba jön, és akciótervet dolgoz ki, amelyet Donnak követve meg kell fejtenie a rejtélyt: ki az anya. Öt nő jön szóba, öt régi nagy szerelem – pontosabban négy, mert egyikük már meghalt.

Don tehát kelletlenül nekiindul, hogy keresztül-kasul bejárja Amerikát, meglátogassa volt szerelmeit, és megpróbálja kinyomozni, melyikük írhatta a levelet. A dolog nehezebb, mint elsőre gondolta volna, mert nyomok mindenhol vannak, és mindenhol egyaránt meggyőzőek. A négy (pontosabban öt, mert elmegy a temetőbe is) találkozás aztán rendesen megborítja Dont, és nem csak az állasok miatt.

Az alapszitu finom, kellemesen kínos, és Jarmusch meg is tesz mindent, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Szépen, már-már kínosan ráérős tempóban építi fel a történetet, hosszú, nyugodt snittekben mutat meg a repülőtéri várakozásoktól kezdve a hotelszobai reggelekig mindent. A négy találkozást remekül dolgozza ki, a négy nő különböző karaktere nem csak a hihetetlenül szórakoztatóan megalkotott dialógusokban domborodik ki, hanem a környezetükben is gyönyörűen leképeződik. A végén pedig a sikertelen küldetést úgy zárja le, hogy nyitva hagy szinte mindent. Nem tudni, hogy kié a fiú, hogy van-e egyáltalán, és ha igen, akkor az a srác volt-e, akit annak hitt. És ha igen, akkor mi a fene van, van-e valami egyáltalán, azon kívül, hogy az ember visszaül a drága kanapéjára, kinyit egy üveg drága pezsgőt, és megnéz egy régi westernfilmet. És vár.

Címkék: Magazin