Az új Cinémathéque-nek három moziterme van, és egy 83 személyt befogadó oktatóterme. Mind a négyet felszerelték a legmodernebb eszközökkel, kezdve a 16 milliméterestől a digitális vetítőig. Ezenkívül zenekari árok is várja a némafilmek kísérőzenéjének megszólaltatóit.
A palota, amelyet a híres építész, Frank Gehry tervezett, eredetileg az amerikai kulturális képviseletnek adott volna helyet. Az intézmény azonban nem költözött oda, így a francia állam vásárolta meg 25 millió euróért. Az átalakítások, felszerelések további 35 millióba kerültek, de a filmek háza, amelynek igazgatója Serge Toubiana, világszínvonalú lett.
A Passion Cinéma nevű nagy belső térben őrzik a mozi muzeális értékeit, köztük Fritz Lang Metropolisának gépasszonyát és azt a masinát, amely Chaplint a Modern időkben magába rántja. Egy másik teremben pedig az új szerzeményeket helyezik el.
A komplexum galériájába olyan kiállításokat terveznek, amelyekben képzőművészet és film találkoznak egymással. Az első a két Renoir lesz: Pierre-Auguste Renoir impresszionista festő és fia, Jean, az egyik legnagyobb francia rendező (A nagy ábránd, az Állat az emberben és A játékszabály alkotója) kapcsolódási pontjait mutatja be festményeken és filmrészleteken.
A vetítések délben kezdődnek, hogy a diákoknak és a környéken dolgozóknak is lehetőségük legyen az ebédszünetet a megszokottól eltérő módon eltölteni. Különben késő estig peregnek majd a filmek. Hetente átlag 50 vetítéssel számolnak a szervezők.
Három hónapig Jean Renoir és Michael Caine lesz műsoron, aztán Kirk Douglas, majd a dokumentumfilmes Louis Malle és Walter Hill következik.
A Cinémathéque – amely az 1950-es években fontos szerepet játszott a francia filmes “új hullám” kialakulásában, – az irányítása körüli botrány és tervezett bezárása pedig egyik kiváltó oka volt az 1968-as diákmozgalmaknak – az utóbbi években meglehetősen mostoha körülmények között működött. Így is fontos kulturális küldetést töltött be az Eiffel-toronyra néző Trocadero téren lévő mozimúzeum és a Pompidou-központba vitt filmtára. Remélhetőleg az új épülettel méltó helyre kerül a hetedik művészet, amelyért Franciaország oly sokat tett a Lumiére-fivérek korszakalkotó felfedezése óta.