A zenekar Kollár Klemencz Laci első „A kistehén” című albuma után, – ahol a többiek még vendégzenészként vettek részt- 2002-ben egy koncert erejéig, majd 2004-ben véglegesen összeállt. A zenészek csúnya pajzán fiúk és segítik Lacit abban, hogy a buli ne legyen néma, és unalmas. Ez a Kistehén Tánczenekar.
A két évvel ezelőtti kistehén szigeten játszottak először együtt. Ekkor jelent meg A kistehén- című első album, mely a hírhedt „én vagyok a kistehén…”-című szám mellett még 13 „nagyzenekaros” számot tartalmaz, ahol már tangóharmónikák, harmóniumok, dobok, kongák, gitárok garmada kapott szerepet.
Ezt a lemezt nagyon szerette a közönség vásárolni és másolni. Sikere volt, de akkor mégsem lett a zenekarból koncertzenekar, bár a zenészek javarészt a mai napig ugyan azok.
2004 év elején Laci és a zenészek stúdióban voltak és felvettek újabb 14 számot, ami 2004 szeptemberében jelent meg CSINTALAN címmel. Emellett koncertezni kezdtek, ami azt jelenti, hogy egyre több színpadon fordulnak meg.
Az új számok kistehénbarátok, mint zenéjükben mint szövegeikben, a stílus kultúrlakodalmas, a szövegek parasztabszurdak. A ska a reggae, a cigányzene, a sramli, a latin, összeolvad egy nagy -jó értelemben vett- kultúrlagzis umca-umcába.