Árak
A strandbelépő ötszáz forintba kerül, gyermekek a felét fizetik. Gargantuai lakomákat itt biztosan nem csapunk majd, az egyetlen vendéglátó-ipari egység egy kicsi büfé. A tepertős pogácsa, sajtos kifli, pizzás csiga, lekváros és túrós táska említésével az egész étlapot felsoroltam. Hatvan forinttól indulunk és százig jutunk el, ha a sor elején kezdjük a fogyasztást. Egy korsó sör 240, egy habos kávé 150 forint, deci bor 60.
Összesen négy szabadtéri medence található a területén, viszonylag kis park kellős közepén. Három termálmedence – nem gyógy – állna rendelkezésre, ebből az egyikből ottjártunkkor hiányzott az a jellegzetes, sárgás, édeskés illatú forró víz, mely bár nem minősített gyógyvíz, a hozzáértők szerint ízületi, mozgásszervi panaszokra kiváló. A negyvenkét fokos, ezerhatszáz méter mélyről érkező folyadékot harmincnégy-harminchat fokosra hűtik le. A viszonylag kisméretű termálmedencéket – hetvennyolc éve – a helyi igények szerint tervezték egy alföldi kisvárosban, tömegek befogadására nem alkalmas. A jelek szerint nagy rohamra nem is kell számítani; amikor a FigyelőNet felkereste a strandot, mindössze hét vendég tartózkodott a területén: három felnőtt és négy gyerek.
Manapság mások az igények és a szempontok. Családoknak például egyáltalán nem javasolnám, mivel a néhány réges-régi vasmászókát és mérleghintát leszámítva a gyerekek figyelmének lekötésére semmilyen segítséggel nem számolhatnak. Magyarán, nincsenek játékok, gyermekmedencék, homokozó, csúszda stb. A három termálon kívül egy, a maga korában óriásinak számító, ötvenméteres úszómedencében ki-ki csinálhatja, ami neki tetszik. Feszített víztükör akkor még nem létezett, se pezsgőfürdő, se dagonya. A medence festett, nem csempézett, és nincs benne vízforgató sem, ami néhány higiénés kérdést is felvethet annak, aki erre érzékeny. Mint megtudtam, hetente egy alkalommal teljesen leengedik a vizet, és napközben is folyamatosan eresztik egy kicsit, majd utántöltik.
A strandot igazi kőfal veszi körbe, e mentén zöld, gombaette fa kabinsor, melyet két zuhanyozó tör derékba. A négyzetekre osztott, pirosra, kékre festett zuhanyozó ma már – nyugodtan mondhatjuk – magyar szocialista dizájntörténeti emlék. Akárcsak az öltözők, a mellékhelyiségek vagy a nagy medence két végén épített fehér betonágy, mely boncasztalra emlékeztet.
Nem sokat és nem is sok jót írtam a nagykőrösi strandról, mely öreg medencéivel, korhadó épületeivel fennakadt az idő horgán, azonban mindennek dacára természetességével igen kellemes légkört áraszt. Az évszázados platánok, a buja, nyíratlan aljnövényzet – nem gyep – szegényes, furcsa, de igazi szimfóniát alakít ki a strandból. Heteket nem nagyon lehet itt eltölteni, ez tény, hacsak nem a teljes nyugalomra és magányra vágyóknak, vagy vizsgára készülőknek, de egy napra érdemes leruccanni, az ember egy működő skanzenben érzi magát, egy fürdőmúzeumban. Ilyen béke és csönd másutt biztosan nincs.