A most megtalált faépület a VII-VIII. századra datálható, vagyis a legrégebbi bolgár uralkodók korából származik, legalábbis a Balkánra érkezett bolgár-török fejedelmek közül az elsőké lehetett. (A bolgár-törökök a Balkánon nagy létszámú szláv etnikumot találtak, és később összeolvadva alakították ki a mai bolgár népet.)
A legnagyobb lelet
A kör alakú, harmincméteres átmérőjű épület az eddigi legnagyobb ilyen lelet, amelyet Bulgária területén találtak, legalábbis a fából készült emlékek között. A régészek szerint a bolgár-törökök (akiket a balkáni államban az ország 500 éves oszmán-török megszállása miatti erős törökellenes indulatok következtében egyszerűen előbolgároknak, protobolgároknak hívnak) elsősorban fából építkeztek.
A kör alakú épületek pedig arra utalnak, hogy ezek a napnak, az égnek a kultuszát szolgálták, akár házakról, világi épületekről, akár templomépületekről van szó. Alighanem a legfőbb isten, Tangra tiszteletét is jelezhette ez a forma. Ez az isten számos sztyeppei, közép-ázsiai nép körében volt ismert. (A magyar „tenger” szó hangalakja például Tangrára utal, akit a hunok is hasonló néven, „Tangra, Tengri, Tenger” néven tiszteltek, de például a mongol nyelvben is tenger alakban létezik ez a szó. A magyar régi, Árpád-kori körtemplomok szintén a napkultuszra emlékeztet(het)nek gy olyan időszakból, amikor a kereszténység már üldözte a pogány rítusokat.)
A bolgár régészek már hosszú ideje készültek a nagyobb szabású archeológiai feltárásokra Pliszka területén, illetve környékén. Azt a régi várost szerették volna feltárni, amely az egykori kánok, az első bolgár-török uralkodók sírjait, esetleg mauzóleumait tartalmazzák. A feltételezett királyi temető talán a legtekintélyesebb fejedelmek maradványait is megőrizhette, így a 800-as években hatalmon lévő Krum és Omurtag kánok, illetve az ő leszármazottaik nyomára is rábukkanhatnának a régészek.
A régészeti feltárásokat a bolgár nemzeti múzeum finanszírozta, és a kutatócsoport tagjai között vannak a Bolgár Tudományos Akadémia geológusai is.
Kik is azok a bolgár-törökök?
A bolgár-törökök a türk népcsoportba tartoztak, és a Koszev-Hrisztov-Angelov szerzőtrió szerint az időszámításunk szerinti második században érkeztek Európába Közép-Ázsiából. Ekkor még a Kaszpi- és a Fekete-tenger közötti területeket foglalták el, és több törzsre oszlottak. Volt például kotrag (kutrigur), szaragur és onogundur törzs is közöttük. Ez utóbbi különösen érdekes lehet a magyarok számára, hiszen a mi idegen nyelvű elnevezéseink (Hungarian, vengr, hongrois, Ungar) az onogur bolgár-török szóból ered, amely tíz törzset (mások szerint tíz nyilat) jelent, amelyből az „on” a tízre, az “ogur” pedig a törzsre utal. Hogy ogurokról, és nem oguzokról van szó, ez azt jelenti, hogy mi, magyarok nem köztörök (például a türkmén), hanem egy bolgár-török népcsoportról kaptuk a nevünket.
Egyes feltételezések szerint a honfoglaló magyarok törzseit az indoeurópai népek összekeverték a bolgár onogurokkal, és ebből adódik, hogy minket egy bolgár-török törzsről neveztek el egész Európában, illetve a világon is. Mindenesetre a magyarság elődeit nem véletlenül keverhették össze türk népcsoportokkal, és azon belül is a bolgár-törökökkel. Török eredetű ősi jövevényszavaink döntő többsége ugyanis bolgár-török, például ezek közé tartozik a görény, a gyűrű, az iker, az ír (igeként), karó, sár, sárkány, szérű, tar, tenger, térd, tűr szavunk, továbbá Bárczi Géza szerint még a szőlő és a sarló szavunk is elképzelhető, hogy e csoportba sorolható. (Bárczi egyébként csuvas törökökről beszél, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, de a csuvasos nyelvek is a bolgár-török népcsoportok közé sorolhatók, nem a köztörök etnikumba tartoznak.)
Bolgár-törökök és magyarok
A magyarok és a bolgár-törökök alighanem hosszú ideig együtt, vagy egymás mellett élhettek, aztán kettévált az útjuk: a bolgár-törökök egy része a Balkán-félszigetre vándorolt, és az ott élő szláv népességet hajtotta hatalma alá, ám számbelileg kevesebben voltak a bolgár-törökök, úgyhogy végül elszlávosodott az uralkodó-osztályuk is. A mai bolgárok tehát egy szláv és török népcsoport összeolvadásából alakultak ki.
A bolgárok más részei keletre vándoroltak, és ott megalakították a volgai Bulgáriát, az ő utódjaik lehetnek a Bárczi által emlegetett csuvas-törökök. A bolgár-törökök hunokkal való kapcsolata sokkal jobban igazolt, mint a magyaroké. Alighanem a hun birodalom felbomlása után az összekeveredett töredéknépek (a bolgár kevertet jelent egyes feltételezések szerint) szervezték meg magukat bolgár elnevezéssel, így sokak szerint a bolgár-törökök pontos eredetét etnikai alapon igen nehéz lenne megállapítani.
Egy kis kronológia
A már említett Koszev-Hrisztov-Angelov trió szerint az előbolgár törzsek egy részét a hunok hódították meg, és így beletartoztak a kialakult hun törzsszövetségbe. Ám 453, vagyis Attila halála után megint önállósították magukat.
A VI. században a szintén Közép-Ázsiából érkezett avarok sodorták magukkal a bolgár-törököket. Ők a Duna- középső folyása és a Tisza mellett állapodtak meg. A többiek maradtak a Volga és a Don folyók környékén, valamint a Fekete-tenger északi partján. Néhány évvel később ezeket az előbolgárokat nyugati törökök igázták le. A VI. század végén tőlük is megszabadultak az előbolgárok, viszont később a kazárok vették át az uralmat felettük.
A kazárok elől két irányba menekültek a bolgárok: északra menve megalapították a már említett Volgai Bulgáriát, dél-, illetve nyugat felé haladva pedig elértek a Duna alsó folyásához, a mai Bulgária területére, Aszparuh vezetésével. Aszparuh 680-ban indított hadjáratot a bizánci birodalom ellen, és a győztes invázió nyomán elfoglalta mai Északkelet-Bulgáriát. A 681-ben alapított bolgár állam első fővárosa pedig Pliszka lett.
Zavaros múlt
A László Gyula által hangoztatott kettős magyar honfoglalás elmélete is zavarossá válik, ha számításba vesszük a bolgár-törököket. László szerint a magyarok két ütemben foglalták el a Kárpát-medencét, és ebből a hivatalos történészek csak az egyiket, a 890-es évekbeli hódítást fogadják el. Ezzel szemben László Gyula azt hangsúlyozza, hogy már korábban, az Avar Birodalom hanyatlásakor megérkeztek az első magyarok a Kárpát-medencébe.
A bolgár-törökök ebből a szempontból azért okoznak gondot, mert anyagi kultúrájuk sokszor hasonlítható a honfoglalás előtti magyar emlékekhez. Számos hazai régészünk ezért hangoztatja, hogy a László Gyula által avarkori magyar leleteknek minősített, a Kárpát-medencében talált tárgyak jelentős része az Avar Birodalom késői korában nem a magyarokra, hanem a bolgár-törökökre utal. Nem véletlen például, hogy a nagyszentmiklósi kincset mi, magyarok és a bolgárok is magunkénak valljuk, bár pontos eredete nem tisztázott máig sem. (A bolgár-törökök ugyanis nemcsak a Balkánon, hanem a Kárpát-medencében is hódítottak, uralmuk alá hajtották például egy időben Erdély és Kelet-Magyarország nagy részét.)
Ám, minthogy a bolgár-törökök eleve kevert népnek számítottak, így továbbra sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy esetleg közöttük a magyar népelem ősei is elkavaroghattak már a 890-es évek előtt a Kárpát-medencébe. Éppen mostanában kezd a nemzetközi történészközösségben hódítani az a nézet, hogy az ókori, kora középkori népeket nem szabad párhuzamba állítani közvetlenül a mai nemzetekkel, mert különben óriási kavarodást kapunk, amely nem vezet eredményre. Egy nomád, félnomád törzsi szervezet évszázados átalakulása például az etnikai viszonyokra is döntő hatással lehet, és mára akár lehetetlenné is válhat a pontos eredet meghatározása.