A Mediawave rövid, de sokat sejtető filmleírásainak stílusában így lehetne leírni a tavaszköszöntő összművészeti fesztivál utolsó napját. A Mediawave hivatalos versenyprogramja után a fesztivál zenészeit, meghívottjait, és vendégeit a szervezők ugyanis közös traktorkirándulásra hívták a Ravazd és Nyúl között található Doma völgyébe, ahol nem mellesleg a Pannonhalmi borvidék jó pár borospincéje is található.
A közép-ázsiai újgur flamenco együttes, a szibériai sámánasszony, és a kanadai csellóművész mellett megjelent Szőke András is, mint a nap fénypontját jelentő birkapaprikás főszakácsa. Innentől fogva tiszta lett mindenki számára, hogy egy filmben lettünk szereplők, amelyhez se forgatókönyvre, se kamerákra nincs szükség. Visszanézni azonban csak az emlékeinből tudjuk majd.
Miután a Győrből érkező fent említett multikulturális társaság leszállt a buszról, kurd síp- és dobszó mellett átvonult Ravazd kertészkedő lakóinak kereszttűzében. Az első célpontnál jó néhány tejfölös-sajtos langalló (kemencében sült kenyértészta), pecsenyezsíros kenyér, a pincemester és a borvidékre jellemző otelló szőlőből készült vörösbor fogad, (amely fogyasztására a nap folyamán még rengeteg alkalom adódik).
A Mediawave 2005-ös díjlistája:
A fesztivál fődíja:
Alexandru Solomon (Románia): A Nagy Kommunista Bankrablás
A Magyar Mozgókép Közalapítvány felajánlása (1 000 000 forint)
A zsűri különdíja:
Sam Huntley (Nagy-Britannia): Pucold ki a cipődet / Polish Your Shoes
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felajánlása (700 000 forint)
A fesztivál dokumentumfilm díja: Boris Mitic (Szerbia): Csinos Dyana / Pretty Dyana
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felajánlása (300 000 forint)
Győr Város díja a legjobb animációs filmnek: Jonas Geirnaert (Belgium): Lakásélet (1200 euró)
A korábban említett birkapaprikás elengedhetetlen „kelléke” pedig fához kötve vár sorsára. A bárány megölését ugyanis a meghívott vendégekre bízták. Jelesül a szibériai sámánasszony 14 éves fiára. A kultúrák keveredése azonban még egy nemzetközi összművészeti fesztiválon sem megy konfliktusok nélkül. A kurd zenészek, amikor megtudták, hogy hogyan akarnak végezni az állattal, kijelentették, hogy biztosan nem fognak enni az így kimúlt gyapjas négylábú húsából. Vélhetően végül a gyengébb gyomrú és idegzetű európaiak is erre a végkövetkeztetésre jutottak.
A birkának meg kell halnia
Míg a kurdok az Európában is oly népszerű módon elvágnák a birka torkát, a szibériai módszer egy kicsit durvább: ők egy bemetszést végeznek a hasfalon, amely résen benyúlnak a testbe, kitapogatják a légcsövet és elszorítják. Ezen metódussal végül pillanatok alatt az örök legelőkre költözött az állat, és a vér sem spriccelt. Nem tennénk igazságot, mely kivégzési módszer humánusabb, illetve kevésbé kegyetlen. Ha azonban az ember birkát akar enni, annak vannak bizonyos előfeltételei, konkrétan a birkaölés. A tinédzserfiú mindenesetre magabiztos kézzel dolgozza pörköltalapanyaggá az élőlényt, sámándob és ének kíséretében. A sámánasszony pedig nagyon vigyáz, hogy nagy ívben elkerülje a mészáros munkát, mert mint azt elmesélte, ha hozzáérne bemocskolódna általa, és azt veszélyeztetné, hogy a szellemek nem állnak szóba vele. Szőke inkább csak amiatt morog az orra alá, hogy igen elhúzódik a zsigerelés, és nem kezdheti meg a főzőcskét.
Flamenco traktoron
A traktorút Nyúl felé alighanem a természetes kiválasztódás eszköze. Csak a legjobb reflexekkel rendelkező egyedek
Flamenco-táncos akcióban
maradhatnak fenn (a traktoron), akik időben elkapják a fejüket az útra belógó ágak elől. Szerencsére elég jó génállománnyal rendelkezik a társaság, így elnyeri jutalmát, és a dombtetőre kiérve megpillanthatja a Pannonhalmi Főapátság épületét, mint fehér vitorlát a hullámzó fűtengerben. A zenészek sem bírják sokáig csendben. A platón utazó barcelonai flamenco-táncos is akcióba lendül. Már nem foglalkozik senki az ágakkal.
Traktorsofőrünk az egyik pincénél összebarátkozott a kurd dobossal, akiről kiderül, hogy szintén gazda odahaza Törökországban, és még sosem látott lucernát. Derék traktorosunk neki is ajándékozna egy mázsa vetőmagot, végül mikor megtudja, hogy a repülőtársaság poggyász-súlyhatára ezt nem engedi, némileg elszontyolodik.
Májusfa pörkölt nélkül
Amikor megannyi vörösbor és traktorplatós táncolás után Nyúlra érkezett a konvoj, még egy utolsó komoly feladat következett. A májusfának vágott szép szál fenyőfarudat kellett pár méteren
Szőke zsigerelésre vár
cipelni, majd felállítani. Miután a társaság épen maradt férfitagjai behelyezték a földbe a májusfát, már nem maradt erő a beígért birkapörköltre sem. Ez egyébként nagy szerencse, mert az időközben autóval előreszaladt zenészek már szinte az egész kondért kiürítették. Persze aki nem tartalékolta az étvágyát a birkahúsra, az így sem maradt éhen. Út közben bőven ehetett nyúlpaprikást, zsíros kenyeret, langallót. Szőke főztje helyett pedig a fesztivál sztárzenészeit James Blood Ulmert, Grencsó Istvánt és még jó pár remek zenészt hallgathatott. A Mediawave fesztivál programhalmozó szervezői az utolsó napon feltették a koronát a fesztiválra. A kirándulás összehozta az embereket és elmosta a határt művészek és közönség között, akik így egyszerűen beszélgethettek jó zene és egy pohár bor mellett egészen késő délutánig, amikor a busz visszaindult Győrbe, ahol a Széchenyi tér befüvesített részén már egy újabb koncert kezdődött. Ez azonban már egy másik film.