|
Az első B-52-eseket 1952. április 15-én állították hadrendbe, így az USA leghosszabban szolgáló típusa. A hidegháborúban B52-esek százai álltak készen, hogy az egykori Szovjetunióba repülve hidrogénbombákat dobjanak le stratégiai célpontokra. A rendkívül nagy szállítókapacitású B-52D változat 108 hagyományos bombával is támadást intézhetett.
Az első öbölháborúban a B-52-esek hajtották végre az eddigi legtávolabbi bevetést: az USA-beli Louisianbából leszállás nélkül a Közel-Keleten. A 35 órás nonstop repülés során eljutottak Szaúd-Arábia északi részére, robotrepülőket indítottak iraki célpontok ellen, majd visszatértek Louisianaba ugyanazon az útvonalon.
Ez a fejlesztés nagy elismerésnek örvend a pilóták körében: tud repülni nagyon magasan is, de talajkövető radarjával a légvédelmi radarok érzékelési szintje alatt is. A B-52-es pilótafülkéje kétszintes. A felső szinten ül a két pilóta, mögöttük pedig az elektronikus hadviselésért felelős tiszt és a távirányítással tüzelő lövész. Utóbbi monitoron keresztül figyeli a radarvezérelt farokgépágyút. Az alsó szinten előre nézve ül a tájékozódásért felelős navigátor és a radart kezelő navigátor vagy bombázótiszt.
A fejlesztés bombarekeszeiben az 500 kg-os bombától kezdve az óriási atombombákig a legkülönbözőbb fegyverek kaphatnak helyet.
[Kép1], [Kép2], [Kép3]