Így halt meg Mikes Kelemen

Mikes Kelemen tíz esztendősen jutott félárvaságra, miután édesapját 1700-ban lázadásért kivégezték a császáriak, ezt követően Boér Ferenc vette gyámsága alá. Hatására Mikes katolizált, és a kuruc szabadságharc zászlaját kibontó II. Rákóczi Ferenc apródjai közé került – írja a Rubicon.hu. A háború alatt íródeákként hűségesen szolgálta a fejedelmet, és olyannyira megszerette patrónusát, hogy 1711-ben, vele tartott önkéntes száműzetésébe is. A bujdosás során két évet töltött Lengyelországban, 1713 és 1717 között pedig Párizs vendégszeretetét élvezte, ahol megismerkedhetett a kortárs francia kultúrával, különösképpen az irodalommal. Párizsi tartózkodása fő műve, a Törökországi levelek stílusára is döntő befolyást gyakorolt, hiszen akkoriban a fiktív levél a modern próza egyik legdivatosabb műfaja volt.

1717-ben – III. Ahmed szultán meghívására a kuruc emigráció Gallipoliba utazott, a hazatérés reményében pedig Mikes Kelemen is a fejedelemmel tartott: az éppen zajló Habsburg-török háború azonban nem a bujdosók várakozása szerint alakult, az 1718-as pozsareváci béke ugyanis az oszmánok számára vereséggel zárult. Miután Bécs és a Porta békét kötött, Rákócziék mozgását a szultán számos korlátozással sújtotta, 1720-ban pedig az emigránsokat a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó – ma: Tekirdag – városába internáltatta. Mikes mint Rákóczi Ferenc írnoka, majd mint a kuruc emigránsok vezetője több mint négy évtizedet töltött ezen a helyen. A bujdosók létszáma egyre csak fogyott, 1735-ben maga a fejedelem is meghalt, Mikest egyre gyötörte a honvágy, és bár

Magyarországon számos alkalommal megpróbáltak közbenjárni hazatérése érdekében, azt III. Károly, de még Mária Terézia sem engedélyezte.

A hőn szeretett Erdély viszontlátására 1738-ban nyílt legközelebb lehetőség, amikor az újabb oszmán-Habsburg háborúban Rákóczi József elvállalta a bujdosók maradékának vezetését, és apja örököseként megindult Magyarország felé. A hadjárat nem hozott eredményt, de Mikes legalább a távolból megláthatta szülőhazáját. 1739–40 során a Porta – immár a kuruc emigránsok elöljárójaként – őt küldte követségbe a moldvai és havasalföldi fejedelmekhez, és bár a megerőltető utazás kis híján Mikes halálát okozta, legalább annyi örömöt szerzett neki, hogy a távolból megláthatta Erdély hegyeinek körvonalait.

Az expedíció után még egy alkalommal kérvényezte Mária Teréziánál hazatérését, de mivel petíciója nem ért el eredményt, beletörődött sorsába. Mikes Kelemen a következő két évtizedben már csak rodostói levelei és emlékei révén maradt kapcsolatban Magyarországgal, mígnem 1761. október 2-án, egy pestisjárvány során távozott az élők sorából.