Az összeesküvés-elméletek, tévhitek dogmává szilárdulásának korát éljük, talán nincs mit csodálkozni azon, hogy az Alföldet sújtó, egyre elviselhetetlenebb aszálynak is sokak szemében megvan a „felelőse”. Minél kétségbeejtőbb a szárazság, annál makacsabban tartja magát, hogy az Országos Jégkármérséklő Rendszer (Jéger) működtetése miatt nem esik az eső Kelet-Magyarországon.
Hatalmas tévedés, félremagyarázás, képzavar, nevezzük, aminek akarjuk, a lényeg: nem igaz. A téves elmélet levezetése viszont logikus, éppen ezért megtévesztő – olyannyira, hogy Békés megyei gazdák különböző fórumokon egyenesen a Jéger leállítását követelték –, csakhogy épp a lényeget érintő tényeket hagyva figyelmen kívül.
Mesterségesen tartják vissza az esőt?
Lássuk először magát a „fakenewst”. A rendszer ezüst-jodidot, úgynevezett jégképző magokat juttat a levegőbe, ami alkalmas az időjárás befolyásolására: nagy mennyiségben szó szerint szétoszlatja a felhőket, illetve el lehet érni, hogy bizonyos felhőkből adott területen hulljon alá a csapadék – a pekingi olimpia szervezői így igyekeztek ideális időjárást biztosítani a játékok helyszínén. Magyarán az ezüst-jodiddal „kicsavarhatjuk” vagy „felszámolhatjuk” a felhőket.
Magyarországra jellemzően nyugati-délnyugati irányból érkeznek a csapadékzónák, a tavaszi nagy viharok idején pedig a Jéger – az interneten terjedő elméletek szerint – ezeket megállította a Dunántúlon: vagy szétoszlatta a felhőket, vagy kisajtolt belőlük minden nedvességet – attól függ, az ember épp melyik verzióba botlik.
És ha megnézzük az elmúlt hónapok csapdéktérképeit, valóban, a Dunánál, de legkésőbb a Duna-Tisza-közén a csapadék megszűnik, mintha falnak ütközött volna.
Mi az igazság? Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát hívtuk segítségül, aki 2004-2017 között maga is részt vett a mára országos rendszer elődjének (NEFELA) kiépítésében és üzemeltetésében.
A Jéger lényege: kisebb szemű jég
A csapadékképződés kilométerekkel a fejünk fölött kezdődik azzal, hogy lebegő szilárd részecskékre, az úgynevezett jégképző magvakra kicsapódik a pára. A nagy magasságban még nyáron is mínuszok uralkodnak, ezért a szilárd anyag körül nem vízcseppek, hanem jégkristályok jönnek létre. Ezek egymással ütközve egyre csak híznak egészen addig, amíg a talajról feláramló meleg levegőnek már nincs „ereje” lebegtetni őket.
Ilyenkor a gravitációnak engedve lehullanak, útjuk során felolvadnak és eső formájában érik el a talajt. Zivataroknál viszont nagyon erős a feláramlás, a jégdarabok akkorára dagadhatnak, hogy nem olvadnak el, mire elérik a felszínt – minél erősebb a feláramlás, annál nagyobb szemű jég keletkezhet, és logikusan komolyabb kárt okozhat. Itt jön a képbe a Jéger.
Ha mesterségesen juttatunk csapadékképző magokat a felhőbe, ugyanaz a nedvesség eloszlik rajtuk, a kisebb kristályok pedig víz formájában vagy apróbb szemű jégként érik el a felszínt
– foglalja össze röviden a jégkármérséklés lényegét Molnár László. Hozzáteszi: a legalkalmasabb anyag erre az egyébként drága ezüst-jodid, mert kiválóan tapad hozzá a pára.
A Jéger 2018 májusában állt szolgálatba. Csaknem ezer talajgenerátort foglal magában egymástól 10-10 kilométeres távolságra telepítve, a rendszer négyzetháló-szerűen lefedi az egész országot. Az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közösen működteti az állam által biztosított, évi mintegy 1,5 milliárd forintból. A generátorok párologtatással juttatják az ezüst-jodidot a megfelelő magasságba, ezért fontos a szomszédos országok meteorológiai szolgálatainak együttműködése is: 45-50 perc, mire az anyag eléri a kellő magasságot.
Több 1000 milliárdba kerülne
Mint utaltunk rá, az ezüst-jodid rendkívül drága, felhasználásánál a költséghatékonyság elve a legfontosabb, mindig a lehető legkisebb adagot vetik be. Előfordulhat ugyanis, hogy a védekezés költsége többszörösen meghaladja az esetleges kár értékét. Olyan összegekről beszélünk, hogy még a leggazdagabb országok sem játszhatnak „időjáráscsinálósdit” kényükre-kedvükre, de előtte nézzük, mire képes az eljárás, ha a pénz nem számít.
Nagy mennyiségű ezüst-jodid hatására kicsapódik és esőként lehull a pára akkor is, ha egyébként az adott felhőből nem esett volna eső. Még több ezüst-jodid annyira el tudja oszlatni a nedvességet, hogy azzal felszámolja magát a felhőt, magyarán akkor sincs eső, ha természetes módon lett volna. A lehetőség tehát megvan, az anyag alkalmas a csapadék kinyerésére és a felhők szétoszlatására egyaránt. Csakhogy az ára még akkor is vállalhatatlan, ha olyan, viszonylag kis területen kívánják alkalmazni, mint Magyarország.
Esőt fakasztani akár csak egy megyényi területen is, vagy éppen megakadályozni a csapadékot olyan összeg, ami már az éves magyar költségvetésben is jól látható lenne. Egy országos esőzés megállítása vagy a csapadék komplett országrészekben történő kinyerése pedig akár 1000 milliárdot is felemésztene
– fogalmaz a meteorológus. Hozzáteszi: ráadásul az egész országot, országrészeket érintő zivatarlánc megállítása a gyakorlatban kivitelezhetetlen.
Nem igaz a konteósok azon érve, miszerint erdőtüzek oltására, víztározók feltöltésére, „locsolásra” használnának bárhol a világon ezüst-jodidot, egyszerűen nincs az a kár, amit megérne így megelőzni. Peking és az olimpia nyilván más kérdés, a kínai presztízsberuházásoknál a végeredmény a lényeg, kerül, amibe kerül.
A józan ész és a csapadéktérképek
Magyarországon a Jéger működtetésénél a szakmai gyakorlat a kívánt hatáshoz elegendő minimális mennyiségű ezüst-jodid felhasználását alkalmazza. Ha „túladagolják”, hamar nagyságrendekkel megnő az összeg, drágább lesz a leves, mint a hús – ez a tény pedig önmagában kizárja a szakmai hibák, pontosabban a hosszan észrevétlenül maradó szakmai hibák lehetőségét. Cáfolatunk tételmondata tehát így hangzik:
További érveket keresve a józan észt is segítségül hívhatjuk. Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, illetve számos nyugat-európai országban évtizedek óta aktívan működik ezüst-jodidos jégkármérséklő rendszer. A fenti logika szerint hazánkban egy csepp esőnek sem szabadna eljutnia, miután szomszédaink rendre kinyerik a nedvességet a hozzánk tartó ciklonokból.
Azt sem illik elfelejteni, mennyire száraz volt 2021/2022 tele az egész országban – abban az időszakban, amikor a Jégkármérséklő Rendszer üzemen kívül volt (jégeső csak tavasszal és nyáron van, amikor meleg a talajfelszín és erős a feláramlás). Vagy nézzük meg az elmúlt év csapadékviszonyait: májusban mindenhol esett bőven, júniusban országszerte alig valami, júliusban pedig épp a Kőrösök vidéke és az Északi-középhegység kapta szinte a legtöbb esőt.
A Nagyalföld évszázadok, évezredek óta hazánk legszárazabb tája, az aszály arrafelé mindig is gyakori vendég volt. Jelen helyzetet súlyosbítják a klímaváltozással gyakoribbá váló extrém időjárási helyzetek, és tegyük hozzá: a több, mint 100 évvel ezelőtt lezajlott folyószabályozásokkal, mocsarak lecsapolásával mi magunk is sokat tettünk a régió tartós kiszáradásáért. Azok az egykori vizes élőhelyek most nagyon hiányoznak az elsivatagosodó Alföldről.
