A Paleo-Agulhas-síkvidék a távoli múltban egy paradicsomi terület volt, amely nemcsak az állatok, hanem a korai emberek számára is menedéket adott – írja a ScienceAlert. A dél-afrikai partoknál fekvő területet napjainkra elnyelte a tenger.
A szakértők a parti barlangok tanulmányozásával igyekeznek felmérni a síkvidék múltját. Ezek az üregek egykor nem a tengerre, hanem egy folyókkal teli területre néztek. Jamie Hodgkins, a Denveri Coloradói Egyetem munkatársa szerint az eljegesedési időszakokban a régió a szárazföldhöz tartozott, és egy gazdag élővilágnak adott otthont.
Hodgkins és kollégái olyan növényevők fogait elemezték, melyek 150 ezer éve éltek a régióban. A kutatók a szén- és oxigénizotópokra koncentráltak, melyek segítségével képesek felmérni az állatok vándorlását. A szakértők korábban is tudták, hogy a csapadék szezonális változása nagyban befolyásolta a régió keleti és nyugati részén előforduló növényeket, a növényekből származó izotópok pedig az azokat fogyasztó állatok mozgásáról árulkodnak.
Az elemzés felfedte, hogy a legtöbb esetben nincs jelentős eltérés a vándorló és nem vándorló fajok fogainak izotópszintjei között.
Az eredmények összhangban vannak Hodgkinsék korábbi tanulmányával, mely szerint a síkvidéken olyan barátságos környezet alakult ki, hogy még a vándorló állatok is a helyben maradáshoz alkalmazkodtak. A szakértők úgy vélik, hogy a növényevőknek kedvező tényezők a ragadozókat és az embereket is vonzották. Amikor az eljegesedési időszakokban a síkvidék előbukkant, az emberek vadászhattak, amikor pedig nőtt a tengerszint, a kagylók és egyéb tengeri élőlények szolgálhattak táplálékul számukra.
