Tudomány

Egyetlen magyar királyné fejét sem érinthette a Szent Korona

Egy érdekes jogi kitétel miatt több királyunk is akadt, akinek a feleségét nem koronázták magyar királynévá, I. Lipót hitvesének szertartása pedig csaknem elmaradt az idős magyar főpapok vitája miatt. Mindennek a Szent Korona történetét is színesítő, nemrég felbukkant 340 éves dokumentum ad aktualitást.
Korábban a témában:

Szó szerint egyedülálló dokumentum felbukkanásáról adott hírt januárban az Országos Széchényi Könyvtár. Egy 1681-ben kiadott német nyelvű nyomtatványt sikerült aukción megvásárolniuk, amely Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Teréziának, I. Lipót német-római császár, cseh és magyar király harmadik feleségének decemberi soproni koronázásáról, illetve a Szent Koronának az ünnepségre való bevonulásáról szól.

Korabeli röplapról, ma úgy mondanánk újságról van szó, amely annak idején néhány száz példányban propagandisztikus jelleggel tájékoztatta a jeles eseményről Közép-Európa német nyelvű lakosságát. Napjainkra ez az egyetlen példánya maradt, és tényleg a „semmiből” került elő, mindeddig még bibliográfiai adatok sem szóltak a létezéséről.

Hatalmas öröm, hogy a páratlan dokumentum a könyvtár révén nemzeti tulajdonba került, és nem egy magángyűjteménybe, a nyilvánosságtól és a kutatóktól elzárva valahol a világban

– mondja a 24.hu-nak Pálffy Géza történész professzor, az MTA doktora, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője.

Nemcsak a röpirat tartalma érdekes, hanem a magyar királynék koronázásának egyedi módja is – ezekről beszélgettünk Pálffy professzorral.

Az 1681. évi nyomtatvány előlapja. Forrás: Országos Széchényi Könyvtár

Királynét csak országgyűlésen koronázhattak

A kronológiára pillantva hamar feltűnik, hogy bár I. Lipót 1676-ban vette feleségül Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolnát, az asszonyt csak öt évvel később, 1681-ben koronázták magyar királynévá. Ez elsősorban politikai okból történt így. A „hosszú” XVII. században, azaz az 1606. évi bécsi és az 1711. évi szatmári béke közötti időszakban a magyar rendek ugyanis komolyabb szakításokat követően öt alkalommal kötöttek kiegyezéseket a Habsburg-uralkodókkal.

E sorban a negyedik volt a Wesselényi-féle összeesküvést az 1670-es években követő abszolutista intézkedésekkel járó súlyos konfliktusok rendezése. Erre végül a több mint fél évig tartó soproni országgyűlésen 1681 második felében kerítettek sort, miután Lipót visszavonta legradikálisabb intézkedéseit, a rendek pedig részben visszanyerték politikai szerepüket és vallásszabadságukat. A folyamat szimbolikus lezárása, mondhatnánk megkoronázása a királyné koronázási szertartása volt december 9-én.

Magyar királynét ugyanis csak országgyűlésen koronázhattak, amit viszont a rendek és a király »aktuális szakítása« miatt az 1670-es években nem hívtak össze

– magyarázza a történész. Hozzáteszi: több magyar királynét is ismerünk, akinek sohasem került fejére a királynéi korona, mert – miután az uralkodó hitvese lett – a hátralévő életében egyszer sem hívtak össze országgyűlést. Lipót elődje, III. Ferdinánd három felesége közül csak kettőt koronáztak meg, utódja, I. József feleségének szertartására pedig sohasem került sor.

Csaknem kudarcba fulladt a főpapok vitája miatt

Az 1681 végi ceremónia megrendezését azonban egészen az utolsó napig kérdésessé tette egy színfalak mögött zajló vita Magyarország főpapjai között. Erről ugyan nem szól a hivatalos tudósításnak szánt, most előkerült dokumentum, de Pálffy professzor korábbi kutatásai részleteiben feltárták az eseményeket.

Történetünk szempontjából a szertartásrendből ehhez ki kell emelni az esztergomi érsek által celebrált ünnepi szentmisét. Ennek során a magyar hagyományok szerint a királyné fejére a veszprémi püspök helyezi az úgynevezett királynéi házi koronát, illetve az esztergomi érsek megérinti jobb vállát a Szent Koronával.

Utóbbi azért is egyedi, mert a Szent Korona nem kerülhetett asszonyi fejre, de a váll érintése jól szimbolizálta, hogy ő osztozik férjével az uralkodás és az ország kormányzásának terhében.

1681 végén azonban a helyzet igencsak bonyolult volt. Sennyey István veszprémi püspök áprilisban elhunyt, utódját még nem nevezték ki. A nyolcvanadik életévéhez közelítő esztergomi érsek, Szelepcsényi György pedig idős és beteg volt, hordszéken cipelték, magyarán fizikailag csaknem alkalmatlan volt a rá váró feladatok ellátására.

Ettől függetlenül az érsek ragaszkodott privilégiumaihoz, a vita így azon ment, hogy ezekből mennyit enged át a szertartáson püspöktársainak. Olyan részletekbe is belementek például, hogy a Szent Koronával történő érseki vállérintés megelőzheti-e a házi korona fejre tételét, s ezt egyáltalán ki végezheti el. Végül I. Lipót határozott fellépésére december 8-án, az utolsó pillanatban született kompromisszum a magyar főpapok között.

Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna. Forrás: Wikipedia

Titokban maradt

Eszerint a veszprémi püspök feladatait a királyné körül Gubasóczy János nyitrai püspök és magyar kancellár vette át, a házi koronát pedig csupán a Szent Koronával való érseki vállérintés után helyezhette a királyné fejére – miként erről a most előkerült dokumentum is tudósít. A vállérintésről viszont a magyar katolikus egyház idős feje érthetően nem volt hajlandó lemondani, ezt hordszékén ülve, Esterházy Pál nádorral közösen tette meg. A koronázó mise nagy részét viszont az egyházi hierarchia második fokán álló Széchényi György kalocsai érsek celebrálta, hiszen erre az esztergomi érsek nem lett volna képes.

Az egész udvar számára kínos vita persze titokban maradt, a beszámolók érthetően nem teregették ki a szennyest

– fogalmaz Pálffy Géza.

A nagyközönség számára csak a német és latin nyelvű híradások, majd 1682-től több tucatnyi oldalra rúgó, a birodalomban és külföldön is terjesztett leírások voltak elérhetők. Ebbe a sorba illik a cikkünk aktualitását adó német nyomtatvány is, amely viszont még 1681-ben megjelent. Ez 26 pontban ismerteti Eleonóra koronázásának lefolyását a Fő téri ferences (másként Kecske-templomban), további 13 pont pedig a Szent Korona soproni bevonulását.

A Szent Korona díszes bevonulása

Mai laikus fejjel nehéz elképzelni, hogy az ereklye ugyan csak egyetlen aktus, a vállérintés néhány másodpercére került középpontba, a magyarok egyik legfőbb kincse mégis az egész esemény egyik főszereplője volt. Mivel a koronát 1608-tól többnyire Pozsonyban őrizték, a koronázásra Sopronba kellett vinni. A kétnapos utat „óriási felhajtás” kísérte.

A díszesen felékesített koronaszállító kocsit több száz, díszruhába öltözött fegyveres katona, magyar nagyúr (köztük az ország első három főméltósága: a nádor, a horvát bán és az országbíró), valamint magyar koronaőrök és császári testőrök követték, az útvonalat természetesen mindenütt erősen biztosították.

Egy éjszakát a Fertő-tó közelében fekvő Széleskúton (ma Fertőszéleskút, németül Breitenbrunn) Burgenlandban töltöttek, a helyiek ma is úgy emlegetik, egyszer náluk éjszakázott a Szent Korona. A koronázás helyszínére is díszes külsőségek között, zeneszóval, parádés fegyveres kísérettel vonult be, bár némi késéssel. A Szent Korona érkezését délután 2 órára tervezték, végül 4 lett belőle. A röpirat említett 13 pontja ezt a koreográfiát részletezi, s mutatja be Közép-Európa érdeklődő nagyközönségének.

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Fű alatt osztja az adófizetői százmilliókat a Magyar Turisztikai Ügynökség

Egyedi döntésekre hivatkozva, nyilvánosan meghirdetett pályázati felhívás nélkül kap pénzt Zoób Kati divattervező, Balatonboglár fideszes önkormányzata vagy éppen egy nagyvállalkozó Kis-Balaton melletti kalandparkja. A Tiborcz István volt üzlettársához köthető bodajki kastély is az eddig titkolt közpénzcsap révén újulhat meg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.