Hétfőn váratlanul kitört Új-Zélandon az Északi-sziget keleti partvidékétől mintegy 50 kilométerre található tűzhányó: a kráter közelében tartózkodó turisták közül hatan meghaltak, nyolcan eltűntek, 31 személy pedig kórházba került.
Múlt héten a vulkanológusok már érzékelték a vulkán aktivitásának enyhe növekedését, a készültségi szintet ezért nulláról egyes fokozatra emelték, ám hozzátették, ez még nem jelenti azt, hogy közvetlen veszély áll fenn. Így nem korlátozták a vulkántúrákat sem. Ami hétfőn történt, arra viszont senki sem számított.
Ez a kitörés rendkívül szerencsétlen időpontban, teljesen meglepetésszerűen történt, nem lehetett előre jelezni. A kráter közelében, de akár csak a kráterperemen tartózkodó embereknek esélyük sem lehetett a menekülésre
– mondja a 24.hu-nak Dr. Harangi Szabolcs geológus, vulkanológus, az ELTE TTK egyetemi tanára, a Kőzettan-Geokémiai Tanszék, valamint az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője. A professzor minden egyes szavát elmagyarázzuk, de előtte nézzük, mi is történt pontosan abban a pokoli néhány percben.
Gőz, kövek, mérges gázok, mindent elsöprő áradat
A vulkánkitörés hirtelen, nagyon gyorsan játszódott le. Egyik pillanatról a másikra forró vízgőz csapott ki a kráterben lévő repedésekből, ami súlyos égési sérüléseket okozott a közelben lévőknek. A következő pillanatban a vulkán apró kőzetszemcséket és kisebb-nagyobb kődarabokat lövellt ki magából elképesztő sebességgel, az emberek mintha golyózáporba kerültek volna.
A környéket forró vulkáni gázok lepték el, ezek közül például a kénhidrogén belélegezve azonnali halált okoz. De még ezzel sem volt vége! Másodpercek alatt jött az újabb pusztító csapás: a kőzetdarabokkal telített kitörési felhő saját súlya alatt összeomlott, és oldalirányban egy hurrikán sebességével hömpölygött szét a forró torlóár. Mindez nem tartott tovább fél percnél, de ez alatt, aki a közelben volt, nem menekülhetett.
Ellenpéldaként Harangi Szabolcs az olasz Stromboli idén nyári, ugyancsak előjelek nélküli nagy robbanásos kitörését említi. Az esemény ott olyan időpontban következett be, amikor a több száz látogató csoportokban épp csak elindult volna a tűzhányóhoz. Ha a kitörés 2–3 órával később történik, amikor már mindenki a kráter peremére ért, százak haltak volna meg – egy turista így is életét vesztette. Mindez rávilágít arra, sokszor szerencse kérdése, hogy egy pusztító természeti esemény katasztrofális kimenetelű (mert éppen ott tartózkodó embereket érint), vagy csupán egy érdekes, esetleg izgalmas történés, súlyosabb következmények nélkül.
Megemelkedik felette a föld
Minden tűzhányó másképp működik, az aktív vulkánok közel felét műszerekkel monitorozzák a nap 24 órájában, így van ez a White-sziget esetében is. A közelgő kitörésnek három fontos, mérhető jele van.
Nagy érzékenységű szeizmográfokkal kimutatható, amint a magma felfelé nyomul a repedésekben, és ez földrengéseket kelt, illetve tizedmilliméter pontosságú GPS-adatok alapján meghatározható a felszín emelkedése, amit a mélybeli magma vagy a gázok nyomóereje okoz. Harmadrészt pedig a kürtőn, repedéseken keresztül távozó gázok mennyiségének, összetételének változásából lehet következtetni, mire készül a vulkán.
Azonban vannak olyan típusú kitörések, amelyek előjeleit jelenlegi műszereinkkel nem tudjuk észlelni, vagy egyszerűen nem tudjuk még, melyek azok a fizikai jelek, amelyek erre utalnának. Ezek az úgynevezett freatikus kitörések, ilyen történt hétfőn Új-Zélandon is.
Kiszabadul a többszáz fokos gőz
Ilyenkor a magma, azaz a felszín alatti kőzetolvadék sekély mélységbe nyomul és ott megakad. A magma 700–1000 Celsius-fokos hőmérséklete felfűti a felette lévő kőzeteket és az olyan felszín alatti vizeket, mint a talajvíz, a magmából kikerülő, úgynevezett hidrotermális oldatok, a leszivárgó csapadék vagy a tengervíz. A forráspont fölé hevített víz a kőzet pórusaiban raktározódik mindaddig, amíg egy kisebb földrengés, a magma nyomóereje, esetleg a magmás gázok kiszabadulása meg nem bontja az óriási nyomás alatt lévő rendszert.
Ekkor a túlhevített víz hirtelen gőzzé válik, ami több mint 1500-szoros térfogat-növekedést jelent, és ez egy rendkívül energikus robbanást eredményez. A környező kőzettest piciny darabokra esik szét és zúdul a felszínre
– magyarázza Harangi Szabolcs.
Mindez olyan pillanatszerűen és előjelek nélkül történik, hogy egyelőre tehetetlenek vagyunk, de a szakember úgy véli, a jövő azért nem reménytelen. Számos remek tudós dolgozik azon, hogy jobban megértsük e folyamatot, és akár megtaláljuk az előrejelzés módját is. Az elképzelhető, hogy csak néhány percet jelent majd, de az is segíthet.
Nem vagyunk tisztában a veszéllyel
A hasonló tragédiák elkerülésében hatalmas a tudomány szerepe magának a kitörési folyamatnak, a kiváltó okoknak a megismerésében, ezzel az előrejelzés lehetőségeinek megtalálásában, de mindenképp felmerül a turisták és a kirándulásokat szervező cégek, szervezetek felelőssége is. Egy működő tűzhányó maga a természet megzabolázhatatlan, nyers ereje, rendkívüli élmény – így nem csoda, hogy a vulkánturizmus évente 100 millió embert vonz, hatalmas üzlet.
Sok helyen, például a Strombolin, de a White-szigeten is nyilatkozatot íratnak alá a látogatókkal, miszerint saját felelősségükre vesznek részt a túrán, ám ez édeskevés.
Az emberek nincsenek tisztában vele, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk a vulkánra lépve, nem tudják mit jelent a gyakorlatban az, amit esetleg alá is írtak
– emeli ki a professzor.
Tanulni kellene, nem tiltani
A földtudományok ismeretei, bolygónk, környezetünk folyamatairól, azok veszélyeiről keveset tudnak az emberek, ezek nemigen épültek be a köztudatba. Az átlagember szinte több ismerettel rendelkezik a Marsról, mint saját bolygójának belső folyamatairól, ezen a téren rengeteg még a tennivaló. Harangi professzor nem szorgalmazza, hogy a tragédiák hatására „tiltsák be” az aktív tűzhányók látogatását, sőt, ezzel óriási élménnyel gazdagodhatnak a látogatók.
Azonban mindenképpen átgondolásra ajánl több kérdést is. A legfontosabb a szakszerű tájékoztatás, a veszélyek megismertetése, illetve a veszélyhelyzetben történő helyes reakció átadása. Fontos azt is tudatni, hogy egy aktív vulkánra saját felelősségre lépni azt jelenti, hogy ennek tényleg valós kockázata van, és ezt vállalnia kell annak, aki ilyen veszélyes helyre megy. Lényegesek a védőeszközök (például fejvédő sisak, szájmaszk), a túravezető online kapcsolata a vulkánt megfigyelő intézettel.
A tragédiák mindig felhívják a figyelmet, hol lehet javítani, segíteni azon, hogy ilyenek lehetőleg ne következzenek be. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy bolygónk számos folyamata jelent veszélyt a növekvő népességre, és ezzel együtt kell élni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha minél többet tudunk róluk, és amennyire csak lehet, felkészültek vagyunk.
Kiemelt kép: TORSTEN BLACKWOOD / AFP
