A beduinok gyakran kék és fekete köntösére sokáig csodálkozva néztek az európaiak, hiszen közismert tény, hogy a sötét felületek jobban elnyelik a hőt. Éppen ezért a sivatagi napsütésben nem tűnik túl jó választásnak a ruhadarab. Az öltözet hővédő hatásait 1980-ban Amiram Skolnik, a Tel Aviv-i Egyetem munkatársa tanulmányozta kollégáival.
A beduinok hagyományosan fekete szőrzetű kecskéket tenyésztenek, ebből adódóan elsősorban sötét színezetű ruha-alapanyagokat állítanak elő. A korábbi elemzések már alátámasztották, hogy a galambok fehér tollai és a szarvasmarhák fehér szőrszálai nagyobb arányban engedik át a rövid hullámhosszú sugarakat, ezért a szakértők úgy gondolták, hogy az öltözék színe segíthet a káros sugarak kiszűrésében.
Meglepő módon azonban Skolnikék mérései azt mutatták, hogy az azonos felépítésű fekete, illetve fehér beduinköntösöket viselők bőrét épp ugyanannyi hő érte. Úgy tűnt tehát, hogy nem a színezés játssza a kulcsszerepet a védelemben.
A csapat ezt követően a ruha szerkezetét kezdte el elemezni. Kiderült, hogy a viselet laza és könnyű szerkezetű, ugyanakkor több rétegű. A köntös külső része rendkívül forró, mélyebbre haladva azonban egyre hűvösebbé válik, és egyre kevesebb napsugárzás hatol át rajta. Az egész testet takaró öltözék ráadásul önmagában véd a közvetlen napfény, illetve a homok ellen.
A vastag, rétegelt köntös tehát egyrészt védelmet nyújt a kintről érkező fenyegetés ellen, ugyanakkor lassítja a verejték párolgását is. Ez segít bent tartani a hideget, tovább hűtve a testet.
Kiemelt fotó: iStock
