Bonaparte Napóleon kétségkívül a franciák egyik legnagyobb hadvezére volt, első bukása után Elba szigetéről, a száműzetésből visszatérve foglalta el újra az országot, és üldözte el a Bourbonokat. Mindössze 111 napig tartott csupán a diadalmenet, 1815. június 18-án, Waterloo-nál ugyanis vereséget szenvedett a szövetséges csapatoktól, és 1821-es haláláig már vissza sem térhetett francia honba Szent Ilona szigetéről.
Cuppogtak a felázott talajban az ágyúk
A vereséget általában – a rossz katonai döntések mellett – az esős időjárásnak tulajdonítják, ami teljesen megzavarta Napóleon taktikáját. Hiába ágyúzta Wellington hercegének csapatát, a golyók elsüllyedtek az óriási sárban, és a nehéz tüzérségi eszközöket mozgatni sem lehetett a vizes földben. A poroszok ugyan rosszabbul jártak, hiszen ők igyekeztek odaérni, hogy segítsenek Wellingtonnak, de nem nagyon tudtak haladni a sárban – Napóleon azonban még így sem járt jól a vállalhatatlan időjárással.
Most a Geology tudományos folyóirat tanulmányából az is kiderül, hogy mi okozta ezt a hirtelen időjárásváltozást, valamint az utána következő egy év hideg hőmérsékleteit – 1816-ot úgy is emlegetik, hogy az év, amikor elmaradt a nyár.
Kisütötte az ionoszférát a vulkánkitörés
Az Imperial College London kutatója vont párhuzamot a waterloo-i csata időjárása és egy indonéz vulkán kitörése között, a kutatásai szerint a Tambora 1815. április 5-én történt katasztrófája befolyásolhatta az időjárást két hónappal később is. Azért írom, hogy tragédia, mert a kitörés megölt Sumbawa-szigeten nagyjából százezer embert.
Dr. Matthew Genge kutató úgy gondolja, hogy
a vulkánkitörés elektromosan töltött vulkáni hamuja reakcióba lépett az ionoszférával, és gyakorlatilag rövidre zárta az ottani elektromos áramlatokat.
Az ionoszféra a légkör egyik felső rétege, amely beleszól a felhőképződésbe is. A “rövidzárlatot” okozó kölcsönhatás miatt a felhők kialakulása felgyorsult és intenzívebb lett, mint egyébként, és ez okozhatta az Európa felett átvonuló nagy viharokat.
Magasabbra juthat a hamu, mint gondolták
Az eredmények megmutatták azt is, hogy a vulkáni hamu a légkör felsőbb rétegeiig is eljuthat. “Korábban a geológusok úgy gondolták, hogy a hamu megreked az alsóbb atmoszférában” – írta a sajtóközleményben Genge. “Az én kutatásom azonban kimutatja, hogy képes nagyobb magasságokba is eljutni az elektromosságnak köszönhetően.”
Mivel az 1815-ös vulkánkitörésről és az akkori időjárásról nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok, a kutató megvizsgálta a Krakatau-vulkán 1883-as, majd a Pinatubo-vulkán 1991-es kitörését és az időjárás változását is, amelyek alátámasztották az elméletét. A kitörések után megnövekedett az éjszakai világító felhők, vagy poláris mezoszférikus felhők mennyisége is, amely az ionoszférában képződik.
