A World Wonder Ring Stardom nevű szervezet a múlt héten jelentette be, hogy Kimura Hana, a 22 éves japán pankrátor önkezével véget vetett életének. Kimura a netflixes Ház Terasszal: Tokió című reality sztárja is volt, az ismertséggel járó népszerűség azonban online zaklatókat vonzott köré, rengeteg támadást kapott a különféle közösségi felületeken. Több bizonyítékot is találtak arra, hogy a fiatal lány online zaklatás (cyberbully) áldozata lett, aminek a súlyát nem bírta elviselni, és a halála előtt több posztban is jelezte, mire készül. Például az Instagramra is tett fel képet arról, ahogy a macskájától búcsúzik.
A lány mérgező gázzal végzett magával: otthonában, műanyag zacskóval a fején találták meg. Halála előtt több üzenetet is hagyott, egyiket édesanyjának címezte, háláját fejezve ki, amiért életet adott neki.
A Ház Terasszal: Tokió 2012 óta fut, Japán kívül is hódít, a Netflixnek köszönhetően sok nézőt szerzett az Egyesült Államokban is. A műsorban három nő és férfi él összezárva egy tokiói lakásban, a szerelmet keresve. Kimura tavaly szeptemberben csatlakozott a gárdához, és a közösségi médiában hamar bírálni kezdték heves viselkedése és beszólásai miatt. Főleg miután óriási jelenetet rendezett, amikor a ház egyik férfi tagja a drága pankrátorjelmezét összekeverte a saját ruháival mosás közben.
Kimura ezt követően egyre több bántó hozzászólást kapott, egyes kommentelők azt üzenték neki, hogy mindenki boldogabb lenne a környezetében, ha eltűnne, és jobb lenne, ha sosem szerepelne többé a tévében. Sokan támadták azért is, mert félig indonéziai származású, de kritikákat kapott csak azért is, mert nőként pankrátorkodik.
Egyre több eset mutatja: tenni kell valamit
Japánt megrázta a tragédia, és a szomorú eset kapcsán a politikusok is arra jutottak, ideje komolyan venni a jelenséget. Takaicsi Szanae, Japán belügy- és kommunikációs minisztere közölte, hogy a kormány aktívabb párbeszédbe kezd arról, a jog hogyan büntethetné a kiberzaklatást. Szerinte információkat kéne szerezni a durvább hozzászólások íróiról, hogy visszafogható legyen az online bántalmazás és segíthessék az áldozatokat. Ez persze egy sor más kérdést is felvet, például, hogy a kommentelő személyek azonosíthatók legyenek-e.
Japánban egy 2002 óta létező törvény értelmében a cyberbully célpontjai indokolt esetben információkat kérhetnek a szolgáltatóktól a bántalmazóikról, de a jogászok szerint az idejét múlt törvény kevés védelmet nyújt a gyakorlatban, mivel a bíróságok bevonásával több hónapos folyamat kezdődik, ami akár egy évig is elhúzódhat, mindemellett rendkívül költséges. És ha még sikerül is felfedni a bántalmazó személyazonosságát, egy sor újabb vizsgálat kell ahhoz, hogy felmérhető legyen az áldozat által elszenvedett kár. A rendőröknek még nehezebb a dolga akkor, ha olyan amerikai szolgáltatás adott teret a bántalmazásnak, mint például a Twitter.
A japán kabinet főtitkára, Suga Josihide is együttérzését fejezte ki Kimura hozzátartozói felé, hozzátéve, fontosnak tartja az internetes kultúra fejlesztését, hogy a kommentelők ne bánthassák súlyosan mások érzéseit. Morijama Hirosi, a Liberális Demokrata Párt (LDP) parlamenti képviselője szerint egy olyan társadalomban, ahol ilyen incidensek történnek, a törvénynek is közbe kell lépnie – a képviselők az őszig próbálnak valamilyen gyakorlati döntést hozni. Hasonló irányú tervek vannak Dél-Koreában is, miután tavaly egy popsztár szintén online gyűlölködés miatt lett öngyilkos. Kérdés, hogy az országok milyen intézkedéseket fognak tenni az online zaklatók ellen, és hogyan fogják büntetni a tevékenységüket.
A jelenlegi egy feszültségekkel teli időszak
Időről időre valamilyen tragédia kell ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, a felelőtlen szekálás valós életbeli, súlyos következményekkel járhat. Erre világított rá korábban a 15 éves Amanda Todd öngyilkossága, akit egy 30 éves férfi szégyenített meg és zaklatott a neten, vagy a 13 éves Ryan Halligan esete, aki 2003-ban akasztotta fel magát, és ezzel a cyberbully első ismert áldozatává vált.
A koronavírus-járvány idején a készülékeink és az internet még fontosabbá váltak, a kijelző nemcsak a személyes szórakoztatás eszköze, de sokaknak az egyetlen kapcsolat a külvilággal. Az otthon maradó diákok fizikailag izolálva vannak az iskolatársaiktól, ezért a szakértők felhívták rá a figyelmet, hogy a cyberbully is gyakoribb lehet a gyerekek körében. Az online gyűlöletbeszéd és zaklatás elemzésével foglalkozó L1ght startup kimutatása szerint március és április közt világszerte 70 százalékkal nőtt a tiniket és gyerekeket érő kiberzaklatás online chaten keresztül, tehát a probléma aktuálisabb, mint valaha.
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője szerint is érzékelhető, hogy ezekben az időkben az emberek hajlamosabbak egymáson kitölteni az indulataikat.
Épp a napokban volt beszélgetésem egy iskolaigazgatóval, aki egy gyerekek közti online bántalmazásos ügyről beszélt. Ha a diákok online találkoznak egymással, akkor ott fogják egymást piszkálni. Ráadásul ez egy nagyon erős feszültségekkel teli időszak, a családban is nagyobb lehet nyomás, a szülők, gyerekek is gyakran ingerlékenyebbek. Ez pedig óhatatlanul vezet oda, hogy egymáson töltik ki az indulataikat. Az erőszak egy tünet. Minden esetben komplex erőfeszítéseket kell tenni a megelőzés és a kezelés érdekében. Gyerekek esetén ez különösen fontos, hiszen ők a mi válaszainkon és példáinkon, reakcióinkon keresztül mintát is tanulnak arra, hogy ilyen helyzetekben mit kell csinálni
– magyarázta a szakember.
Nem az áldozathibáztatásra
Bár zaklatás, gúny és kiközösítés mindig is volt, de a kiforratlan jogszabályi keretek, a médiatudatos életmódra nevelés ellentmondó kísérletei és a társadalmi fékek kiengedése korunk meghatározó problémájává tette az online zaklatást. Sok idősebb felnőtt azzal példálózik, hogy az ő idejükben is ment a csúfolódás az iskolában, mégsem lettek öngyilkosok. Gyurkó szerint már ezzel az alapgondolattal is baj van, hiszen ha azt kérjük számon valakin, hogy miért nem bátrabb, keményebb, ilyenebb-olyanabb, az áldozathibáztatás.
Az online bántalmazások többsége ugyanis érzelmi, verbális erőszak. Ez azt jelenti, hogy az áldozat önbecsülését, önértékelését, magabiztosságát támadja. A bántalmazás elszenvedője kiszolgáltatottnak, értéktelennek, védtelennek érzi magát, gyakran saját magát hibáztatja. Úgy érzi, hogy nem elég erős, túlérzékeny, nem érti a viccet, túlreagál. Ezek a mérgező, áldozathibáztató mondatokat a környezetétől is gyakran megkapja, ami még nehezebb helyzetbe hozhatja őt. Az öngyilkosság kétségkívül a legtragikusabb kimenetele egy ilyen folyamatnak.
Fogalmunk sincs mi lehet a háttérben, de nem is ez a lényeg. Nem visz előre, ha azt kezdjük el boncolgatni, hogy miért tette meg, mi volt a személyes háttere. Az visz előre, ha az ilyen ügyek kapcsán is újra és újra letesszük azt az alapkövet, hogy az erőszak mindig az erőszaktevő felelőssége, és hogy az erőszak egyetlen formája sem megengedhető.
„Társadalmi szinten vagyunk felelősek minden ilyen esetért. Az odafigyelés, a felelősségvállalás hiányáért, és azért, hogy nem lehetett megelőzni ami történt, miközben tudjuk, hogy az erőszak megelőzhető. A netes zaklatás egy tünet. Kortünet is. Tenni kellene ellene. Tehetnénk is ellene” – magyarázta Gyurkó.
A szakértő szerint az online térben zajló bántalmazás dinamikája és megélése nagyon más, mint a fizikai térben történteké. Az emberek a neten keresztül sokkal durvább verbális bántalmazást engednek meg maguknak, mint ahogy személyesen viselkednének. Az anonimitás, az internet azonnalisága, és az, hogy nem látható az áldozat reakciója (tehát nincs visszacsatolás arra, hogy amit tesznek, írnak, mondanak az valódi fájdalmat okoz valakinek), sokkal könnyebben idéz elő kontrollvesztést, és azt, hogy kvázi következmények nélkül lehet beleszállni valakibe.
A net ráadásul a nyilvánosság érzését adja, tehát az ott elszenvedett bántalmazások is nagyobb erővel ütnek. Míg egy iskolai bántalmazás után haza lehet menni, ki lehet lépni a helyzetből, addig online ezt sokkal nehezebb megtenni, mivel az követheti az áldozatot mindenhova, a szobájába, az ágyába is.
A csendes társak
Ám nem csak azzal van a baj, hogy az online verbális erőszak sokszor erősebb hatással bír, mint az offline elszenvedett: a kívülállók és megfigyelők (akiknek nagy szerepe van abban, mennyire érzi magát egyedül az áldozat ebben a helyzetben) jellemzően passzívabban viselkednek az online térben, mint az iskolaudvaron. Gyurkó szerint akik némán körülállnak egy iskolai verekedést, és nem tesznek semmit, gyakorlatilag bűnsegédek, akik valójában az elkövetőt bátorítják – hiszen eltűrik ami zajlik.
Egy ilyen helyzetben az áldozat végtelenül magányosnak érzi magát. Az online térben hatványozottan igaz: az áldozat azt érzi, egyedül van, senkire nem számíthat, nem értik mi történik vele, a bántalmazók mindenhova beférkőznek, nincs előlük menekülés. Ha valaki így érzi magát, sokkal könnyebben vezet tragédiához a bántalmazás. De egyáltalán nem példa nélküli, hogy az iskolai zaklatás áldozata is öngyilkosságot kíséreljen meg – magyarázza Gyurkó.
Az érzelmi bántalmazás jellemzően magasabb arányban fordul elő a lányok körében, de az online tér vonatkozásában sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet. Ebben a térben általában az „sikeresebb”, akinek jobbak a verbális kifejező eszközei, az meg sokszor a lányokra jellemzőbb, tehát az is tetten érhető, hogy egymást bántják. De ez nem azt jelenti, hogy a fiúknál ne fordulna elő.
Fel kell ismerni, mi történik
Az online tér nagy csapdája, hogy ott az is lehet erőszak elkövetője, aki egyébként a személyes viszonyokban visszafogottabb – magyarázta a 24-nek a gyermekjogi szakember. Persze, ha zaklatásról van szó, akkor már azt feltételezzük, hogy valaki rendszeresen, visszatérően bánt valaki mást, olyan módon, hogy azzal ellehetetleníti az áldozat mindennapi életét, személyes jóllétét.
Az internet ráadásul képes felerősíteni a bántalmazó által okozott „zajt”, így sosem marad egyedül, aki ilyet csinál. Biztosan talál olyat, aki egyetért vele, aki megerősíti abban, hogy neki van igaza, és adott esetben csatlakozik is hozzá. Ettől aztán annak is nagyobb lesz a bátorsága, aki elindult ezen az úton, és a netes csoportok által okozott zaj is nagyobbá válik.
A legjobb minél hamarabb lépni, még mielőtt belobban a történet – válaszolja Gyurkó arra a kérdésünkre, mikor jön el a pont, amikor már érdemes intézkedni. Ehhez persze az is kell, hogy az áldozat felismerje, mi történik, mikortól kezdődik el zaklatás. Optimális esetben szükséges az is, hogy ne csak az áldozat/elkövető dinamikája legyen látható, de a megfigyelők, kívülállók is lássák a saját felelősségüket, és ők avatkozzanak közbe.
A magyar jogban is találhatók eszközök az áldozatok védelmére. Gyurkó szerint attól függően, hogy mi történik, több tényállás is használható a büntetőjogból a rágalmazástól és becsületsértéstől kezdve a zaklatásig és a kényszerítésig. A polgári jog eszköztára sem üres, adott a személyiségi jogok, a jó hírnév védelme.
Kiemelt kép: Etsuo Hara/Getty Images
