A 24.hu tech rovatában hónapról hónapra beszámolunk a legújabb csúcstelefonokról, kíváncsian várva, hogy a nagy gyártók éppen milyen újítással próbálják elkápráztatni a felhasználókat. Mivel a mobiliparban manapság a nagy bejelentések előtt nagyjából minden főbb tudnivaló kiszivárog, sok meglepetés már nem nagyon jut a hivatalos bemutatókra. A tendenciák alapján általában mi magunk is tudjuk, mire lehet számítani: jobb és több kamerára, erősebb aksira, sebesebb gyorstöltésre,
Nemrég a Samsung Galaxy S20-szériáját vettük alaposabban szemügyre, tesztünkben arra a megállapításra jutottunk: nem egy tucatmobil. A képességei messze túlmutatnak a hétköznapi lehetőségeken, és jóval többet nyújt, amire egy átlagembernek szüksége lehet. Egyben el is gondolkodtunk azon, hogy a kijelző- és kameraháborúban még meddig lehet feszegetni a határokat, de ennél is fontosabb kérdés, hogy valóban szükségünk van-e rá?
Zsebre már most sem tesszük őket
A Samsung mobiljával kapcsolatban pozitívumként említettük, hogy 120Hz-es képfrissítésre képes az elképesztően szép kijelző, ami a paneleket laboratóriumi körülmények közt vizsgáló DisplayMate szerint is jelenleg a legjobban teljesít a piacon. Arra pedig számítani lehetett, hogy az Ultra nem csak képességeiben, hanem méreteiben is erős lesz: egy drabális, 6,9 hüvelykes telefonról beszélünk.
Az egykezes használatot persze már jó rég elfelejtettük, a mobilok ugyanis egyre nagyobbak és nagyobbak. 2011 előtt szinte minden telefon 2,5 és 4 hüvelyk közti méretben volt kapható. A Statista, az IDC és a Device Atlas kimutatásai alapján olyan 2012–2013 környékén kezdődött a tendencia, hogy a gyártók 6 hüvelyk felé kúsztak, a kijelzők pedig azóta is generációról generációra nőnek.
A Galaxy S20 széria legkisebb variánsa 6,2 hüvelykről indul, ami fél hüvelykkel nagyobb, mint két éve a Galaxy S9 alapmodell. De nem csak a Samsung, a többi gyártó is egyre nagyobban gondolkodik, elég egy pillantást vetni az egyes szériákat jellemző méretek alakulására:
- Samsung Galaxy S9: 5,8″; 6,2″ —> Galaxy S10: 5,8″; 6,1″; 6,4″; 6,7″ –> Galaxy S20: 6,2″; 6,7″; 6,9″
- LG G7: 6,1″ –> V50: 6,4″ –> V60: 6,8″
- Galaxy Note8: 6,3″ –> Note9: 6,4″ –> Note10: 6,3″, 6,8″
- OnePlus 5T: 6,0″ –> 6T: 6,4″ –> 7T: 6,6″
Ha valaki kis tenyerűként androidos mobilt szeretne, annak a Google Pixel 3a, vagy a Samsung Galaxy S10e lehet jó választás, szerencsére az Apple kegyesebb az iPhone-méretek terén. A probléma az, hogy a gyártók a legtöbb újítást (jobb gyorstöltés és kamerák) a nagyobb modellekre tartogatják, így aki mondjuk 100-szoros space zoomot szeretne, annak nincs mese, a nagy mobilt kell választania.
A nagyobb kijelzőnek persze számos előnye is akad, hiszen a felhasználó:
- több tartalmat lát a weboldalakból böngészés közben,
- több posztot a közösségi oldalakon,
- jobban élvezheti a sorozatokat,
- a játékok látványosabbak,
- pontosabban végezhet el műveleteket,
- multitaskingolhat, ha több app fér ki egy képernyőre.
A kijelző növelésével pedig a készülék teste is nagyobb, így van hely a nagyobb akkumulátornak, ami nem utolsó szempont, főleg hogy az egyre gyorsabb és fejlettebb chipek is többet fogyasztanak.
A pénz miatt van az egész?
Az UXPlanet szerzője, Yuvraj Shivhare dizájner egy bejegyzésében rendkívül érdekes oldalról közelíti meg a jelenséget: azt taglalja, milyen hatással vannak a mobilozási szokásainkra a gyártók körében általánossá vált tepsikijelzők.
A szerző szerint a folyamatos méretnövelés a profitnak is jót tesz. Mivel a nagyobb kijelzővel felszerelt mobilok többe kerülnek, ezért a cégek bevétel terén is jobban járnak vele. Shivhare ráadásul a Google Trendsben lefuttatott egy keresést arra nézvést, hogy az elmúlt években hányan kerestek rá a kijelzőjavítással, törött kijelzőkkel, illetve kijelzővédőkkel kapcsolatos kulcsszavakra.
A dizájner szerint az eredmények alapján összefüggés fedezhető fel az egyre nagyobbá váló, üveggel borított kijelzők és a felhasználók érdeklődésének növekedése között a törött kijelzők javításával kapcsolatban. Shivhare megjegyzi, a cégeknek a hivatalos szervizeken keresztül az értékesítésen túl is bevétele származik a javíttatásból – talán nem is kell mondani, hogy sokan jó ideig nem is javíttatják meg a pókhálós kijelzőt a jellemzően borsos költségek miatt, inkább kivárnak, és vesznek egy másik telefont.
A szerző azt is taglalja, hogy fizikai, érzelmi, pszichológiai oldalról milyen hatásai vannak az egyre növekvő készülékeknek, amikre már egyáltalán nem illik a maroktelefon jelző. Különösen érdekes azon gondolata, hogy mivel a divatipar nem tudja tartani a lépést a méretekkel (a mai nadrágok zsebeinek mélységét és méretét nem a hathüvelykesnél nagyobb készülékekre tervezték), ezért a felhasználók jellemzően asztalon, kézben tartják a mobilt.
Ez oda vezet, hogy sokkal gyakrabban nézünk rá a kijelzőre, illetve nagyobb eséllyel ejtjük ki a kezünkből a mobilt. Az ember úgy működik, hogy ami nincs előtte, arról hajlamosabb elfeledkezni. Ezért szokták tanácsolni, hogyha valaki több vizet akar inni, akkor legyen előtte mindig egy palack víz. És a folyamatosan szemünk előtt lévő mobilt is (egyrészt) ezért használhatjuk többet, mint korábban.
A nagyobb kijelző növeli a készülék súlyát, ami hosszú órákon keresztül a testre is hatással van, főleg a nyakra, a szemre és a fejre. Shivhare ezt is ellenőrizte a Google Trends-ben, és úgy találta, hogy a kéz, a nyak, a szemek és a fej fájásával kapcsolatos keresések is megnőttek az elmúlt években. Azt gondolhatnánk, ezért nem a mobilok felelősek, de érdemes tudni, hogy a Statistica jelentése szerint egy átlagos felhasználó naponta 150-szer pillant rá a mobiljára, és naponta 90 percet tölt a kijelző bámulásával.
Így vagyunk kalibrálva
Pszichológiailag bizonyított tény az is, hogy az emberi agy folyamatosan a növekedést kívánja: nagyobb házra, nagyobb tévére, nagyobb kocsira vágyik, ez az ember terjeszkedésre való belső igénye. Minden megragadja a figyelmünket, ami csillog, hangos, ritka, feltűnő, és ezeket rendszerint birtokolni is szeretnénk, mivel úgy hisszük, hogy ettől az életminőségünk is jobbá válik.
A PC World szerzője egy cikkében inkább azt emeli ki, hogy az okostelefon sokak számára egyszerűen leváltja az otthoni PC-t. Amiben van is ráció, főleg ha azt nézzük, hogy egyes csúcsmobilokba már annyi RAM-ot pakolnak, amennyi sokak laptopjában nincs, a Samsung Note-ok pedig a Dex szoftverrel tényleg számítógépként használhatók.
Az okostelefon valójában egy miniszámítógép, aminek a hétköznapokban átalakult a szerepe. Pár éve még főleg zenelejátszónak, webböngészőnek és klasszikus telefonnak használtuk, ennél ma már sokkal több feladatra alkalmasak. A harmadik világbeli országok lakosainak például nagy eséllyel nincsen saját autójuk vagy számítógépük, de egyre többen férnek hozzá okostelefonokhoz. Az sem vitatható, hogy a weboldalak látogatottságán is mérhető: már nagyobb arányban böngésznek egy oldalt mobilról, mint ahányan asztali számítógépről.
A mai okostelefonok már hibrid készülékek, minden korábbinál szervesebben épülnek be a napjainkba, és ezzel együtt jár a méretnövekedés is. Az más kérdés, hogy ez meddig fog menni: a következő lépcsőfok már tényleg a hajlítható kijelzős eszközöké lehet, amikből már meg is jelentek az első, boltban kapható – de még méregdrága – fecskék a Samsung Galaxy Fold és a Huawei Mate Xs képében.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
