Az egyik korábbi influenszeres cikkemben már leírtam a történetem, nem ismételném meg, de tömören annyi: kilenc évvel ezelőtt, az első hullámban én is blogoltam, és bár az idén szeptemberben már hat éve lesz, hogy abbahagytam, azóta is figyelemmel kísérem a tartalomgyártókat. A fókusz eleinte a blogokon, később a YouTube-on volt, most pedig az Instagram az uralkodó.
Nem véletlenül: míg régen egy blogposzthoz fotózni kellett, szerkeszteni, honlapot üzemeltetni, utána a YouTube már készen adta a platformot, ahova akár vágás nélkül is feltölthetjük a videóinkat, amelyek elkészítéséhez ma már csak egy mobil szükséges. Ennél jóval kényelmesebb az Instagram, ahova már videót se kell feltölteni, elég egy képet lőni magunkról vagy arról, ahol vagyunk, a temérdek képszerkesztő alkalmazásnak hála pedig már a többség jó eséllyel azt sem veszi észre, mobillal vagy fényképezőgéppel lőttük a fotót.
Ebben a cikkben alapesetben videósokról írok, amikor az Instagram-felhasználókra gondolok, jelzem.
Szórakoztatás vagy edukáció?
Sokan mondják, hogy a közösségi média az olvasástól és egyéb, hasznos tevékenységektől vette el az időt, de ez nem igaz: a tévénézéssel töltött órák számát fordítják ma a tinédzserek az Instagram vagy a YouTube böngészésére. Többen bosszankodnak emiatt, de a kereskedelmi tévék műsorkínálatát elnézve nem feltétlenül rosszabb az, ha valaki a videómegosztón keres rá olyan tartalmakra, amik érdeklik őt. Hiába van már több száz tévécsatorna és válogathatjuk ki a kedvenceinket, a műsor még mindig fix, YouTube-on viszont ha megununk valamit, bele tudunk pörgetni, át tudunk menni másik felhasználóhoz és az ajánlásoknak köszönhetően olyan videókkal is találkozhatunk, amilyenekre egyébként nem biztos, hogy rákerestünk volna.
Amit fontos eldönteni: szórakoztató vagy edukatív tartalmakkal szeretne-e foglalkozni a videós, esetleg csak simán megmutatná, hogyan él. Az fontos, hogy döntéséhez következetesen tartsa magát.
Ennek több oka is van:
- a prémium hirdető youtubertípusnak fizet, így ha valaki egyik héten arról posztol, hogy milyen luxushotelben volt Marokkóban, nem szívesen látja pár nappal később a vonatkozó videó mellett azt, hogy töménytelen mennyiségű pillecukrot töm a szájába, mert most éppen az a kihívás menő;
- sokkal hitelesebb lesz egy edukatív tartalmat készítő videós, ha nem ül fel a kattintások miatt az ideig-óráig tartó trendekre;
- ahogy a szórakoztató tartalom mellett elkötelezett videóstól sem fogja elvárni senki, hogy időnként valamilyen nagyon komoly, mély témáról beszéljen vagy témában foglaljon állást.
Fulltájm
Itthon még inkább megfigyelhető az, hogy aki teljes állásban videózik, azaz ez az egyetlen vagy fő bevételi forrása, sokkal több mindenért „hajol le” – így fordulhat elő, hogy bevallottan cukorbeteg videós az Oreo támogatásával készült kihívásvideót posztol a csatornájára, vagy összecsúsznak a hirdetések és július közepén még teljesen más sampont hirdet használ, mint amilyet két héttel később.
Erre nincs általános válasz, mindenkinek magában kell mérlegelnie, mennyire ad egy influenszer szavára. Többen egyébként kimondottan arra„használják” a stílusukhoz közel álló influenszereket, hogy értesüljenek az újdonságokról, aztán majd a boltban eldöntik, megveszik-e az adott terméket vagy sem, de ebben a „véleményvezérnek” nincs döntő súlya, ő csak közvetít.
Akinek van mellette munkája és nem ebből szerzi a bevétele nagy részét, nem kismama, aki könnyebben tud leülni videózni, az pont a munka miatt kevesebb időt tud videózással tölteni – cserébe viszont az idő szűke miatt csak a legfontosabb tartalmakat készíti el, így sokszor minőségibb a tartalom a csatornáján.
Ezzel részben összefügg az is, hogy mennyire van valaki rászorulva a kattintásokra, a hirdetői pénzre és ezek által mennyire van kiszolgáltatva a nézőinek. Vannak olyan videósok, akik néha ötlethiánytól szenvedve, néha azért, mert tényleg kedvezni szeretnének a követőknek, rendszeresen megkérdezik őket, milyen tartalmat látnának szívesen a csatornán. Fura helyzet ez, ugyanis így a videós nagyjából animátorrá válik, teljesen a követők kedvére tesz, vagy valamilyen hullámot lovagol meg (például Erdélyi Mónika, aki a Földön létező összes tárggyal csinált már slime-ot), az influenszerségnek viszont elvileg az a lényege, hogy mondanivalód van, amit közvetítenél embereknek, nem pedig az, hogy ők diktálnak.
Üzenetek
Bár a legtöbb embert a hideg rázza az influenszer szótól és emiatt több influenszer is felszólalt már (mármint hogy nem szeretik magukat így hívatni), azért mégis benne van, hogy valakire hatással van az, amiről posztolnak, beszélnek vagy amit tesznek.
És ha végignézünk a videókon, nem feltétlenül arra gondolunk, hogy a lehető legjobb üzenetek érkeznek ezekből a videókból is. Elég csak a haul videókra gondolni, ahol az influenszerek bemutatásért cserébe ingyen kapott kínai ruháikat mutatják meg a követőiknek.
Általában az a mondás, hogy őszinte véleményt várnak el az üzemeltetők a repiruhákért, de mivel ezek a webshopok az egész világot behálózzák, nehéz elképzelni például, hogy kínai árusok magyar videókat hallgatnak és ötleteket merítenek a visszajelzésekből. Súlyosbított verziója ezeknek a videóknak az, amikor unboxinggal, azaz kicsomagolással kötik őket össze, így még nem is hordták a ruhát, nagyjából csak annyit tudnak elmondani, hogy mennyire hasonlít élőben a szín a honlapon láthatóhoz, illetve mennyire műszálas az érzete ezeknek a ruháknak.
A ruhák sokszor nem passzolnak, nem olyanok, mint a videós elvárta, így előfordul, hogy az influenszer külön erre a célra létrehozott eladós oldalán kötnek ki. Azt már ismét mindenkinek magában kell eldöntenie, hogy mennyire etikus az ingyen kapott cuccokért pénzt kérni és így kiegészíteni a bevételt – hozzám eddig egy pozitív példa ért el, a szegedi Temes Anikóé, aki két nonprofit szervezetnek ajánlotta fel az eladott ruháiból beérkező összeget. Az ajándékba kapott, de nem használt szépségápolási termékek általában nyereményjátékokban kötnek ki, ahol mindenki jól jár: a videós általában feliratkozást vagy kommentet kér a jelentkezési feltételek között, így pörög az oldala, a nyereményvadászoknak meg kis szerencsével ingyen cucc üti a markát.
Az is más kérdés, hogy amikor minden hír a túlfogyasztásról szól, illetve belefulladunk a szemétbe, a műanyagba, érdemes-e azt promotálnunk, hogy hetente érkezik egy hatalmas kartondobozunk Kínából, tele mindenféle műszálas ruhával, vagy az eBay-ről, esetleg Wishről rendelt egydolláros kacattal. Pozitív példa Szilva, akinek a fast fashionnek hátat fordító videójáról én is írtam. A BeautyJunkie név mögött álló Pekár Magdi nemrég osztott meg egy videót, amiben arról beszél, hogyan lehet egyszerre szeretni a divatot és odafigyelni arra, hogy minél kevésbé ártsunk a Földnek.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Valami régi, valami új
A hazai videók 95 százalékát lefedi két nagy kategória, a klasszikus videótípusok, illetve az aktuális trendek. Előbbi kicsit unalmas már és nem is biztos, hogy van létjogosultsága: a havi kedvences videók esetében például felmerül a kérdés, hogyan lesz valakinek márciusban, áprilisban és májusban teljesen más alapozó a kedvence, hogyan tudja a hónap első napjától az utolsóig behatárolni a kedvenceket és mennyire informatív, amikor valamiről annyit mondanak csak, hogy „ezt használom, mert tetszik a színe”.
Ezen sokan nem ütköznek meg, de én még emlékszem a közel tíz évvel ezelőtti bloggerkorszakra, ahol egy alapozóról vagy szemhéjpalettáról tíz bekezdéses tesztek születtek.
Ezt mindenkinél megnézni kissé unalmas, ráadásul mivel ezeket időről időre elkészítik a videósok, bele is fásulnak.
A másik vonal az aktuális trendek, amik úgy szántanak végig a YouTube-on, mintha nem lenne holnap és akit picit is csábít a magasabb kattintásszám, valószínűleg fel is ül rájuk. Néhány trend az elmúlt hónapokból, hogy lássuk, mit is takarnak ezek.
- ASMR: különböző hanghatásokkal (suttogás, tárgyak dörzsölése, tekergetése, stb.) a videós azt próbálja meg elérni, hogy a nézőnek agyi orgazmusa legyen;
- MUKBANG: a videós evés közben beszél egy témáról;
- Miket feltételeztek/pletykálnak rólam?!: ebben a videótípusban „pletykákat” lehet írni a videósnak, amiket róla hallottunk, de ezzel javarészt 10-12 évesek élnek és olyan lehetetlen dolgokat írnak, hogy az egész videó arról szól, hogy „nem, a videós nem ugrott ki egy helikopterből Hawaii szigetén 2010 szilveszterén”.
- Intró előtti intró: a videó elejére bevágnak bakikat, esetleg tételmondatokat a videóból – előbbinél jellemzően látszik, hogy nem spontának, utóbbinál pedig kiderül a videóból, hogy teljesen más kontextusban hangzott el, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Az utazós videók is többnyire magamutogatásról szólnak, esetleg átfordultak shoppingba, így lesz például a madridi útból élménybeszámoló helyett Primark-túra. Pozitív példaként hoznám Lukovics Tamara csatornáját, aki a nászútjáról például kétrészes sorozatot csinált és mindkettőben hasznos tippeket adott: nemcsak a mézes-mázos oldalát mutatta meg Görögországnak, de arról is beszélt, hogy Athén mely részeit érdemes elkerülni. Szintén sokat lehet tanulni a világ különböző helyeiről Szabó Hédi, azaz Hédinke videóiból, akinél látszik, alaposan felkészül még az egynapos kirándulásokra is.
A néző figyelme
A nézőknek is fontos, hogy észnél legyenek és átlássanak a szitán, amikor burkolt reklámot vagy valamilyen kamut akarnak letolni a torkukon. Ilyenkor kulturáltan el is mondhatjuk a véleményünket, az is sokat elárul egyébként egy videósról, ezekre reagál-e és ha igen, hogyan. Ha a videós rendszeresen tanácsot kér, milyen videókat látnánk szívesen, mit csináljon, akkor ugyanúgy elmondhatjuk azt is, mit ne csináljon: ne használjon clickbait címeket, a szponzorációkat egyértelműen jelezze és ne hirdessen olyan terméket például, amiről mindenki tudja, hogy soha nem fogja használni. Továbbá a szóhasználat sem mindegy: a szereztem, kaptam, vettem teljesen mást jelent – ez haul videóknál kevés esetben derül ki. Erre az influenszerek általában azt válaszolják, mindegy is, mert nem befolyásolja a véleményüket, ha valamit ingyen kapnak, a nézők felé viszont egy őszinte gesztus lenne ezekről nyíltan beszélni.
Már csak azért is, mert hiába mondják a hirdetők, hogy szelektálnak, személyre szabnak, inkább az a tendencia, hogy a nagy követőszámú influenszerek kapják a munkák nagy részét. Ha pedig rosszabb a statisztika, kevesebb cég keresi meg az adott influenszert.
Alapvető kérdések
Ez inkább személyes, mert nem nagyon követek klasszikus influenszereket Instagramon, de nem értettem soha, miért érdekes az a profil, ami csak szelfikből áll – egyrészt az illető arca nem változik óránként, másrészt a mindennapi szépérzékadaghoz nem biztos, hogy egyfolytában ugyanazt az embert nézegetném. Szintén elterjedt jelenségnek látom azt, hogy a legtöbb „középkategóriás” influenszer csak mímeli az életét: azt a fajta stílust prezentálja Instagramon, amit majd egyszer szeretne elérni és nem azt, amiben jelenleg van. Ez mennyire őszinte?
Mint mindenki mást, engem is több ezer impulzus ér egy nap, de igyekszem minél jobban megválogatni és ha lehet, úgy alakítani, hogy olyan dolgok és személyek hassanak rám, amikre és akikre valóban fel lehet nézni, van mögöttük teljesítmény. Az sem segít az influenszerek megítélésén, hogy a legtöbbször akkor kerülnek a hírekbe, ha ingyen hotelszobát akarnak lejmolni vagy ha éppen megölik őket. A hirdetők mellett egyébként a tévé is felfigyelt rájuk – valószínűleg azért, mert ha több tízezer követőjük van, akkor majd a célközönségük újra a csatornára kapcsolnak: a TV2-n futó Áll az alku már többször hívott játékosnak influenszert, például Karin Dragost vagy Dorina Marbelloust.
Ami már csak azért megérte, mert a követésünk értékes, az időnkkel fizetünk. Kár érdemtenül osztogatni.