Szórakozás
(c) Calderdale Metropolitan Borough Council; Supplied by The Public Catalogue Foundation

A legintimebb titkokba is beavat az első modern leszbikus titkos naplója

Orosz R. Zoltán
Orosz R. Zoltán

újságíró. 2018. 08. 03. 08:55

„Csak és kizárólag a szebbik nemet szeretem, s ők engem viszont;

szívem lázad minden szerelem ellen, mely nem feléjük visz.”


Akaratlanul is mindig a „Csngetett, Mylord?” című brit sorozat Miss Cissy Meldrumja jut eszembe, valahányszor megpróbálom magam elé képzelni Anne Listert, a brit történelem első modern leszbikus ikonját. A párhuzam néhány helyen sántít: a vígjátéksorozat az 1920-as évek Londonjában játszódik, Lister pedig száz évvel korábban élt, és vidéki földbirtokos volt. Meldrum túlzó karaktere férfiruhában járt, Lister megelégedett annyival, hogy a kor divatjához képest kevésbé nőiesen öltözött, a közízléssel szembemenve fekete ruhákat húzott. Abban azonban nagyon hasonlít egymásra a valódi és a kitalált nőalak, hogy átlagon felüli volt az intelligenciájuk, bátorságuk, tettrekészségük, és meglepő nyíltsággal vállalták leszbikusságukat.

Anne Lister, gúnynevén Gentleman Jack nemrég emléktáblát kapott a yorki Holy Trinity (Szentháromság) templom falán, ahol 1834 húsvétján örök hűséget esküdött élete szerelmének, Ann Walkernek. Bár a törvény nem ismerte el a két nő házasságát, a mélyen vallásos Anne Listernek fontos volt az egyházi áldás, akinek fordulatos, szenvedélyes kalandoktól hemzsegő életét a naplóiból ismerjük.

Megfogadtam, hogy nem engedem életemet elfolyni egy titkos emlékeztető nélkül, melyet később talán mosollyal az ajkamon olvashatok, mikor majd az idő befagyasztotta az érzések patakját, amely ma oly szabadon csörgedez bennem.

Mint mindent, Lister az írást is szenvedéllyel művelte: 1806 és 1840 között több mint négymillió szót jegyzett le, egy részüket saját, matematikára, csillagászatra és a görög ábécére épülő titkosírásával. A kódolt oldalak annyira intim részleteket rejtenek, mint például kinek hányszor volt orgazmusa.

A kötetek a halála után Shibden Hall padlásán porosodtak majdnem egy századon át. Egy kései leszármazott, John Lister talált rájuk valamikor az 1930-as években. Sikerült megfejtenie a titkosírást, aztán amint beleolvasott a kódolt részekbe, azonnal visszavitte a naplókat oda, ahol találta őket. Maga is meleg volt, nem hiányzott neki a botrány, amit felmenője sorai kavartak volna, ha nyilvánosságra kerülnek. Még ötven év telt el, mire az írások újra felbukkantak, amikor a Shibden Hallból a nyolcvanas években múzeum lett.

Sokkal tartozom ennek a naplónak. Azzal, hogy terhétől megszabadította az elmémet, mintha egy régi barátnak mondhattam volna el titkaim, ki türelmesen meghallgatja és hűségesen megtartja őket. S mivel sosem felejt, mindig kész arra, hogy összehasonlítsa a múltat a jelennel, így megszépítse és újraírja a jövendőt.

Anne Lister 1791-ben, az angliai Halifaxban született egy prominens katonacsaládba. Apja, Jeremy Lister harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, részt vett többek között a lexingtoni és concordi csatákban, majd miután hazatért, feleségül vette Rebecca Battle-t. A házaspár első gyermeke, John 1789-ben született, de még abban az évben meg is halt. Anne a második volt Listerék hat gyermeke közül, de a felnőttkort csak ő és húga, Marian élték meg. Ezért örökölte ő a családi birtokokat és a XV. század óta a Listerek tulajdonában álló kastélyt, a Shibden Hallt.

Az Anne Listert játszó Suranne Jones és az Ann Walkert formáló Sophie Rundle az HBO nemsokára induló Gentlmens Jack című sorozatában
Fotó: HBO

Az éles eszű lány kiváló oktatást kapott. Egy yorki bentlakásos lányiskolában, tizenöt évesen ismerte meg élete első szerelmét, Eliza Rainet, aki a szobatársa volt. Eliza és a húga, Jane, a Brit Kelet-Indiai Társaság orvosának dúsgazdag lányai voltak. A kamaszszerelem akkora volt, hogy Listernek egy időre el kellett hagynia az iskolát, és csak az után térhetett vissza, hogy Eliza és Jane már távoztak az intézményből. Eliza még akkor is biztosra vette, hogy ha felnőnek, ő és Anne együtt fognak élni, csakhogy szerelme közben két másik lánnyal, Isabella Norcliffe-fel, majd Mariana Belcombe-bal is viszonyba bonyolódott.

Elizát annyira összetörte a csalódás, hogy elmeszanatóriumba kellett vonulnia.

Épp abba intézménybe, ahol Mariana Belcombe apja volt az igazgató.

Norcliffe és Lister inkább voltak csak „barátok, extrákkal” mint valódi szerelmespár. Utóbbi soha nem látta élete párját a barátnőjében, és utálta, hogy az szerette az alkoholt. A lány, bár akkor nem tudhatta, élete legnagyobb hibáját követte el, amikor Listert bemutatta Mariana Belcombe-nak, ő ugyanis élete szerelmét ismerte meg, és szinte rögtön faképnél hagyta. Norcliffe végül soha nem házasodott, magányosan halt meg.

Milyen törékeny a természet. Milyen gyengék céljaink. Tegnap még elalvás előtt erősen imádkoztam Isten segítségéért mindenben. Oh, micsoda csalódás ma reggelre. Nincs bizodalmam magamban, nincs erőm, hogy segítsek magamon – de nem csüggedek el. Tovább imádkozom és próbálkozom, és remélem, hogy kis szerencsével megjavulnak a dolgok. Uram, könyörülj rajtam, bűnösön.

Belcombe-bal végre megélhette az igazi, szenvedélyes szerelmet. Az idillnek azonban vége szakadt, amikor barátnője váratlanul hozzáment a vagyonos Charles Lawtonhoz. Amikor 1826-ban Lister a Shibden Hall úrnője lett, a szíve összetört volt, ő maga pedig végtelenül magányos. A munkába temetkezett és futó kalandokkal próbálta vigasztalni magát. Csáberejének bizonyítéka, hogy szeretői többsége heteroszexuális, sőt, házas nők közül került ki.

Ha nők közötti erotikus kapcsolat megfelelően diszkrét volt, teljesen természetesnek számított a 18-19. századi brit elit világában. Sőt, bizonyos esetekben még szorgalmazták is az efféle viszonyokat, amolyan felkészítésként a házaséletre. A nők közötti csókok, lágy érintések teljesen hétköznapiak voltak, és senki sem ütközött meg azon, ha két közeli barátnő egy ágyban töltötte az éjszakát. Amikor Lister és Belcombe később újra egymásra találtak, Lawton tudtával és áldásával lettek szeretők. A viszony öt éven át tartott, aztán egy túl vad scarboroughi hétvége után Belcombe végleg szakított szerelmével, mert az emberek beszélni kezdtek róluk.

A nőknek csak egyetlen dolog volt szigorúan tilos: férfiként viselkedni. Bár folyamatosan feszegette a határokat, Lister nem akart így tenni. Csak függetlenül, szabadon gondolkodni és élni – mindezt egy másik nővel. Az örökölt vagyon megadta neki erre a lehetőséget. Lister nem csak a Shibden Hall birtokai utáni bérleti díjból jutott jövedelemhez, de voltak városi ingatlanjai, részvényei vasúti és csatornatársaságokban, bányavállalatokban, a saját birtokán ő maga nyitott szénbányát. Matematikai, geológiai, mérnöki tudásának és tárgyalókészségének köszönhetően remekül megállta a helyét a férfiak uralta üzleti világban. Ha valamilyen közügyben szavazásra került sor, mivel neki nőként nem volt szavazati joga, rávette a bérlőit, hogy a neki tetsző irányba voksoljanak.

Ismerem a saját szívem sugalmazását, és ismerem az embereket. Én nem hasonlítok senkire, akivel találkoztam. Bátorkodom magamat egészen különbözőnek elgondolni mindenki mástól, aki létezik.

Vagyonából a birtokot csinosítgatta, és a kontinensen utazgatott. A kastélyhoz építtetett egy gótikus tornyot, az épület alatt pincéket, alagutakat ásatott, létrehozott egy vadonszerű parkot. Európában hegyet mászott, ő volt az első nő a Pireneusok egyik legmagasabb csúcsának számító, 3355 méteres Monte Perdido tetején, majd később megmászta a 3298 méter magas Vignemale-t is.

Meglehetősen sznob volt, a korszellemnek megfelelően olyan párt akart maga mellé, aki rangban és vagyonban is méltó hozzá. Amikor 1824 és 1826 között Párizsban volt, hosszú viszonyba kavarodott egy Maria Barlow nevű özveggyel. Mivel a nő alacsonyabb rangúnak számított nála, soha nem merült fel, hogy a nő az élete párja lehet, a kapcsolatuk alatt folyamatosan, nyíltan kereste az igazit, miközben még a férjezett Mariana Lawtonnal folytatott viszonya is tartott.

A félénk és vagyonos Ann Walkerrel 1832-ben ismerkedett meg. Nem sokkal később a nő Shibden Hallba költözött, majd átrendezte Anne Listerrel közös hálószobáját. Két évvel később, húsvét vasárnapján a két nő kapcsolatát megáldotta a yorki lelkész. Mindez száznyolcvan évvel azelőtt történt, hogy Nagy-Britanniában legalizálták az azonos neműek házasságát. Lister soha sem érezte, hogy vallásos hite és szexuális orientációja ellentétben lennének egymással. Úgy gondolta, Isten nem teremtette volna olyannak, aki nők után vágyakozik, ha nem akarná, hogy együtt legyen velük.

Azt mondtam, mindez a természet műve. Ha nem lett volna őszinte, bizonnyal másként alakulnak a dolgok. Sokat gondolkoztam ezen, kitanultam az anatómiát, stb., de nem találtam megoldást. Nem tudtam megérteni magam.

Anne Lister 1840. szeptember 22-én egy Walkerrel közös utazáson halt meg, a mai Grúzia területén fekvő Kutaisziben, valamilyen fertőzés okozta lázban. Ann Walker, bár hat hónapjába került, hazaszállíttatta szerelme holttestét Yorkshire-be. Walker, ahogy korábban Eliza Raine, doktor Belcombe szanatóriumában próbálta magát túltenni Anne Lister elvesztésén, de soha sem sikerült neki. A szülőházában, a lightcliffe-i Cliff Hillben halt meg, 1854-ben.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2015. október 19.
Áder János köztársasági elnök (j) október 17-i hatállyal a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterré nevezi ki Rogán Antalt a Sándor-palota Tükörtermében 2015. október 19-én. Középen Orbán Viktor miniszterelnök, Haszonicsné Ádám Mária, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) főigazgatója, Altorjai Anita, a KEH Sajtóigazgatóságának igazgatója, Gróh Gáspár, a KEH Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője és Szadai Károly, a KEH főtanácsosa (j-b).
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.