Sport

Bár orvos akart lenni, egy ideig takarítónőként kellett dolgoznia a magyar tőrvívás csillagának

Édesapja doktori fokozata sajnos hátráltatta az előmenetelét: bár jól tanult, a klerikálisnak minősített Gulácsy Máriát nem engedték orvosi pályára. A tehetséges tőröző kétszeres világbajnok lett csapatban, az 1968-as mexikóvárosi játékok előtt azonban tüdőgyulladást kapott, így nem csúcsformában utazott el, és élete egyetlen olimpiáján „mindössze" ezüstérmet nyert.

Éremtáblázat (1968)

Egyesült Államok: 45 arany, 28 ezüst, 34 bronz
Szovjetunió: 29 arany, 32 ezüst, 30 bronz
Japán: 11 arany, 7 ezüst, 7 bronz
Magyarország: 10 arany, 10 ezüst, 12 bronz
NDK: 9 arany, 9 ezüst, 7 bronz

Minden idők legsikeresebb magyar szereplése, az 1952-es helsinki olimpia után 16 évet kellett várni, hogy a hazai küldöttség ismét harmincnál több érmet szerezzen: a sportolók végül tíz arany-, tíz ezüst- és tizenkét bronzéremmel tértek haza Mexikóvárosból.

A női tőrözők ezúttal nem tudták a maximumot hozni, négy évvel korábban Rejtő Ildikó és a tőrcsapat is aranyérmes lett, ezúttal egyéniben a címvédőnek meg kellett elégednie a bronzéremmel, míg a csapat a második helyen végzett. Az öt sportolóból egy olyan akadt, akinek ez lett az egyetlen olimpiai szereplése, noha Gulácsy Mária előtte már kétszer nyert világbajnoki címet.

Olimpiatörténet

1896: A Tapavicza-rejtély – egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története

1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak

1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni

1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét

1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész

1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait

1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát

1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között

1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa

1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának

1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért

1948: A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója

1952: Dobó Istvánt is az olimpiai bajnok kardvívó készítette fel Eger védelmére

1956: Leszólta a szovjeteket, ezért nem lehetett olimpiai bajnok a magyar delfinkirály

1960: Mindig harcolt a dilettánsokkal a magyarok remetéje

1964: Két kézilabdás pofon miatt lehetett olimpiai ezüstérmes atléta

Azt mondták, nem ügyetlen

Gulácsy Mária 1941. április 27-én született Beregszászon. Gyerekkorában édesanyjával költöztek Budapestre, ahol a Batthyány utcai Általános Iskola tanulója lett.

Anyám leginkább vagonokat rakott ki, de így is kiderült, hogy nem jó a származásom, hiszen segédmunkás apámat dr. Gulácsy Ferencnek hívták

– mesélte egy interjúban a Jochapressnek.

Hetedikes korában, 12 évesen egy plakátfelhívás hatására a Vasasban kezdett el vívni.

„Úgy lettem vívó, hogy beiratkoztam a Batthyány utcai iskola vívótanfolyamára. Azt mondták, nem vagyok ügyetlen. Több sem kellett nekem: minden szabadidőmet a vívóteremben töltöm. Tavaly részt vettem az ifjúsági világbajnokságon, s hatodik lettem. De nemrég Lódzban már nemzetközi versenyt nyertem” – mesélte az Ország-Világ című lapnak 1961 márciusában.

Edzője Majorné Horváth Katalin, majd Somos Béla lett, akit 1957-ben követett a Budapesti Honvédba is, ahol 11 évig sportolt.

A Népsport 1957. november 26-i számában bukkant fel először a neve, a lap akkor azt írta: „Kitűnően sikerült Budapest női ifjúsági tőrbajnoksága. (…) A kétnapos versenyen számos tehetséges versenyzőt ismertek meg a szakemberek. Ilyen például a tizenhat éves Horváth Éva (BVSC), Gulácsy Mária (Bp. Honvéd) Szalontai Katalin, Gyökhegyi (OSC) és Vancsa Margit (Nyíregyházi Petőfi).”

Előbb lett vb-első, mint magyar bajnok

1959 áprilisában az óbudai Martos Flóra Gimnázium színeiben országos középiskolás, egy évvel később ifjúsági bajnoki címet szerzett. 1961-ben megnyerte a ma már viccesnek ható „baráti hadseregek női tőr egyéni bajnoka” címet, míg az országos bajnokságon kétszer is a második helyen zárt.

Ez azonban elég volt ahhoz, hogy bekerüljön a válogatottba, és ott legyen az 1962-es Buenos Aires-i világbajnokságon. A Juhász Katalin, Kovácsné Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula összetételű női tőrcsapat nagyszerű teljesítménnyel végül aranyérmet nyert.

Néhány másodperc volt még hátra csupán, s szinte az utolsó pillanatban Gulácsy próbálkozott egy pengeütéses támadással, és ez ült. Ezzel a találattal tett pontot a csapat tagjainak közös művére – megnyertük a világbajnokságot. A döntőnek számító magyar–szovjet találkozó eredménye: 9:4

– írta 1962. július 23-án a Népsport.

Hogy útlevet kapjon, takarítónőnek állt

Közben az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban ugyan jelesre érettségizett, de klerikálisnak minősítették, és nem is javasolták a továbbtanulását.

„Előbb asszisztens voltam a Sportkórházban, majd átálltam takarítónőnek, hogy útlevelet kaphassak. Egyébként világéletemben orvos szerettem volna lenni. Nagy szó volt, hogy később édesapám két diplomával a Margitszigeten, a szikvízüzemben segédmunkásként dolgozhatott” – nyilatkozta.

Végül az orvosi helyett a német–pedagógia szakra sikerült bejutnia az egyetemre, majd diplomát szereznie.

Népsport, 1962. július (18. évfolyam, 127-149. szám) Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Nem csupán a kezével, a fejével is vívott

1963-ban ezüstérmet nyert csapatban az Universiadén, de hiába számított az egyik legjobb hazai versenyzőnek, nem jutott ki a tokiói olimpiára (ahogy később fogalmazott, nem feltétlen a vívótudás számított). 1965-ben egyéniben a 4., csapatban az első lett a budapesti Universiadén, egy évvel később ismét a csapatversenyben szerzett érmet: a moszkvai vébén egy ezüstöt.

1967-ben végre megtört a jég, és itthon is ő bizonyult a legjobbnak.

Gulácsy Mária már többször volt a bajnoki arany közelében. Kétszer volt második, egyszer harmadik. Most azonban jobban vívott, mint eddig bármikor. Eddig vagy temperamentumát, rendkívüli robbanékonyságát, vagy technikai tudását dicsérhettük leginkább. A bajnokságon mindez igen jó taktikával párosult – ez hozta meg számára is a veretlenül nyert bajnoki címet

– írta a Népsport 1967. május 19-én.

A Képes Sport május 23-i számában így fogalmazott: „Gulácsy Mária. Éveken át úgy tartották számon, mint keménykötésű, robosztus vívót. Ezen a bajnokságon legalább annyit vívott a fejével, mint a kezével. Taktikailag beérett, kész versenyző benyomását keltve magabiztosan és megérdemelten nyerte élete első bajnokságát. Különösen megérdemelten, ha hozzátesszük azt is: az egyéni és csapatversenyek között volt ideje államvizsgára is a bölcsészkaron.”

Az a fránya tüdőgyulladás

A legeredményesebb sportolók 1968-ban

Vera Caslavska (Csehszlovákia – torna) 4 arany, 1 ezüst
Nakajama Akinori (Japán – torna) 4 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Charles Hickcox (Egyesült Államok – úszás) 3 arany, 1 ezüst
Kato Szavao (Egyesült Államok – úszás) 3 arany, 1 bronz
Debbie Meyer (Egyesült Államok – úszás) 3 arany

A csúcsformája megtartását azonban egy tüdőgyulladás megakadályozta, így egy héttel később nem tudott részt venni a szófiai nemzetközi versenyen. Sákovics József szövetségi kapitány még így is számolt vele a montreali vébén, noha ahogy a Népsport június 2-i száma írta: „Gulácsy Mária tőrbajnoknőnket csúcsformáiban döntötte ágyba a tüdőgyulladás. Hat kilót fogyott, ma még csak lábadozik. Gyakorlatilag újra kell majd kezdenie az egész vívóévet – kérdés, hogy mennyire sikerül regenerálódnia a világbajnokságig hátralevő néhány hét alatt.”

Egyéniben semennyire sem sikerült, mert már a második fordulóban kiesett, öt csoportellenfele közül mindössze egyet tudott legyőzni, és még az 51 éves amerikai Maxine Mitchelltől is kikapott. Klasszisára jellemző, hogy a csapatversenyre nagyon összekapta magát, és Bóbis Ildikó, Juhász Katalin, Rejtő Ildikó, valamint Sákovicsné Dömölky Lídia társaként megszerezte az aranyérmet.

„Hatalmas tehetséggel volt megáldva, emellett szorgalma, céltudatossága is kiemelte a mezőnyből. Hatalmas élmény volt vele egy csapatban vívni.Ugyanakkor, nemcsak mint sportolóra, hanem mint emberre is felnéztünk” – nyilatkozta róla Sákovicsné Dömölky Lídia, aki Mexikóvárosban és Montrealban is a csapattársa volt.

Képes Sport, 1967. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám) Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

1968-ban címvédőként meglepetésre már a legjobb nyolc között (és utána a vigaszágon is) elvérzett az országos bajnokságon, de az olimpiai keretből nem maradhatott ki. A női tőrcsapat címvédőként és regnáló világbajnokként utazott ki Mexikóvárosba, de ezúttal nem bírt a szovjetekkel, és 9:3-as vereséget szenvedve a fináléban ezüstérmes lett.

Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Bóbis Ildikó 1-1 győzelmet szerzett, Gulácsy Mária mindhárom mérkőzését elveszítette, Marosi Paula pedig a döntőben nem lépett pástra.

Két gyerekkel nem ment az újrakezdés

Férje, Jármy Miklós 1967-ben fejezte be az evezést, két évvel később Gulácsy Mária is visszavonult ideiglenesen kislánya, Fruzsina megszületése miatt. A pihenő azonban hosszabb lett, hiszen 1971-ben megszületett fia, Miklós is.

„Az újraindulás bizonyára nagyon nehéz lesz, de azután már minden sokkal könnyebb. Egyébként nekem a versenyzés nem olyan, mint a dohányosnak a cigaretta. Mindig ős-amatőrnek tartottam magam: szükségem van arra a tudatra, hogy bármikor abbahagyhatom. Számomra a sport csupán nemes hobbi” – nyilatkozta a Népsportnak 1971. december 18-án.

Bár azt is hozzátette, sokszor gondolkodik azon: van-e értelme az újrakezdésnek.

„Miért csak egy bajnokságot nyertem egyéniben? Elsősorban csapatembernek tartom magam: úgy érzem, ott nagyobb a felelősség. Ha csak magamért vívok, tulajdonképpen még azt is élvezni tudom, ha kapok egy szép tust. De amikor a többiekért is harcolok, minden találatnak kétszer akkora a jelentősége. És ha már a csapatról beszélünk: a mostani együtt van, kitűnő gárda. Nem hiszem, hogy miattam változtatnának, ha újra kezdeném.”

Mégis megpróbálta: hetente kétszer edzett, esténként pedig futott, de kiderült, két kisgyerek mellett ez már nem járható út. 1972-ben felhagyott az aktív sportolással, néhány évvel később pedig megszületett a harmadik gyermekük is.

Buenos Aires, a család legkedvesebb városa

Egy ideig a Budapesti Honvéd SE elnökségében tevékenykedett, majd teljesen a család és a fordítás töltötte ki az életét, írta róla halálakor a MOB honlapja.

Az 1985–86-os tanévben kapott állandó tanári kinevezést a XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Ott dolgozott egészen az 1996-os nyugdíjazásáig. Közben folyamatosan sportolt. Előbb túraevezős, majd túrakajakos lett, közben a kisebbik fiát kísérgette az Eöry István által újdonságként meghonosított lovastorna-edzésekre (dr. Jármy Miklós ma már állatorvos, a Magyar Lovas Szövetség elnökségi tagja), később pedig evezős férje révén a vizes sportággal is megismerkedett – túraevezős, majd túrakajakos lett.

73 évesen, 2015. április 10-én, Budapesten hunyt el, sírja a Fejér megyei Tabajdon, a református temetőben van.

Unokája, Jármy Vince a 2018-as, harmadik nyári ifjúsági olimpián Európa díjugrató válogatottjának tagjaként csapatban ezüstérmet szerzett.

Épp Buenos Airesben, ahol a nagymama is az első nagy nemzetközi sikerét aratta.

Magyarok az 1968-as olimpián

Aranyérem: Zsivótzky Gyula (atlétika, kalapácsvetés), Németh Angéla (atlétika, gerelyhajítás), Varga János (birkózás, kötöttfogás, 57 kg), Kozma István (birkózás, kötöttfogás, +97 kg), Hesz Mihály (kajak-kenu, K1 1000 m), Tatai Tibor (kajak-kenu, C1 1000 m), labdarúgó-válogatott (Básti István, Dunai Antal, Dunai Lajos, Fatér Károly, Fazekas László, Juhász István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Nagy László, Noskó Ernő, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Sárközi István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán, Szűcs Lajos), öttusacsapat (Balczó András, Móna István, Török Ferenc ), Kulcsár Győző (vívás, férfi párbajtőr, egyéni), párbajtőrcsapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)

 

Ezüstérem: Kiss Antal (atlétika, férfi 50 km gyaloglás), evezés – kormányos nélküli négyes (Csermely József, Melis Antal, Melis Zoltán, Sarlós György), férfi kajakkettes 1000 m (Giczy Csaba, Timár István), férfi kenukettes 1000 m (Petrikovics Gyula, Wichmann Tamás), női kajakkettes 500 m (Pfeffer Anna, Rozsnyói Katalin), Balczó András (öttusa, egyéni), Hammerl László (sportlövészet, sportpuska fekvő), Földi Imre (súlyemelés, 56 kg), Kamuti Jenő (vívás, tőr, egyéni), női tőrcsapat (Bóbis Ildikó, Dömölky Lídia, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Rejtő Ildikó)

 

Bronzérem: Lovász Lázár (atlétika, kalapácsvetés), Kulcsár Gergely (atlétika, gerelyhajítás), Kontsek Jolán (atlétika, diszkoszvetés), Kovács Annamária (atlétika, ötpróba), Bajkó Károly (birkózás, kötöttfogás, 78 kg), Csatári József (birkózás, szabadfogás, 97 kg), férfi kajaknégyes 1000 m (Giczy Csaba, Csizmadia István, Szöllősi Imre, Timár István), Bakos Károly (súlyemelés, 75 kg), Pézsa Tibor (vívás, kard, egyéni), karcsapat (Bakonyi Péter, Kalmár János, Kovács Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor), Rejtő Ildikó (vívás, tőr, egyéni), vízilabda-válogatott (Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Konrád Ferenc, Konrád János, Mayer Mihály, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, Steinmetz János, ifj. Szívós István)

Kiemelt kép: A női olimpiai tőrcsapat: Bóbis Ildikó, Rejtő Ildikó, Sákovics Józsefné, Marosi Paula és Gulácsy Mária (b-j), 1968. augusztus 2. Fotó: Kovács Gyula /MTI

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik