The greatest game on Earth, vagyis a világ legjobb játéka.
A lelki szemei előtt megjelenik az NHL-rekordot jelentő, 802. gólját beütő Wayne Gretzky öröme, ahogy égnek emelt kezekkel, szinte sarokemeléssel fut a jégen, látja, ahogy Sidney Crosby egész Kanadát euforikus hangulatba hozza, amikor a hosszabbításban lezárja az USA elleni olimpiai döntőt Vancouverben, vagy beugrik neki a jelenet, ahogy Bartalis István a 2016-os szentpétervári vébén óriási gólt lő a hoki tanítómestereinek.
00.40-nél a gyönyörű Bartalis-bomba:
De hagyjuk most a jégmezők lovagjait, mert bár furcsán hangozhat, de van olyan kanadai, aki inkább másfajta korongot választ. Olyat, amit nem az ütővel kell terelgetni, hanem ujjal kell pöckölni. Így fordulhatott elő, hogy a pólóján a világ legjobb játékát hirdető kanadai férfival, Jeremy Tracey-vel a budapesti crokinole-világkupán találkoztunk, és nem valamelyik hokimeccsen.
A crokinole-t a 19. század második felében találtak fel Ontario déli részén, és ma is ez a régió számít a játék hátországának. A crokinole-világbajnokságnak is Ontario ad otthont,
A crokinole-t leginkább a curling asztali verziójaként lehetne leírni, a játék lényege, hogy a kör alakú tábla közepén lévő lyukba pöcköljük a korongunkat, és amennyiben ez nem sikerül, akkor azt kell elérnünk, hogy az ellenfél korongjait lelökjük a tábláról, miközben a sajátjaink minél több pontot érő helyen maradjanak.
A helyzetünket nehezíti a legbelső kör határoló vonalán elhelyezett 8 ütköző, amelyről a leglehetetlenebb szögben pattannak el a korongok, vicces vagy éppen bosszantó szituációt előidézve.
„Hogy miért tartom a világ legjobb játékának a crokinole-t? Először is azért, mert ebben a sportban vannak a legjobb arcok, és mindenki szuperbarátságos a másikkal. A másik ütős érvem pedig az, hogy ez a játék nem egy képernyőn zajlik, három gyerekem van, 17, 19 és 21 évesek, és nagyon jó volt úgy játszani velük, hogy közben tudtunk beszélgetni és egymásra is figyelni” – reklámozta a crokinole-t az említett Jeremy Tracey, aki a magyarországi világkupa miatt látogatott el először Európába.
Ő maga nemcsak játssza ezt a sportot, hanem tesz érte, hogy mások is kipróbálhassák, mivel táblákat gyárt.
A világkupa tábláit Rimár Zsolt, a 2013-ban alakult Magyar Crokinole Szövetség elnöke készítette, aki játékosként is a hazai élmezőnybe tartozik és a szervezői feladatok mellett természetesen a versenyen is indult.
Elég volt körülnéznünk a budapesti világkupa nyílt versenyének mezőnyén, hogy rájöjjünk, mi lehet a legvonzóbb azok számára, akik még nem próbálták ki ezt a játékot: találkoztunk 10 és 69 éves indulóval is, vagyis gyakorlatilag bármelyik életszakaszban bele lehet vágni, ráadásul az ember viszonylag kezdőként sem számít teljesen esélytelennek egy világbajnokkal szemben, mert a crokinole-hoz nem kell extra képesség vagy kimagasló fizikai állapot, napi fél-egy óra gyakorlással rövid idő alatt gyors fejlődést lehet elérni.
„Két éve kezdtem játszani, és a tavalyi Európa-bajnokságon harmadik lettem a nők között, idén pedig a két fiammal úgy érkeztünk a világkupára, hogy vigyünk haza valami serleget, és sikerült is megnyerni a csapatversenyt! Szoktam a fiaim ellen is játszani, az egyiktől most csak 5-3-ra kaptam ki, ami nagy szó, mert sikerült megszorítani. Mint anya, a legjobbakat kívánom nekik mindenben, de ilyenkor nem számít a családi kötelék, nekik is azt tanítottam, ha harcolni kell, akkor harcoljanak!” – mondta Klári, aki szerint két dolgot érdemes minden játékosnak megfogadni.
Az egyik, hogy éhes gyomorral senki ne üljön le az asztalhoz, a másik, hogy nem szabad elszállni, ha az egyik parti rosszul sikerül, mivel gyorsan jön a javítási lehetőség, és az ember saját magát húzza le, ha sokat rágódik azon, hogy a korongok nem úgy csúsztak a táblán, ahogy szerette volna. A higgadtság megőrzése mellett, ahogy minden sportban, itt is nagyon sokat ér a megfelelő taktika megválasztása és a technikai tudás.
A kanadai Tracey a megfelelő folyadékbevitelre is igyekezett odafigyelni, saját készítésű, antioxidánsoktól mentes gyümölcslevét vitte magával mindenhova, ezzel még a jetlaget is könnyebb volt elviselnie, mert a teste még a kanadai időzónában ragadt, ahol a verseny kezdetén még erősen hajnalodott.
A Holt Költők Társasága és Robin Williams emlékezetes alakítása óta tudjuk, hogy micsoda hatással tud lenni a szárnyait bontogató ifjúságra, ha egy tanár ajtót nyit számukra egy új világba, és valahogy így történt a második kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnáziumban is, ahol Létay Dániel jó néhány gyereket megfertőzött crokinole-lal.
A versenyen is induló Létay az egyik főszervezője volt a mostani világkupának, felesége, a hozzá hasonlóan a Budenzben tanító Salamon Dóra pedig szintén nagy crokinole-os, a tavalyi Eb-győzelme után most a világkupa női versenyét is megnyerte, amelyen hét ország 14 játékosa indult.
A magyarok a világ élvonalába tartoznak
A házaspár a Korongcsata Klub keretei közt is népszerűsíti a játékot, folyamatosan bővítve a hazai és a külföldi mezőny létszámát is. Elárulták, hogy a világkupa szervezése nagyjából 4 hónapnyi kemény munkát jelentett, igyekeztek, hogy a lebonyolítás, a körülmények, valamint a díjazás is vonzóvá tegye a külföldiek számára az eseményt, mert korábban nem volt még hagyománya a nemzetközi versenyeknek. A legnagyobb vonzerőt talán mégis az jelentette, hogy a magyar játékosok a világ élvonalába tartoznak és igazi presztízsmeccsekre adódott lehetőség velük.
A nyílt kategóriában erdélyi, szlovákiai, olasz, francia, norvég, holland, brazil, brit, spanyol és kanadai játékosok, összesen 53-an ültek a táblához a magyarok mellett, akik között ott volt a 10 éves Bálint, ő 2,5 éve pöcköli a korongokat, és harmadik helyen zárt a juniorok között.
“Hogy izgulok-e, amikor egy versenyen felnőttek ellen játszom? Nem, egy környezetdolgozat előbb rosszabb a helyzet, olyankor jobban izgulok. Igaz, a külföldiek elleni meccsek azért nehezebbek, őket jobbnak érzem, vagy legalábbis néha szokatlan a stílusuk” – magyarázta az éppen ellenfélre váró ifjonc, és a beszélgetésünkkel jól meg is zavartuk a női győztest, aki finoman ránk is szólt, hogy menjünk már kicsit arrébb, mert a pöckölés helyett Bálint szavaira koncentrált.
Outsiderként komoly élmény volt figyelni a négyszeres világbajnok Brian Cookot, aki honfitársához hasonlóan szintén egy mottónak is beillő üzenettel ellátott pólót viselt (Let the flicking do the talking, azaz Hagyd, hogy a pöckölés beszéljen helyetted), és minden mozdulata abszolút megfontolt volt.
Lassú mozdulattal fogott egy korongot, amit gondosan megdörzsölt a pólóján – feltételezem azért, hogy jobban csússzon -, aztán mérnöki precizitással elhelyezte a táblán, méricskélt egy sort, majd bumm, kíméletlenül lelökte az ellenfél korongját.
Létay Dániel elárulta, tavaly jóval nagyobb volt a dominancia a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, akkor négy nemzet képviselői fértek be az első 16-ba, idén pedig kilenc ország játékosai. Egyébként valamennyi résztvevő el volt ragadtatva a verseny hangulatától, szervezettségétől és már most ígéretet tettek a jövőbeni részvételre.
Cook meccse Horváth Ábel ellen:
Nekem, aki először figyelhettem testközelből a crokinole-t, egyből a darts jutott eszembe, amit nézni sem rossz, de sokkal jobb játszani, főleg hogy a dartsban anno megtapasztaltam, hogy napi 30-50 perc dobálgatással 9 hónap alatt a nyilak fele kezd nagyjából arrafelé menni, ahova tényleg szánja az ember.
Úgy voltam vele, ha már ott vagyok, kipróbálom a crokinole-t én is, a fotós kollégával a két forduló közötti holtidőt kihasználva le is ültünk az egyik asztalhoz, az első nyolc kísérletem még elég bénára sikerült, neki bezzeg jól ment, igaz, ő már korábban bemelegített.
Aztán a második adagnál az első lövésem egyből a 20 pontot érő lyukban landolt a tábla közepén, de mire belelendültem volna jelezték a nálam jóval ügyesebbek, hogy jönnének lejátszani a számukra kisorsolt meccset, így aztán nem derült ki, hogy mekkora tehetség szorult belém crokinole-ben.
Mindenesetre mindjárt karácsony, lehet, írok Jézuskának, hogy kérek egy crokinolekészletet, aztán onnantól már csak a gyakorláson múlna, hogy jövőre mennyire tudnám megszorítani a rezzenéstelen arccal és látszólag húszas pulzussal pöckölgető kanadait.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
