Külső szemlélőként úgy tűnt, ha van tökéletes taktikával, hibátlanul végrehajtott pálya, akkor az a szegedi világbajnokság K1-1000 méteres döntőjében Kopasz Bálinté. Belülről is így érezte?
Tökéletesnek nem nevezném, mert azt nagyon-nagyon ritkán tudom megérezni. Utoljára 2016-ban, a második válogatón, Dombvári Bence ellen tapasztaltam meg azt a formát, amit tökéletesnek tartok. 3:24-et mentem akkor, és olyan mentális erőt, energiát éreztem magamban, amit se előtte, se azóta. Ettől függetlenül, ahogy a világbajnokságon kajakoztam, ráadásul mérsékelten erős szembe szélben, ami nekem a súlyom miatt némi hátrány, azzal maximálisan elégedett voltam.
Parányi srác, az izomkolosszus óriások között
Szó, ami szó, külsőre eltörpül a második Jozef Dostál mögött, ahogy úgy általában az egész mezőnyben vékonyka kis srácnak számít.
A mögöttem második helyen végző cseh fiú 203 centi és van vagy 105 kilogramm. Hozzá képest a 181 centim és 77 kilóm tényleg nem sok, de legalább már nyomok ennyit. Három éve Rióban, 19 évesen még 71 kilósan versenyeztem.
Későn érő típus?
Mindig is kicsinek számítottam, már a korosztályos versenyeken is. Ezt vagy elfogadja az ember, vagy nem.
Akadtak szkeptikusok, akik a lassú fejlődése, a többiek fizikai erőfölénye miatt azt mondták: ez a gyerek olyan vékonyka, soha nem lesz belőle rendes kajakos?
Tudok emberekről, akik korábban nem hittek bennem. Most gratuláltak. A biológiai érési folyamat a férfiaknál a hormontermelés megindulásától függ. Van, aki már 13 évesen mutál és szőrösödik, de van, aki mint én, még 20 évesen is gyereknek látszik. Ennek ellenére az elmúlt pár évben már folyamatosan és stabilan fejlődtem, jöttek az eredmények is, mindig ott voltam az első négyben.
Hogy vészelte át ezt a nehéz időszakot?
17-18 éves koromig három-négy év azzal telt el, hogy a már hormonálisan berobbant serdülő, később ifjúsági kortársaim gyakran 15-20 kilós előnyüknek köszönhetően erőből megoldották azt, amit technikával és csapásszámmal nem tudtam ellensúlyozni.
Először négy éve, 2015-ben éreztem azt, hogy Mozgi Milán, Györgyjakab Máté, az akkori nagy ellenfeleim ugyan még fizikailag mindig jóval erősebbek nálam, de már ott tudom hagyni őket. Azóta szép lassan jön rám az izomtömeg és ezzel együtt gyarapodik a testsúlyom is.
Hogyan építettek izmot?
Vigyázni kellett vele. Nem tartottunk nagysúlyzós edzéseket, mert a csontnövekedést nem akartuk megállítani. Sok sporttársamnak az jelentette a véget, hogy 13-14 évesen férfivá értek, nagy súlyokat adtak a kezükbe, el is bírták, mert a tesztoszteron dübörgött a szervezetükben, aztán kiégtek. 15 évesen ugyan már nyomtam fekve, de csak 40-50 kilóval, ami a többiekhez képest elég szerény súlynak számított. Soha nem sürgettük az időt. Most is csak száz kilónál tartok, miközben a jobb felnőtt kajakosok 140-150 kilóval simán szériáznak. De csínján kell ezzel bánni, mert a túl nagy izomtömeg hamar beköt.
Tudományos eszközökkel optimalizálják a felkészülést, vagy az anyai szem dönt?
Annyira tudományos háttér nincs mögöttem, de az elmúlt években pont a megfelelő építkezés miatt többször jártam InBody-mérésen, ezeket az eredményeket felhasználtuk. A visszajelzések alapján optimálisan jött rám az izomtömeg, miközben a futópados terheléses vizsgálatokon az is látszott, hogy a VO2 max, vagyis az oxigénfelvételem is növekedett.
A világbajnoki döntőben bizonyította, hogy az állóképessége mellett a hajrákészsége is parádés. Melyik a szokványosabb taktika? Aki megy, ameddig bírja, aztán meglátja, mire lesz az elegendő, vagy az, ami a sajátja: a végén jön, mintha motor tolná?
Az előbbi. Ez a táv mindenkinél erős rajtot, majd azt követően nagyjából 90 százalékos vagy afölötti utazótempót követel. Ez azt jelenti, hogy végig szinte a maximumon mész. Aztán, ha a hajrára marad benned egy kicsi, akkor meg tudsz indulni. A többség nagyon bekezd, amivel megpróbál nyomást gyakorolni a kevesekre, akik kivárnak és a rajt után a mezőnyben hátrébb eveznek. Meglehet, attól is tartanak, ha alacsonyabb utazósebességet választanak és jobban lemaradnak az élbolytól, akkor sem tudnak akkorát robbantani, hogy elég legyen a dobogóhoz. Ugyanis ahhoz, hogy valaki eredményesen hajrázzon, 750 méternél nem ülhet nyakig savban. A nagyobb izomtömeg több oxigént fogyaszt. A jó hajrához számít az oxigénszállító képesség, amihez megfelelő ér- és kapilláris hálózat szükséges. Én genetikailag öröklötten nehezebben savasodok. Ezt az adottságot édesanyámnak és édesapámnak köszönhetem. Az ezer méteren, ahol az állóképesség előtérbe kerül, kifejezett erény. Az átlagosnál magasabb csapásszámom ellenére 750-nél többnyire nem savasodik el a kezem. Ezért tudok olyan látványosan ritmust váltani.
Csak a genetikán múlik, ilyen egyszerű lenne ez?
Dehogy. 750-ig, nekem is olyan magas utazósebességet kell tartanom, hogy a hajrá megindításakor ne legyen túl nagy távolság az élbolytól. Ehhez kellett a Rio óta felszedett hat kiló. Fizikailag idén értem bele igazán a győzelemhez szükséges utazósebességbe. És a hajrá sem magától megy, sokat gyakoroljuk azt is. Bármi is van, a végén meg kell tudni indulni.
Az úszók szavajárása szerint ez nagyon tud fájni.
Szegeden valóban fájt. Az utolsó 250 méteren, ahogy közeledtem a cél felé, elszürkült minden. Kikapcsoltam az agyamat, nem hallottam, nem láttam mi van körülöttem. Ilyenkor csőlátás van. Csak a pályámat érzékeltem, még oldalt a bójákat sem. Ezt sem könnyű előhozni magamból, ezt is gyakorolni kell edzéseken, ami azt jelenti, hogy olykor ott is bele-bele kell szaladni ebbe a terhelési tartományba.
Nem találkoztam még olyan 22 éves sportolóval, aki úgy beszél a felkészülésről, akár egy sokat tapasztalt idősödő mesteredző. Ennyire beleásta magát a sporttudományba?
A teljesítménydiagnosztika részébe annyira talán nem, de a táplálkozástudományba annál inkább.
Mennyire?
Annyira, hogy napi szinten olvasok róla, foglalkozom azzal, mit eszem, milyen minőségű, energiatartalmú, felszívódású tápanyagot, milyen mennyiségben vigyek be a szervezetembe. A péksüteményeket például nagyon szeretem, de azokról lemondtam, mert a glutént kerülöm. Ha van szabadidőm, otthon szívesen főzök, sütök, gyakran saját magam készítem az ételeket, még az édességet is. Sokan nem is gondolják, a táplálkozásnak mekkora szerepe van a teljesítőképesség fokozásában, a regenerációban.
Algyő, az origó
Otthonától pár percre, az algyői strandon beszélgetünk. Zöldár úszik a Tiszán, olyan itt, mintha festmény közepén ülne az ember. A nyugalom szigete, de eléggé izolált hely is egyben. Nem vágyik másra, kicsit több nyüzsgésre, elérhető baráti társaságra, ökörködésre a kor- és versenyzőtársaival?
Volt benne részem pár évvel ezelőtt, amikor ifi-, serdülő-válogatottban csapatba verődve készülhettem Dunavarsányban. Ott is jól éreztem magam, de ökörködésre egyáltalán nem vágyom.
Milyen volt Algyőn felnőni?
Negyedikig jártam ide iskolába. Kilenc évesen ültem be először gyermekkajakba, lopva, itt a strandon. Anya és apa arra lett figyelmes, hogy megyek a vízen és nem borulok fel. Kicsiként itt kajakoztam; bátyáimmal, anyával, apával – Máté bátyám az ifi válogatottig jutott, a legnagyobb testvérem nem kajakozott versenyszerűen – rendre lementünk a Tiszára és eveztünk egy jót. Ötödiktől Szegeden jártam iskolába. 11-12 évesen anya még kajakkal jött mellettem edzéseken, akkor nekem kellett kapaszkodni, hogy tartsam vele a tempót. 25 fős gyerekseregnek tartottak edzést a szüleim, jól prosperált az általuk szervezett algyői klub. Hétvégente együtt, gyerekek, felnőttek csapatba verődve jártunk csoportos kenutúrákra, bográcsoztunk, igazi családias, remek légkört alakítottak ki. Imádtuk. Itt, ebben a környezetben nőttem fel. Ahogy cseperedtünk, úgy morzsolódtak le a társaim. Ki ezért, ki azért, de tény,
Mennyit edz naponta?
Délelőtt, délután kétszer másfél óra kajakozás, továbbá a kiegészítő edzések, kondizás – legalább egy óra – után jönnek a nyújtó edzések, amelyek újabb napi egy-egy óra. Múlt év decemberétől márciusig általában hetente kétszer jártam személyi edzővel crossfitt edzésre és úszni is. Utóbbiból visszavettem, mert úgy éreztem lassított, de előbbire továbbra is megyek majd. Emellett ott a gyógytorna, amit most fogok elkezdeni, mert kicsit szeretnék még erősödni az alsó gerincszakaszra, ugyanis az erős rotáló mozgás miatt ott akár kiboltosodás, sérv is kialakulhat, ha nem vigyáz az ember.
Marad egyáltalán szabadideje?
Nem sok volt idén…
De mégis, két edzés között, vagy hétvégén mit csinál?
Pihenek. Jól esik feltenni a lábam. Ilyenkor olvasgatok, zenét hallgatok.
Szórakoztatót, krimit, kaland-, vagy történelmi regényt olvas?
Nem szeretem a regényeket, az átlagkönyveket. Ami a sporttal kapcsolatos, ami segíthet, hogy még jobb teljesítményt tudjak elérni, azt annál inkább, ezért a sporttáplálkozásról, az étrendkiegészítésről, a gyógynövényekről, vagy a másik hobbimról, a kövekről, ásványokról olvasok. Továbbra is fejlődni szeretnék az étkezés tekintetében. Végtelenségig lehet olvasni arról, hogy tud az ember minél jobb minőségű tápanyagot bevinni a szervezetébe. Az étrendkiegészítők terén is van még mit tanulnom, mert hiszek abban, hogy a tökéletes táplálkozás hozzájárulhatnak a teljesítmény fokozásához.
Ezek után feltételezem, a zenei ízlése sem átlagos.
Azt lehet annak nevezni. A friss popszámokat szeretem, a konditeremben mindig szól a zene. De akciófilmeket is nézek.
Böngésztem az Instagram-oldalát…
Nem vagyok az a közösségi oldalon magát mutogató ember, de azzal foglalkoznom kell.
Az érzékelhető, hogy a világbajnoki arany óta mekkorát ugrott a népszerűsége a lányoknál?
Nem tudom.
Nem üzengetnek a közösségi felületen?
Előfordult már, de nem nagyon nézem meg, mert arra nincs időm.
De azért Algyőn vagy a közeli településeken felismerik, amikor kiszáll a szövetségtől kapott gyönyörű Mercijéből?
Ez sem jellemző, mert annyit vagyok edzőtáborban, versenyeken, hogy nem nagyon találkozom itt emberekkel.
És a ritka alkalmak egyikén, amikor beül valahova egy kávéra?
Nem szoktam kávézni.
Akkor étterembe?
Oda sem járok, mert mint említettem, nagyon figyelek arra, mit eszem.
Van barátnője?
Nincs.
De volt már?
A gimnáziumban sem akadt olyan lány, aki iránt komolyabb érdeklődést mutatott?
Piaristákhoz jártam, úgyhogy… (Nevet.)
Ebbe csúnyán beleszaladtam… Miért éppen a piaristák?
Azért jártam oda, mert ott indítottak sporttagozatos osztályt. Még Izraelben is jártam velük mezei futó-világbajnokságon. Jól futottam, tíz kilométeren második lettem.
Lenyűgöz, annyira megszállottja a kajak-kenunak és az élsporthoz szükséges háttér-tudományoknak. Pozitív értelemben ritka csodabogara a magyar sportnak.
Szerintem meg olyan vagyok, mint a többi átlagember, csak más az érdeklődési köröm. Ezért különösebben nem is tartom magamat csodabogárnak. Sporttársaim is ugyanilyen sokat és ugyanilyen odaadással edzenek a sikerért, legfeljebb a szabadidejüket töltik másképp.
Álom az olimpiai aranyról és a szép nagy házról az Atkai Holt-Tisza-ágnál
Mi a siker csúcsa?
Az olimpiai aranyérem.
Jövőre jó esély kínálkozik a begyűjtésére. Kik a legnagyobb ellenfelei?
Nehéz megfogalmazni, mert nincs olyan ember, aki stabilan második lenne mögöttem ezer méteren. Azt remélem, hogy utánam valahol Dombvári Bence és Noé Bálint zár a második, harmadik helyen, ha elindulnak ezen a távon. Illetve nem kizárt, hogy Varga Ádám, Kós Benedek vagy más, a kifejezetten tehetséges a fiatalok közül berobban, mint én 2016-ban.
Magyar neveket említ, nem a nemzetközi mezőny sztárjait. Miért?
Mert előbb itthon, a válogatókon kell kivívni a részvételt ezer méteren ahhoz, hogy kijussak Tokióba.
Kajakban a magyar válogatókon nincs az aktuális világbajnoknak védettsége?
Nincs. Az egyetlen előnyt az jelenti, hogy aki az előző évben jól szerepelt, az automatikusan indulhat két rangos világkupán, mondjuk Duisburgban vagy Szegeden. Így ezeken alighanem indulni tudok, de a válogatás nem ezek alapján zajlik.
A nemzetközi mezőnyre azért kitekint?
Továbbra is számítani kell a portugál Fernando Pimentával és a cseh Jozef Dostallal, de a németek között is biztosan lesz ellenfél.
Nincs olyan fiatal üstökös, akin már látszik, hogy nagy versenyző lesz?
Jacob Schopf 20 éves, az idei a német válogatót jó idővel nyerte egyesben és nagyon erősnek tűnik. Össze is rakták Max Hoff-fal, akivel kettesben 1000 méteren világbajnokok lettek Szegeden. Az ausztráloknál is feltűnt egy fiatal. (Az interjú felvétele után Kopasz Bálint elutazott Tokióba, ahol az előolimpia pénteki K1-1000 méteres döntőjében legyőzte a németet – a szerk.)
Az ellenük való felkészülés érdekében akár videókat is beszereznek a versenyeikről, vagy csak követik az évközi eredményeiket?
Az kizárt. A fennmaradó minimális szabadidőmben biztosan nem nézek kajakról videót.
Ha jövőre ugyanitt beszélgetünk, csak akkor lenne elégedett, ha az olimpiai aranyérmével fotózhatnánk?
Azok után, hogy hajóhosszal lett világbajnok, sem mondja ki: 2020-ban olimpiai bajnok szeretnék lenni?
Rendkívül erős a mezőny, úgyhogy arra számítok, kiszámíthatatlanul kemény verseny lesz jövőre is, ahol már a dobogóra állás is nagy szó. Ezért nem. Meg azért sem, mert ha nem sikerülne, az rettentően rosszul esne.
22 évesen mennyire tekint előre, hány éves koráig tud majd évről évre ezzel az eltökéltséggel, alázattal, megszállottsággal kajakozni?
Minél tovább, ameddig az egészségem engedi. Érzem magamban a tehetséggel párosuló küldetéstudatot. Remélem soha nem unok bele. Úgy alakítom a felkészülésemet, hogy mindig legyenek időszakok, amikor kiszakadok az egészből. Felmegyek a hegyekbe, és kikapcsolok.
Lehet, pályafutása után hegymászó lesz?
Az talán nem, mert veszélyes, félek a balesettől. Lezuhanok, aztán belerokkanok, azt nem szeretném. Háromezernél meghúzom a határt és maximum addig kirándulok.
Azt is egyedül?
Többnyire, de most a vb után az unokabátyámmal – akit nagyon szeretek és napi szinten tartjuk a kapcsolatot – jártunk Ausztriában. Igaz, ő nem jutott fel Bramberg am Wildkogelben a bányához, de nem hiányzott neki sok. Elég veszélyes az a szakasz, meredek, ingók a kövek, morzsalékos a talaj.
Ha az ember átlép egy sikerességi küszöböt, az anyagi javakban is megmutatkozik. Egyéb földi hívság nincs a vágyai között?
Mire gondol?
Hétköznapi dolgokra, nagy ház, még nagyobb kocsi, vagy bármi más.
Tervezem. Szeretnék idővel egyedül élni, merthogy még a szülői házban lakom, vagy edzőtáborokban anyával.
Algyőn tervezi?
Nem tudom, ezt még nem találtam ki. Attól is függ, hol fogok élni. Márciusban Győrbe igazoltam, és bár a sok edzőtábor és verseny miatt még nem jártam új klubomban, a távolság, az ingázás elkerülése miatt ez is lehet opció. Vagy maradok itt. Van Algyőnek egy csodás része, az Atkai Holt-Tisza-ág. A téli futóedzéseim nagy részén arra kanyarodok. Ott kint, a nyugalomban, a tanyák mellett szívesen felhúznék majd egy szép házat. 200-300 négyzetmétereset. Vannak ötleteim, hogy nézne ki belülről, milyen lenne a fürdőszoba, az előtér, a nappali. Persze ehhez nagyon sok pénz kell, de majd gyűjtök.
Mit csinál 300 négyzetméteren egyedül?
Ami biztos, lenne benne egy csúcsszuper konditerem, és miniuszoda is.
Akkor valóban el kell kezdeni gyűjteni.
Kellenek az eredmények, kétségtelen.
Lát benne családot, feleséget is?
Talán igen. Majd eljön az ideje annak is. Harmincéves korom körül körvonalazódik majd, hogy mekkora vagyonra tettem, vagy éppen nem tettem szert. De ezen most még annyira nem gondolkozom. Inkább az jár az agyamban, hogy lehetnék még jobb, hogy tudnék az olimpiára kijutni és ott jó eredményt elérni.
