Mi volt előbb: a Tour vagy a dopping?

Egyre több kerekes gondolja úgy, beszélnie kell a profi országúti kerékpársportot behálózó doppingról, ami persze érdekes gondolatokat ébreszt az emberben. Hétfőn a tavaly visszavonult német versenyző Grischa Niermann a holland szövetség honlapján vallotta be, hogy 2000 és 2003 között többször használta az EPO nevű doppingot.

A 12 évig a holland székhelyű Rabobank csapatát erősítő,a Tour de France-on kilencszer indult Niermann arról is beszélt, hogy az illetékes doppingellenes szerveknek hajlandó további részletekkel szolgálni az üggyel kapcsolatban. Nem mellesleg a holland szövetség szponzora a Rabobank…

Az ikon, a hétszeres Tour-győztes Lance Armstrong hónapok óta tartó doppingvitája, végső beismerése az Oprah Winfreynek adott interjújában lavinát indított el. Azóta az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) és Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke is felszólította az amerikai kerekest, hogy nevezze meg azokat az embereket, akik rajta kívül érintettek voltak a hozzá kötődő doppingbotrányban. Armstrong állítólag fel is dobott egy-két Nemzetközi Kerékpáros Szövetségi vezetőt.

Lance Armstorn egykori alapítványa révén igazán magas kapcsolatokkal rendelkezett, mégis meghurcolták

De nem kell teregetni a szennyest, jönnek maguktól a beismerések, egyelőre persze a már visszavonult kerekesektől. Szűk egy hete a holland Thomas Dekkernek szólalt meg a lelkiismerete, de megnyugodhatunk, lesz még más is. Mert míg a hőskorban, a Touron – de ne nyugodtan tegyük hozzá a Giron vagy a Vueltán is – kezdetleges kerékpárokkal, kezdetleges felszereléssel tekerő versenyzők célja a sárga trikó mellett leginkább a túlélés volt, addig ma már hiába a technika fejlődése, olyan teljesítményszintnek kell megfelelniük a versenyzőknek, ami konkrétan bizonyos “segédeszközök” nélkül lehetetlen.

Ez van. Jobb ezt beismerni. Aztán Jacques Rogge és a MOB eldöntheti majd, hogy szükség van-e az olimpia programján a kerékpársportra, máként; a piac eldönti majd, életképes lesz-e a botrányok után is a sportág vagy éppen a három nagy körverseny. Nincs kétségem, mindkét felvetésre igen a válasz, mert túl sok pénz múlik rajta.

A 2012-es Tour-győztes és olimpiai hős angol Bradley Wiggins például nem sajnálja Armstrongot. Bevallása szerint nagyon örül annak, hogy ő nem kerülhet olyan helyzetbe, mint egykori példaképe, aki a gyermekének is el kellett hogy mondja, nem tisztán érte el a sikereit. És nem azért mert neki nincs gyermeke, hanem azért, mert megnyugtatta a sajátját, ő biza tiszta.

Mondták ezt már mások is. Mindaddig, amíg úgy érezték, különleges védelmet élveznek. Armstrong például egészen 2013 januárjáig…