A fehéroroszok öltek a szemükkel

Úgy engedtek el otthonról, hogy vigyázzak magamra. Ezt mondták kollégák, barátok és a családom is. Nagyon igazuk volt, és én mindig meg is fogadom a jó tanácsot, ami persze ugyanúgy elhangzik egy Kecskemét-Budapest közötti vonatút vagy egy autós kirándulás előtt.

Veszélyes helyzetekbe nem illik és nem ildomos keveredni több ezer kilométerre otthonunktól, meg persze a Blaha Lujza téren sem. Azt hiszem, valamit kockáztattam testi épségemből ma éjjel, mikor visszaértem a szállásomra.

A lifthez érve azt láttam, két fehérorosz kolléga álldogál és várakozik. Még szinte meg sem álltam mellettük, de már bennem volt a „kisördög”: „Elnézést, mit gondoltok Tyihon történetéről?”. Visszanéztek, majd egyikőjük csak ennyit mondott: „Krrrrkkk” – és a két kezét keresztet formált két karjával. A másik meg ennyit: „Not start, not start!”

Hogy az én nyakamat akarta-e egyikőjük eltörni, vagy azt akarta jelezni, hogy a fehérorosz kalapácsvetőnek annyi, nem tudtam világosan eldönteni. A liftbe szállva egy pillanatra megijedtem, bár mivel mellettem állt törékeny magyar kolléganőm, azért nagy bunyóra nem számítottam.

Mindenesetre az egyik melák fehérorosz csak nézett a hatodik emeletig (ott szálltak ki), és mormogott: „Tyihon, Pars, Pars, Tyihon…”.

Hogy miért bújt ki belőlem a kérdés? Azt hiszem, az egészséges büszkeség és elégtétel egyvelege miatt. Pars Krisztián a mai napig nem kapta meg jogos olimpiai ezüstérmét, amelyet azért érdemelt volna meg, mert Pekingben két fehérorosz kalapácsvető (egyikőjük épp Tyihon) is doppingolt, amiért egy ideig el is vették tőlük a 2. és 3. helyet. Aztán a beloruszok a Sportdöntőbírósághoz fordultak, amely eljárási hiba miatt visszaadta nekik az érmet.

Most Tyihonról kiderült, a 2004-es olimpián (itt mondjuk nem kellett messzire menni szintén mélyen gyalázatos doppingvétséget illetően…) és a 2005-ös vb-n is doppingolt, emiatt pedig kizárták a londoni olimpiáról. Pars Krisztián most jogosan kapta meg az esélyt arra, hogy kőkeményen odacsapjon az asztalra, és az övé legyen az utolsó szó.

Először, másodszor, senki többet harmadszor.