Poszt ITT

FAM: Orbán megérdemelte a győzelmet – az ellenzék nem ismeri a valóságot

Nemhogy az EU-ból és a NATO-ból nem rúgnak ki minket, pedig itt állítólag putyinista diktatúra van, a Fidesz vidáman az Európai Néppárt tagja marad, fasiszta stílusa dacára. Vélemény.

A Fidesz harmadszori kétharmados győzelme után az ellenoldalon megjelent a lélektani önvédelem összes tipikus formája és csapdája. A kifogások keresése és meglelése, mint mindig, mindenhol a világon, vesztes csaták, vesztes meccsek, vesztes háborúk, vesztes vállalkozások, vesztes projektek után.

Elsőként a bűnbakkeresés és az egymásra mutogatás, az árulás, a „tőrdöfés” régi legendája. Mindennek az LMP az oka, sőt a már aktívan nem is politizáló Schiffer András. Ha visszalépnek az LMP jelöltjei, nincs kétharmad. Meg ha nincsenek olyan pártok, mint a Kétfarkú, akik csak viszik a szavazatokat. Bezzeg a Momentum, ami felismerte a történelmi felelősséget és főbe lőtte magát. Az persze fel se vetődik, hogy ezeknek a pártoknak a szavazói talán sose szavaznának a posztkommunista ellenzékre, minthogy épp ezért jöttek létre. Ahogyan az sem, hogy netán a magát már hosszú ideje lejárató és folyamatosan sorvadó posztkomcsi ellenzék is visszaléphetett volna.

A másik slágertéma a választási csalás, meg hogy a magyar ember hülye, főként, ha vidéki. Amikor 2002-ben, majd 2006-ban a Fidesz vesztett, a jobberek nyomatták, hogy a komcsik elcsalták a választást, a magyar nép meg birka, illetve nem nemzet, csak lakosság.

Jókora baloldali tüntetés zajlott a hétvégén. Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, amikor 2002-ben, a Fidesz veresége után jobboldali tüntetők autókkal torlaszolták el az Erzsébet-hidat, és rendőrökkel csaptak össze, követelve a szavazatok újraszámlálását.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Most meg a nyugati demokrata politikusok sorra gratulálnak Orbánnak. Nemhogy az EU-ból és a NATO-ból nem rúgnak ki minket, pedig itt állítólag putyinista diktatúra van, a Fidesz vidáman az Európai Néppárt tagja marad, fasiszta stílusa dacára. Talán tudomásul kéne venni, hogy Magyarország helye meghatározott a nemzetközi munkamegosztásban, és nem biztos, hogy a nemzetközi nagytőkének érdeke a térség nyugatiasodása. De lépjünk tovább.

Kétségtelen, hogy a választási rendszer átalakítása az állampártnak kedvezett. Ha kétfordulós lenne a választás, a Fidesz valószínűleg egyetlen egyéni jelöltet nem szerzett volna a fővárosban. Ugyanakkor ez még roppant kevés a tanulságok levonásához, főleg, hogy miért szavazzon valaki felelősséggel azokra a pártokra, akik – ahogyan egy baloldali ismerősöm fogalmazott – még saját magukat se tudják menedzselni, nemhogy az országot?

Sokan a fideszes sajtófölényt is emlegetik. Nos, az internet elterjedése előtt a balliberális oldalnak ennél jóval nagyobb sajtófölénye volt. Az akkori jobboldal számára például nem volt ott egy Hír tv, egy ATV, egy RTL Klub, nem volt Klub Rádiója, Indexhez, 444-hez és más országosan olvasott oldalakhoz hasonló médiája. Volt egy Demokrata, egy pár évig létező Új Magyarország, egy Magyar Fórum, a Vasárnapi Újság a Kossuthon kora reggel, pár marginális, senki által nem olvasott, néhány helyen kapható emigráns újság (mint például a Nemzetőr), meg egy már-már a semlegességig mérsékelt akkori Magyar Nemzet. Nagyjából ennyi. A balliberális értelmiség valóságos véleménymonopóliummal bírt. Mégis bukott az egész.

További magyarázat, hogy az aluliskolázott, egyszerű emberek, jobbára vidéken, bedőltek a gyűlöletkampánynak. Kétségtelen, hogy volt hatása, az ilyennek mindig van. Viszont, aki ezt hozza fel fő okként, annak első sorban magába kellene néznie és elgondolkodnia, hogy ha tényleg csak ennyi a magyar társadalom, úgy van-e értelme bármiféle politizálásnak, így az ő társadalmi aktivitásának is.

Az ismeretségi körömben is vannak Fidesz-szavazók, méghozzá szép számmal. Sokan olyanok, akik régebben baloldali szavazók voltak. Megkérdeztem tőlük, miért váltottak. Nem a migránsokkal kezdődött a válasz, azok kiegészítőként jöttek a mondanivaló végén, mintegy pluszként, hogy „egyébként én se szeretném, ha ide tömegesen jönnének a bevándorlók”. A lényeg nem ez volt, hanem hogy náluk ott vidéken, azóta van bármi is, amióta a Fidesz van hatalmon. Felújították a főteret, új játszótér van, lett valami munkalehetőség, ilyenek. Mondom nekik, de hát haverok csinálják háromszor annyiért. Mondják ők: addig is haverok csináltak mindent háromszor annyiért, illetve alig csináltak valamit. Ezek legalább fejlesztenek.

Fotó: Vadnai Szabolcs/24.hu

Ismerőseim közül sokan mesélték, hogy mindenkinek kiadta ukázba a főnöke, kötelező elmenni és leszavazni a Fideszre. Mondom, ha nekem ilyet mondanának, tutira elmennék, és csak azért is a rohadékok ellen szavaznék. De akkor nem lenne meló. Ezt honnan veszitek? Onnan, hogy a Fidesz előtt nem volt semmi, csak az általános lerohadás az egész környéken, meg a reménytelenség. Volt valami gyár még régen, de azt eladták, az új tulaj meg bezáratta. Még egyik-másik baloldali törzsszavazó barátom is, aki talán most megy tüntetni, megsúgja bizalmasan: azért azt el kell ismerni, hogy a kerületben addig esténként ki se mertem lépni az utcára, most meg biztonság van, és nagyjából még fel is újították ezek a genyák azt a lepratelepet. Ezek a haverok fővárosiak, nem vidékiek.

Lehet, hogy az ilyen beszélgetések nem egyelőek egy reprezentatív szociológiai felméréssel, de talán az ellenzék a saját jól felfogott érdekében megkérdezhette volna ezekről dolgokról a társadalmat, ahelyett, hogy a ki, kivel és hogyan politikai szappanoperáját játssza, a fő üzenete meg az, hogy ezek lopnak. Lopnak? Hát persze. Mindenki látja, tudja. Kit érdekel? Mindenki lopott eddig is. Hogy ezek sokkal többet lopnak? Lehet, de akkor is érdektelen, ha ezek csinálnak is valamit és biztonság van. Meg aztán törvényesen is loptak ekkorákat korábban privatizáció címszó alatt. És az is mindegy, hogy egy párt körüli vállalkozó kapja meg az állami megbízást mindenféle pályázat és verseny nélkül, vagy a politikus haverja vagy családtagja. Mindig az jár jól, aki benne van a pixisben, aki „odafönt” van. A kérdés nem ez, hanem hogy jut-e nekem bármi is.

Ellenzéki oldalon csak negatív megközelítéssel lehet a Fidesz sikereiről beszélni. Például hogy nőttek a fizetések a versenyszférában, vagy hogy 300 ezret keres egy budapesti kőműves-segéd (bár többet is dolgozik érte), vagy hogy a közszférában is nőttek a bérek, vagy hogy minimálisra csökkent a munkanélküliség. Ezek mind csalások, statisztikai szemfényvesztések és hasonlók. Csakhogy a jónép nagy része nem így érzi. Ahogyan a közmunkát is új jobbágyi státuszként értékeli a liberális értelmiségi, de maguk a közmunkások úgy örülnek neki, mint majom a farkának, mert bár éhbér, de több, mint a korábbi segély, és aki nyomorban él, nem úgy gondolkodik, mint egy középosztálybeli értelmiségi. Plusz a devizahitelesek egy részének kisegítése. A másik részét ugyan ott hagyták a szarban, de egy liberális kormány ennyit se tett volna – írja a Facebookon egy radikális balos ismerősöm.

És mi történt, amikor a hazai cégeket helyzetbe hozták adminisztratív eszközökkel? Vagy amikor az IMF-et kivágták az országból, a bankokat pedig megadóztatták? Elmentek a multik, és összeomlott a magyar gazdaság, amivel hosszú évekig ijesztgettek a liberális közgazdászok és mindenféle szakértők? Magyarország visszakerült a befektetői kategóriába, a jónép körében pedig ezektől csak népszerűbb lett a kormányzat. És senkit nem érdekel, hogy ezt Orbánék hogyan csinálták, mert az azonnal látható és kézzelfogható eredmény a fontos. Arról nem is beszélve, hogy ilyen intézkedéséket balos kormányok szoktak hozni a nagyvilágban.

A városi ellenzéki értelmiségi elfelejtette, milyen volt a Fidesz előtti világ, ami a devizahitelekkel ért véget, a vidéki aluliskolázott szerencsétlen viszont nem. Demokratikus jogállam? Mit jelent egy napi megélhetéssel küszködő számára az intézmények függetlensége, vagy az alkotmány, amit amúgy nálunk párszor átírtak a huszadik században?

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Most elárulok egy nagy titkot, barátaim: ez a nép nem változott. Nem lett baloldaliból jobboldali. Mindig ugyanarra szavazott. Antall Józsefékre azért, mert ők voltak a nyugodt erő, a kiszámíthatóság, szemben a hőzöngő, radikálisnak tűnő, Kádár-korszakkal leszámolni akaró SZDSZ-szel, és a válság okaként megjelölt utódpárttal. Aztán, amikor csalódtak a rendszerváltásban, és az MSZP-re szavaztak, azt hitték, hogy Horn Gyulával visszatér a Kádár-korszak. Kapták helyett a Bokros-csomagot, ezért szavaztak később a Fideszre. Aztán, amikor a Fidesz polgári Magyarországát kapták Kádár helyett, szavaztak Medgyessyre, aki hozta is a nosztalgiát rendesen, de Gyurcsány ezt elkúrta. A Fidesztől viszont megkapják a biztonságos, tekintélyelvű, rendpárti, gazdaságilag stabil, paternalista kormányzást.

Lehet egymásra mutogatni, összeesküvés-elméletekben utazni, egymást hergelni és hülyíteni, mint teszi azt a balliberális értelmiség levitézlett politikusok és lejárt szavatosságú közéleti bölcsek társaságában Kálmán Olga műsorában. Csakhogy ezzel saját magatokat csapjátok be, mert fogalmatok nincs a magyar társadalomról, minthogy lusták vagytok azt megkérdezni, vagy nem mertek a valósággal szembesülni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik