Poszt ITT
Lajos, a terminátor (simicska)

Lajos, a terminátor

Esze ágában se lesz elmenni a miniszterelnöknek az állítólagos besúgói múltját firtató parlamenti bizottsági ülésre. Már ha valami csoda folytán tényleg lenne ilyen ülés. Simicska Lajos sejtetése, miszerint Orbán Viktort katonai ideje alatt beszervezte az állambiztonsági szolgálat, semmivel sem megalapozottabb, mint amikor néhány éve ment már egy kört ez az ügy. Az egész nem is ettől érdekes, hanem attól, hogy Simicska módszert váltott az Orbánnal szembeni hadviselésben. Karaktergyilkossági kísérlet esete forog fenn.

Korábban a témában:

Simicska végül is nem mondott semmi megfoghatót. A Mandinernek adott interjúban elmeséli, hogy a Kádár-korszakban megbélyegzettnek számító család sarjaként már 22 éves korára tekintélyes méretű dosszié gyűlt róla össze, amit a néphadseregnél meg is lobogtattak előtte. De hogy mi volt a dossziéban, azt nem látta. Majd aztán sok-sok évvel később azzal szembesült, hogy ez a dosszié vagy egyáltalán bármilyen dosszié: nincs. Eltüntették – sejteti.

A másik szál, hogy Orbán maga mondta Simicskának az 1980-as években: be akarják szervezni. Egyebek között arra akarják rábírni, hogy jelentsen Simicskáról. Viktor azt mondta Lajosnak, hogy ő nem fog jelenteni, amit Lajos 30 évig elhitt, de most, hogy Viktor szakított Lajossal, Lajos már nem hisz Viktornak. Igazi politikai szerelmi dráma, a végén egy ronda válással. És ennek megfelelő érzelmi töltéssel. Ez azonban nem zárja ki a megfontolt számítást.

Orbán beszervezésének kísérlete téma volt 2012-ben is, amikor a miniszterelnök válaszul számos dokumentumot tett közzé. Ezek tanúsága szerint Orbán nem jelentett, viszont róla annál többet írtak össze a szolgálatok. Ezt mutatja fel most ismét a Miniszterelnökség.

Ámde. A politika nem csak a tények világa. És akkor nagyon visszafogott voltam.

Először is, az ügynökakták – ha létezik egyáltalán ilyen műfaj, és ez nem csak egy pongyola publicisztikai kategória – megismerhetősége, manipulált voltuk két és fél évtizede viták kereszttüzében áll. Simicska arra a közkeletű vélekedésre épít, hogy a dossziék forgandók. Lám, a róla vezetett iratcsomó sincs meg, holott azt a saját szemével látta.

Másodszor, Orbán a harmadik ciklusát töltő miniszterelnökként – sejteti megint Simicska – éppenséggel nyugodtan tehetett róla, hogy a papírok eltűnjenek. Tegyük hozzá: erre sincs semmilyen bizonyíték. Ám az összeesküvés-elméletek lényegéhez tartozik, hogy a bizonyíték hiánya maga is bizonyíték.

Harmadszor, Simicska összeköti az orosz szálat az ügynökváddal. Van egy hely, ahol minden megvan: Moszkva. Innen pedig már csak egy ugrás az a feltételezés, hogy Orbánt (a volt KGB-s) orosz elnök zsarolja bele az egyre fojtogatóbb szövetségbe.

A sztori egyetlen pontján sem ellenőrizhető. Csakhogy ez nem is egy tudományos kutatói koncepció, hanem egy politikai konstrukció. Lajos politizál. A maga terminátori stílusában, de mégiscsak kifinomult ravaszsággal.

Lajos, a terminátor (simicska)

Ezzel együtt sincs visszaút ahhoz a befolyáshoz, amivel Simicska korábban rendelkezett Orbán környezetében – ennél fogva az ország vezetésében. A Közgép szárnyait, lábait naponta tépkedi ki a kormányzat. Valószínűleg éppen ez teszi ilyen elszánttá Simicskát. Erős túlzás lenne azonban azt állítani, hogy nincs vesztenivalója, mert nagyon is van: cégei sorsa, saját üzleti-közéleti jövője. Ma már nem Orbán hatalmon maradásában, hanem Orbán bukásában látja a felszínen maradás esélyét.

Merthogy Orbán nem egyezkedik. Nincs szüksége társutasokra, békés egymás mellett élésre. A behódolás és a teljes győzelem, amit el tud képzelni.

A kegyvesztettekkel mindeddig az volt a szokása, hogy mellékvágányra állítja őket, aztán majd érezzék magukat megtisztelve, ha egyszer ismét gondol rájuk. Simicska magatartására viszont nincs példa. Leállítására meg nincs recept. Meghunyászkodás helyett ugyanis nekiesik Orbánnak. Üti, ahol éri. Üti, ahol érdemes.

Például az orosz kapcsolat nem okozott gondot Simicskának 2015 elejéig, pedig hát a közeledés nem akkor kezdődött. Most, hogy már biztosan kimarad a bizniszből, szóvá teszi. Kihasználva egyúttal, hogy az Oroszországhoz történő közeledést még a Fidesz-választók egy része is értetlenül szemléli, fenntartással kezeli.

Afféle aszimmetrikus háború zajlik. Orbán sokkal több eszközzel rendelkezik, mint Simicska. Utóbbiról azonban mindenki azt feltételezi, hogy sokat tud Orbánról. Keresetlennek látszó és minden szempontból olcsó kommunikációs stratégiája pontosan céloz, heves érzelmeket vált ki. Vagyis izgalmas és hírértékű. Ez az aszimmetrikus háború lényege: olyan eszközöket használni, amelyek a hátrányban lévő fél számára is elérhetők, rendkívül hatékonyak, miközben az erősebb fél nem élhet velük.

Ennek jegyében Simicska személyében támadja Orbánt. Karaktergyilkossági kísérlet tanúi lehetünk. Egy olyan országban, ahol a múlt bevallása rendszerint a másik múltjának bevallását jelenti, igazán könnyű kétes ügyeket lebegtetni. Már réges-rég eldurvult a politikai hangnem, hiszen lehet puccsról és hazaárulásról beszélni, ha valaki a másik álláspontját vitatja, az ellenfelek simán kommunistákká és külföldi érdekek kiszolgálóivá válnak, ha rosszat szólnak. Ezek, ugye, mind Orbán kedvelt fordulatai. A saját módszerei hullhatnak vissza rá – például az is, hogy következetesen gátolja az ügynökakták megismerhetőségét.

Simicska támadása és trágársága is célzott: a romló közhangulatban sokan kajánul és egyetértéssel fogadják a miniszterelnök sértegetését, pláne egykori barátjától. Az Orbánra aggatott jelzők roncsolják vezetői nimbuszát, viszont a miniszterelnök nem vághat vissza ugyanilyen stílusban. A küzdő felek helyzete és a céljuk sem azonos: Simicska nem akar választást nyerni, nem akar a miniszterelnöki székbe kerülni. A nyilvánosság előtt tehát lehet durvább, mint Orbán. Olyan, mint egy fordított úttörő: ott árt, ahol tud.

Az ellenzéki pártok és a média, köszönik szépen, kitalálni sem tudnának ennél jobbat. Bár az azért nem mindegy, hogy az ölükbe hullanak az ügyek vagy a fejükre esnek, vagyis hogy elsősorban az ellenzéki pártok képesek-e kreatívan továbbfejleszteni a sztorikat. Az viszont biztos, hogy Orbán éppen csak lefékezett egy nagy népszerűség-vesztési hullámot, ha ugyan ő fékezett. A páncél mindenesetre kilyukadt. A momentum most azé, aki fogást talál Orbánon. Bár a kormányfő óriási erőfeszítéseket tesz, hogy újrapozicionálja magát az ellenzékkel szemben, a kommunistázáson, szocialistázáson, liberálisozáson kívül eddig többre nem futotta.

Most se gondolom, hogy Orbán ebbe belebukik, pontosabban, hogy ebbe bukik bele, még pontosabban, hogy csak ebbe bukik majd bele. Sok oka lesz annak. Addig viszont keményen és ádázul fog küzdeni. Bármit tesz is Orbán ellen a hatalmát vesztő Simicska, többé nem lesz már a régi. De Orbán sem. 

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.