Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurtafarkú malac túr, volt a világon egy kurva erdő. A jelzőt nem én találtam ki, én csak használom. Ebben az erdőben minden volt, de rend aztán nem.
Az erdőt és mókuskáit, akik lakták, a Szürke Farkas és haverjai irányították: Tóni, a pocok, Jancsi, a hörcsög, Peti, a kakukk és Habony a háttérből. Erre maguktól a mókuskáktól kaptak kétharmados felhatalmazást, már a második ciklusban. Ebbe most ne menjünk bele.
Szóval, Szürke Farkas és barátai erős kézzel irányították az erdőt, de a második ciklusuk alatt mindenki érezni kezdte, hogy egyre több baj van az erdővel. Szürke Farkas nem figyelt rá, hogy barátai mennyit és milyen látványosan lopnak, nem érdekelte, hogy be akarták vezetni a levelek adóztatását is, melynek susogásán át kapták a mókuskák a híreket a világból, hogy egyre jobb barátságokat kötöttek a favágókkal, és távolodtak el a többi erdészettől, mígnem a tengerentúli erdőből nem szóltak, hogy akkora baj az erdőben, hogy többet nem látják szívesen még a makkok begyűjtéséért felelős elnököt, cica Ildit sem.
Fotók: Thinkstock
Ekkor a mókuskák összegyűltek és tüntetni kezdtek Szürke Farkas munkahelye előtt. Sokan voltak, hatalmas tömeg gyűlt össze Szürke Farkas és barátai munkahelye előtt, követelve, hogy húzzon a picsába.
Igen ám, de Szürke Farkas sem volt hülye. Nagyon jól tudta, hogyha szól a munkahelyét őrző rókáknak, hogy szétverjék a tüntetést, olyan mókus közfelháborodást vált ki, melybe belebukhat. Így utasításba adta a rókáknak, hogy semmit se tegyenek.
Volt kitől tanulnia: Cingár Vau, aki előtte volt kormányon, elkövette azt a hibát, hogy szétverette a rókákkal a mókusok tüntetését, bele is bukott utólag. Többek között ennek köszönheti Szürke Farkas gyakorlatilag korlátlan hatalmát az erdő felett.
A mókuskák tehát kint álltak dühösen a hidegben, de nem jött a rókaattak, így hát szépen hazamentek, Szürke Farkas általános megelégedésére és mosolygása közepette.
Egyvalaki mosolygott még: ez pedig nem volt más, mint Cingár Vau, aki ismét oszthatta az észt a Mókustévében a barátaival együtt, és kritizálhatta a tüntetésnek a megszervezését, melyet, ha ő szervez, egyetlen ember sem ment volna el, leszámítva néhány idősebb mókusnénit vidékről, akik reménytelenül szerelmesek Cingár Vauba. Ilyen például az én nagyanyám is, de ezt is hagyjuk.
Szóval a Mókuskák hazamentek, s bár sokan voltak, nem értek el semmit sem.
Na, innentől gyerekek, mivel liberális vagyok, eldönthetitek, hogyan érjen véget a mese. Három a mókisigazság, három lehetőségetek van.
Nem, Pistike, arra, hogy liberális vagyok, nem kell szednem gyógyszert.
a.) A Mókuskák egymást hátát veregetve, hogy milyen jól megmutatták, szépen hazamentek. Még kijöttek párszor, de mivel csak pfújoltak, semmi sem változott meg, elhalt az egész, a tüntetések abbamaradtak. Szürke Farkas pedig baráti körével rengeteg makkot mentett ki magának az erdőből változatlanul.
b.) A Mókuskák újra hallgattak Cingár Vaura, amitől Cingár Vau roppantul fontosnak érezte magát megint. Régi barátaival a Mókusőrsből újra hatalomra került, de az Erdőben strukturálisan semmi sem változott. Ugyanaz a korrupció, ugyanaz az átláthatatlanság uralkodott továbbra is, mint bármikor az elmúlt huszonöt évben.
c.) A mókuskák, felismerve, hogy ez így nem mehet tovább, megfogalmazták követeléseiket. Egyszerű 12 pontot fektettek le, mellyel mindenki egyetértett. Miután már voltak céljaik és okuk, nem lehetett csak úgy kivárni, hogy elmenjenek. Ha nem hallgattak rájuk, egyszerűen megbénították az erdő legforgalmasabb pontjait, aminek az lett az eredménye, hogy Szürke Farkasnak muszáj volt foglalkoznia velük. Végül, sok tüntetés után, mivel a mókuskáknak volt céljuk, győztek. Nem hagyták, hogy Cingár Vau visszatérjen, résen voltak, hogy a 12 pontban foglaltak szerint, ne ismétlődhessen meg újra az elmúlt 25 év. Ekkor kezdődhetett azonban az igazi munka: rendbe tenni ezt a kicsi kurva erdőt, amit mindannyian nagyon szerettek.
Itt a vége fuss el véle. Szépen válasszátok ki, hogy ti mit szeretnétek, gyerekek!
