Az elmúlt években a magyar interneten rendszeresen felbukkantak olyan budapesti épületek, amikre sokan a legfurcsább vagy legcsúnyább jelzőt akasztották. Két évvel ezelőtt mi is készítettünk egy válogatást a legszörnyűbb darabokból, a sorból azonban fájó módon kimaradtak azok a vegytiszta kilencvenes éveket sugárzó csodák, amikkel egy céges rendezvények nélkülözhetetlen részét adó vállalkozó szórta meg a zuglói utcákat.
Az Aszpik Kft. rögtön a rendszerváltás után, 1990 végén alakult, hogy a következő harminc évben a Fogarasi úti hidegkonyhai üzem utódjaként szünet nélkül szendvicsekkel és salátákkal láthassa el az országot. A tulajdonosok néhány év után igyekeztek egyre több lábon állni, így 1993-tól kezve a szállodaiparba, két évvel később pedig az irodaházak világába tettek közel tucatnyi furcsa kitérőt. Ezt a kétezres években egy nyelviskolával, majd a következő évtizedben egy klímatechnikai ággal toldották meg.
A profilokat a koronavírus-járvány első éve sorra tüntette el, így mára már csak az ingatlanok maradtak, amik a többinél jóval mélyebb nyomot hagytak a városrész történetében. Ezek legjobbjait vesszük most sorra, hiszen tökéletes látleletét adják a rendszerváltás utáni időszak hirtelen túlépítéseinek és agymenéseinek, mikor mindenki úgy érezte, hogy itt az idő a megtakarításait, illetve céges profitját népmesei kacsalábon forgó palotákra költeni.
Az első fecske 1993-ban, Hotel Lucky néven nyílt meg, társaihoz képest kimondottan visszafogott kiindulópontot adva a későbbi rettenetekhez.
bár a belsőben lévő koloniál bútorok leginkább egy évtizedek óta minden felújítást megúszó vidéki szálláshelyet idéznek, épp úgy, mint a rövidesen megnyílt, hasonlóan fantáziadús nevű Hotel Happyben:
A legnagyobb sokkot a Vezér utca más szakaszain álló társak okozzák, így a Mogyoródi utca sarkán álló,
aminek sávosan vakolt homlokzata önmagában is borzongató, de ezt a járdán állva csak akkor élvezhetjük ki igazán, ha előbb
Az Aszpik Irodaház V. nevet viselő struktúra (ma már nem elérhető honlapja itt látható) kimondottan hasonlít az erdélyi Kalotaszeg történelmi központja, Bánffyhunyad sokat emlegetett cifra palotáira, így egyértelműnek tűnik, hogy az épület formáit, illetve díszeit azok inspirálták.
A gondolatvilág és a stílus átmentése tökéletesen sikerült, az azonban jó kérdés, hogy a tervek miként voltak képesek átküzdeni magukat az építési hatóságon, illetve a tervtanácson.
A kérdés a Vezér utca alig ötszáz méterre lévő részén, a Bazsarózsa utca sarkán újra felötlik az ember fejében, hiszen a jó huszonöt éve ott álló óriás nem csak uralja az utca képét, de jó eséllyel alig használták, hiszen a mélygarázs lejáróján már a kétezres évek végén magasan állt a növényzet, a kertben pedig hosszú időn át üres italosrekeszek hevertek. Ezt a házat érdemes a közeli társa után megnézni, mivel az megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a valamivel kisebb sokk ne terítse le újra az embert. A részleteket azért itt is érdemes külön-külön megfigyelni: a terméskő rendelésénél egy nullával elcsúszhatott a ceruza, hiszen az nem csak a lábazaton, de a teljes homlokzaton, illetve a kerítésen is megjelenik.
Az igazi meglepetést persze nem ez, hanem a harmadik emeleti erkélyekről felfelé nézve szabad szemmel is jól látható famunkák adják, hiszen a névtelenségbe burkolózó építész egyértelmű kikacsintást tett a sokszor szintén félkészen maradt, vagy épp üresen álló erdélyi társai felé:
Ennek fényében a bejárati lépcsősort őrző, kopott műkőszobrokon már nincs is értelme fennakadni, hiszen azok fél- és ikertestvérei az ország számos lakóházának bejáratánál ácsorognak, különböző állapotban.
A kerületi rendeletek által engedélyezhető maximális épületmagasságot jól kihasználó, a környezetébe azonban egyáltalán nem illő páros mellett persze érdemes megismerni a cég többi szüleményét is, hiszen azok egy fokkal szívonalasabb, bár különleges megoldásokat nem mutató munkák.
A formák és anyagok mindenféle rendszer nélkül egymásra való halmozása a többi Aszpik-ingatlannál egyáltalán nem tipikus, noha jól látszik, hogy azok mind saját koruk tipikus, középszerű, a rendelkezésre álló tereket azonban az utolsó négyzetméterig jól kihasználó, sokszor két tetőszintet is rejtő épületei – így igaz ez az első irodaház esetében is, ami a Gyarmat utca mentén, a már említett Hotel Lucky szteroidokkal való felhízlalásaként jött létre:
A nagy meredékségű magastető, a sűrűn elhelyezett nyílászárók, illetve a domború lépcsőházi ablakfelületek közül legalább egy attribútum a családi házas övezet más részein is feltűnik: a Lovász és a Deés utcában a tetőforma, a Szugló utcában pedig a lépcsőház bevilágítása is azonos.
Utóbbi esetben az oldalhomlokzatok Vezér utcai társaihoz hasonló ballusztrádos erkélyeire, illetve ablakkeretezésre is érdemes figyelni, azok ugyanis a XIX. végi középületek, illetve vasútállomások jellegzetes, téglából rakott megoldásait idézik, anyaguk azonban terméskő:
Az Aszpik-birodalom saját honlapjukon ma már nem listázott tagjai közül kettő messze kilóg a társai közül: egyikük, a Fogarasi út 132. már-már visszafogott arcú és méretű modern üzlet- és irodaépületként lapul a portfólió koronaékszerét jelentő elhagyatott óriástól alig néhány lépésnyire.
Másikuk stílusában is különbözik: ez az 1996-ban amerikai mintára megnyílt, szívében korábban apró korcsolyapályát és egy vadnyugati kisvárost is rejtő Pólus Center szomszédságában 2001-re megvalósult Pólus Garzonház (eredetileg Hotel Pólus), ami a fővárosban ritkán előforduló érett posztmodern – ennek legismertebb hazai példája a Lehel Csarnok – egyik sokszínű darabja.
Az átadásakor százharminchárom szobát rejtő, a pláza, egy gyorsétterem, illetve egy benzinkút közé pottyantott épület a koronavírus-járvány alatt alakult garzonházzá, szobáit pedig hosszútávú bérleményként lehet belakni. Külső arca az elmúlt huszonhárom évben szerencsére nem változott, így a homlokzatai a festékkopáson, valamint az ázás jelein kívül érintetlenek,
pedig továbbra is mágnesként vonzzák a szemet.
Az épületekkel kapcsolatban számos kérdésünk merült fel a tervező személyétől kezdve az engedélyezési eljárásokig és addig, hogy a terveknek megfelelő eredmény épült-e fel. Ezekkel megkerestük a XIV. kerület önkormányzatát, ahonnan válaszadás helyett a Fővárosi Kormányhivatalhoz irányítottak bennünket. Kérdéseinket annak sajtóosztályához is továbbítottuk, aminek reakciója csak egyetlen mondatot tartalmazott: a kérdésekre ügyféli jogállás hiányában semmiféle tájékoztatást nem tudnak adni.
Bánffyhunyadtól egy Károlyi-kúriáig
A megszületése óta családi kézben lévő cég kilenc évvel ezelőtt a műemlékfelújítások világába is belekóstolt: ekkor vásárolták meg ugyanis az egykori Brunovszky-féle vendéglő Rákospalota és Újpest határán álló épületét.
A hatvanmillió forintos vételárat látva a tulajdonosok nyilvánvalóan jó befektetésnek gondolták az ingatlan átvételét és felújítását, ez azonban rövidesen visszaütött, hiszen az adásvételt követően a helyi védettség műemléki státusszá változott.
Az eljárást a témában akkor illetékes állami szerv, a Forster Gyula Központ szakemberei azért indították el, mert tartottak attól, hogy a várható átalakításokkal a kiemelt városképi jellege sérül. A védelem végül nem állította meg a botrányt: tetőszerkezetét, illetve főfalai ablakkeretekig tartó részét a tulajdonos 2017-ben mindenféle engedély nélkül bontotta le – írta Facebook-oldalán augusztus végén IV. kerület akkori polgármestere, Wintermantel Zsolt, aki hozzátette: azonnal értesítették a Fővárosi Kormányhivatalt,
akik le is állítatták a barbár munkát, de ennek ellenére tegnap délután is bontottak. Azért ilyenkor nyílik a bicska…
A városvédők azonnali kétségbeesése nem volt indokolatlan, hiszen korábban számos hasonló eset történt, ami a falak éveken át való ázásával, majd a védett érték életveszélyessé válása miatti teljes bontással végződött.
Ettől tartott a HVG-nek nyilatkozó építésznő, Csomay Zsófia is, aki szerint még az épület tetejét sem lehetne megbontani azzal az ígérettel, hogy majd visszaépítik.
A szakember hozzátette: arra is volt már példa, hogy a vállalkozó bontott, majd inkább kifizette a büntetést, hiszen még mindig jobban járt, mintha be kellett volna tartania a műemléki épületekkel járó kötelezettségeket.
Az Aszpik az ügy kapcsán az Urbanistának adott reakciója szerint
ami annak fényében meglepő igazán, hogy a férfi kijelentette: a helyi főépítész és az építési hatóság is tudta, mit tervez, sőt, az elvégzett munka nem volt engedélyköteles.
A levél szerint az építésfelügyelet helyszínre érkező képviselőivel sikerült egyeztetni a teendőket, a munkásokat később azonban
Az ügy körüli hullámok végül lassan elültek, 2018-ban pedig megkezdődött az eltűnt falrészek pótlása, illetve az új tetőszerkezet építése, bár a teljes épületet érintő munkák cikkünk megjelenéséig sem értek véget.
A munkák fontos változásokat hoztak az ingatlanban: a Helyem, Házam, Palotám nevű helytörténeti folyóiratban 2020-ban megjelent hosszú cikkben a vendéglős család leszármazottja, Brunovszky Katalin arról számolt be, hogy a tulajdonos Károlyi- és Brunovszky-emlékszobát tervezett a házba, sőt, egy díszes szökőkútról és mélygarázsról is szó esett, ezek azonban mostanáig nem váltak valósággá.
Az idős nő emellett a hiányokra is rámutatott:
Ezért bontották el az egykori söntést, s vágták ki a kerítés melletti akácfákat. Lehet, hogy már túl öregek is voltak. Nem tudom. Persze látom, hogy az emelet díszének számító ablakot megszüntették, s a homlokzat is számtalan külső díszítését elvesztette.
A témában felmerült kérdéseinkkel Újpest önkormányzatát is megkerestük. Ők azt válaszolták, hogy 2017 óta nem kaptak tájékoztatást a munkák előrehaladásáról, a pontos részletekről pedig nem tudnak, hiszen az építési jogkörök elvonása miatt nem vettek részt az eljárásban:
Az ügyben az önkormányzat többször is levelet írt az illetékesnek. Fontosnak tartjuk a szakszerű műemlékvédelmet, ennek ellenére a címzettől semmilyen választ nem kaptunk. A műemlékvédelem terén minden hatáskört elvontak az önkormányzatoktól, ezért a Miniszterelnökség illetékesei, Füleky helyettes államtitkár úr, vagy [a Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályát vezető] Kosztyu Anikó tudnak lépni az ügyben. A helyi önkormányzatot nem vonják be az eljárásba, a tervező az önkormányzatban nem járt, nem is ismert a személye. Nem tudni, hogy mire kapott engedélyt, illetve kapott-e engedélyt a kérelmező. A jogszabályok nem írnak elő tájékoztatási kötelezettséget az önkormányzat, az önkormányzati főépítész felé a műemlékek kapcsán. Az önkormányzat mindent megtett, több levelet írt, a közterületről láthatóan figyelemmel kísérte a beavatkozásokat.
Az ügyben lévő fehér foltok tisztázása érdekében a kormányhivatallal, illetve az ingatlanok tulajdonosával is levélben vettük fel a kapcsolatot. Reakciót cikkünk megjelenéséig csak előbbi helyről kaptunk, kérdéseink jó részét azonban figyelmen kívül hagyták, így csak azt tudtuk meg, hogy az építtető a munkák 2017-es leállítása után visszaépítette a tetőszerkezetet és a tetőfelépítményt, a homlokzatot felújította, a nyílászárókat pedig visszahelyezte,
