Elhunyt Kara György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának levelező tagja, az ELTE professor emeritusa, az Indianai Egyetem tanára – tudatta az MTA pénteken az MTI-vel.
A tudós halálával nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi orientalisztikát – olvasható a méltatásban, ami szerint a tudóst múlt szombaton, április 16-án érte a halál.
Az 1935-ben, Budapesten született kutató már a gimnáziumban érdeklődni kezdett a keleti írások iránt, hiszen a Széchényi Könyvtárban forgatta Kőrösi Csoma Sándor tibeti nyelvtanát és szótárát, valamint egy kínai bibliát, ezek hatására pedig az ELTE orientalisztika szakára jelentkezett, ahol Ligeti Lajos akadémikus javaslatára, a Bölcsészkaron már elsőévesként egyedüliként lehetett egyszakos orientalista.
Mongol tanulmányai mellett már ekkor kiterjedt érdeklődése a mandzsu, a tibeti és a kínai nyelvre, a buddhista szövegekre, illetve azok filológiai problémáira pedig különös figyelmet fordított. A nyugat-mongóliai ojrát nyelvjárásokról 1958-ban jelent meg első jelentős tanulmánya, ami azonnal felkeltette a nemzetközi tudományos világ érdeklődését.
Ugyanebben az évben való diplomaszerzése után az ELTE Belső-ázsiai Tanszéken kapott gyakornoki állást, majd 1961-től tanársegédként, 1964-től adjunktusként pedig oktatott. 1970-ben egyetemi docens lett, két évvel később átvette a tanszék vezetését, 1978-ban pedig egyetemi tanárrá nevezték ki.
1975-ben az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták, aminek élén épp huszonöt évet töltött. Ennek az időnek közel a felét az Egyesült Államok és Magyarország közti ingázással – saját szavai szerint kétlaki, “nomád” életet élve – töltötte, hiszen a nyolcvanas évektől az Indianai Egyetem bloomingtoni intézményén tanított, aminek 1992-ben a professzorává vált.
2001-ben megválasztották az MTA levelező tagjának, székfoglaló előadását Hit, hatalom és írás a mongol világban címmel tartotta meg, a mongol írásbeliség történetének vázlatát adva. Mivel ekkor már hosszabb ideje az Egyesült Államokban élt, levelező tagi tiszteletdíjáról lemondott, csak a számára nagy megtiszteltetést és szakmai elismerést jelentő akadémikusi címet viselte, és amíg egészsége engedte, évente hazalátogatott, és részt vett az I. osztály ülésén.
Kara György munkássága a nemzetközi és magyar orientalisztika igen széles körében kapott elismerést: 1984-ben Kőrösi Csoma-emlékéremben részesült, 1999-ben megkapta az egyik legmagasabb mongol kitüntetést, a Sarkcsillag Érdemrendet, majd 2000-ben Alexander von Humboldt Kutatói Díjjal tüntették ki.
Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Társaságnak, amelynek főtitkári tisztét is ellátta, a bloomingtoni Mongolia Societynak, az American Oriental Societynak és az Association for Asian Studiesnak, de tiszteletbeli tagja volt a Török Nyelv Társaságnak és a harvardi Central Eurasian Studies Societynak is.
