Meglepett, hogy a Seveled hősére minden ajánlóban filmkritikusként hivatkoztok. Szerinted van ma olyan ember Magyarországon, akit ha megkérdeznek a foglalkozásáról, azt feleli, hogy filmkritikus?
Lehet, hogy nincs olyan, hogy ma valaki csak filmkritikát ír, de mi leszűkítettük a tevékenységét, mert így konkrétabb a karakter fókusza. A filmrajongása a lényeg.
Szerintem ez az ötlet is a film mesei jellegét és nosztalgikus érzetét erősíti. Ezt a hangnemet kerested?
Nem tudatosan. Meseinek talán azért érezhetted, mert a klasszikus vígjátékok nagyrészt mesék. Mindenesetre a mesei hangütés nem volt tudatos, de ha az lett, egyáltalán nem bánom. Ez egy populáris vígjáték, nem a szocreál irányába indultunk.
Korábban azt lehetett veled kapcsolatban olvasni, ami valamennyire találó is volt, hogy a mintáid régebbi hollywoodi rendezők, mint például Billy Wilder vagy Woody Allen. Nehéz a régebbi korok ízlését összehangolni a mai közönség elvárásaival?
Ezek a hasonlatok szerintem már nem állják meg a helyüket. Nyilván szeretem az ő filmjeiket, de már nem úgy akarok filmet csinálni, hogy most majd olyan leszek, mint ez vagy az. Reményeim szerint keresem a hangomat. Ahogy Buñuel mondta,
én csinálom a dolgomat, és nem biztos, hogy meg kell értenem, miért azt csinálom.
Nem akarom magamat bedobozolni, az csalóka lehet.
Mi az a doboz, amiben nem akarsz benne lenni?
Nehéz ügy ez, de nem szeretem, ha azt mondják rám, csakis egyfajta vígjátékot csinálok – bár értem, hogy ez felmerül, elvégre eddig mégiscsak három romkomot rendeztem. De szerintem ezek is különbözőek.
Ezen belül viszont nem egyfajta vagyok, vagy nem csak olyan rendező, amilyennek az előző két filmem alapján elképzeltek.
Alapvető különbség a két korábbi filmed, a Poligamy és a Coming out, illetve a Seveled között, hogy az előzőekben egy fantasztikus fordulat indította be a sztorit, azáltal került közelebb a főhős a saját érzéseihez. Amikor a Seveled történetén gondolkodtál, volt olyan pont, ahol a fantasztikum is szerepet kapott volna benne?
Az előző két filmem high concept-ötletre épült. Most klasszikus vígjátéki alaphelyzetben gondolkodtunk. Ez is kortárs ötlet, csak nincs benne akkora fordulat, lehetne egy Billy Wilder- vagy egy Richard Curtis-film alaphelyzete is. Nem az ötletben akartunk bízni, hanem a szituációban rejlő emberi potenciálban.
Amikor meseiségről beszéltem, arra is gondoltam, hogy helyenként zavarba ejtően keverednek a Seveledben a valószerű és az irreális helyzetek. A főhős munkája állandóan a megszűnés határán áll, ez sok újságírónak ismerős lehet. Az viszont nem, hogy a hazánkban tartózkodó hollywoodi filmsztár felhívja, szeretne interjút adni.
Oké, ezt elfogadom. A hollywoodi történetmesélés mindenhova beszivárog. Nem mondom azt, hogy amikor az írótársammal, Várady Zsuzsival ez utóbbi fordulatot kitaláltuk, arra gondoltunk, hogy ez hétköznapi, reális helyzet. Ezzel együtt szeretjük a történetet, így akartuk elmesélni, nem hótreálban. De most már értem, miről beszélsz, amikor mesei elemeket említesz.
Azt mondtad, már nem olyan vígjátékokat rendeznél, mint korábban. De azért a Seveledben is vannak olyan momentumok, amelyek a korábbi filmjeidre emlékeztetnek. A főhősöd most is a szórakoztatóipar, a média környékén dolgozik.
Ez nem tudatos. Fontosabb, hogy a saját belső démonaikkal küzdenek, nem a külvilág okozza a problémáikat, hanem a belső bizonytalanságuk. A Seveled hőse az elköteleződéssel küzd, pánikrohamok gyötrik. Azt hiszem, Nora Ephron mondta, hogy a katolikus vígjátékhagyományban mindig külső a probléma, a zsidó vígjátékban belülről jön, lásd Woody Allen filmjeit. Az én filmemben van mindkét típusú akadályból.
Értelmiségi hősökkel dolgozol, akiknek azért mindig jó munkájuk van, megtalálták a helyüket a szakmájukban. Ez a mai magyar filmben szokatlan, valahogy furcsának érezzük, ha egy filmkritikusnak belvárosi lakása van.
Azért ő nem egy gazdag ember. Kétszobás lakása van. Én Debrecenből jöttem, egyáltalán nem gazdag családból, és nagy hitelből tudtunk venni egy nyolcadik kerületi lakást. Itt nem szakadtunk el a realitásoktól. Persze, a hősünk szereti a munkáját, de közben megszűnőben van a munkahelye. Ennél jobban nem foglalkoztunk a szociális hátterével, mert a mi történetünk szempontjából nem releváns. Az releváns, hogy újságíróként veszélyben a munkahelye, erre rá akartunk mutatni, mert ezt látjuk magunk körül.
Mostanában azt látjuk, hogy a romantikus vígjáték éppen nem olyan népszerű Hollywoodban, és itthon is kevesebb készül, mint a kétezres években. Foglalkoztál ezzel?
Azt hiszem, a magam részéről a romantikus komédia témakört letudtam. Látom, hogy átalakulóban van a műfaj pozíciója, sok minden átkerül a tévébe. Egyébként is kevés a tiszta műfaj, minden keveredik. Akár egy szuperhősfilmben is sok műfaj motívumai keverednek. Kimaxoltam a romantikus vígjátékot.
Az is közös a filmjeidben, hogy férfi hősökről szólnak, férfi nézőpontból. Idegenkedsz a női hősöktől?
Tisztelem és szeretem a nőket, és nagyon örültem, hogy Várady Zsuzsival tudtunk vitatkozni a női és férfi nézőpont különbségeiről. Amúgy szerintem a Tenki Réka és Básti Juli által alakított figurák elég hangsúlyos női hősök. Van egy filmtervem, amiben csupa nő a főszereplő. Tehát nincs bennem idegenkedés a női hősöktől – eddig főleg férfi nézőpontból csináltam filmeket, de ez változhat.
A Coming outot 2013-ban mutatták be. Mit csináltál az eltelt hat évben?
Elég hamar elkezdtük fejleszteni a Seveled tervét a Filmalapnál, de sokáig tartott. A történet nézőpontja is változott, az elején egy hosszú ideje együtt élő pár lett volna a főszereplő, akiknek a kapcsolata már megfáradt. A terhesség hazugság lett volna, ezen is változtattunk. Közben rendeztem sorozatot – a Csak színház és más semmi két évadát –, a Médiatanácsban pedig a dokumentumfilmes bizottság elnöke voltam. Úgyhogy volt bőven munkám.
Szerintem a Seveled címe inkább vonatkozhat a főhős és az anyja kapcsolatára, mint a szerelmi szálra. A fiú képtelen leválni az anyjáról, az anya képtelen elengedni a fiát.
Ez igaz, de közben a cím arra is vonatkozik, hogy a főhős egyetlen nő mellett sem képes elköteleződni.
Gondolkodtunk azon, hogy a filmben is mamahotelben, vagyis otthon lakjon a főhős az édesanyjával, de aztán úgy éreztük, azt nehéz lenne összeegyeztetni a cselekmény fordulataival.
Mészáros Bélához régi munkakapcsolat fűz, ő volt a Melletted című kisfilmed főszereplője is több mint 10 éve. Szerinted is nagyobb filmsztárnak kellene lennie, mint amekkora most?
Őt egyáltalán nem érdekli a filmsztárság. Ettől még szerintem filmsztár lesz, ha akarja, ha nem. Most kezd nagyon izgalmas lenni a filmesek számára, a legjobb korban van ahhoz, hogy filmen is kamatoztatni tudja a tehetségét. Én is a rajongója vagyok.
A női főszereplő, Tenki Réka inkább drámai szerepeket játszott korábban, kivéve például a te filmedben, a Poligamyban. Szerinted vannak drámai és komikus alkatú színészek?
Minden fajta van. Vannak vígjátéki alkatok, nagyon erős karakterek, akikről vígjátéki mellékalakok jutnak eszedbe. Rékának mindenhez van érzéke, nem csak a drámához, de ez nem minden színészre igaz. Nem igaz az, hogy csak „a színész” van, és ő minden műfajt tud. Nem biztos, hogy Bruce Willis jó vígjátéki szerepekben. A férfi főhős figuráját Bélára írtam, Rékát hosszabb folyamat végén választottuk ki. Csodálatos volt a castingon, aztán mégis bevillant, hogy ismeretlen arcot kell keresnem a női főszerepre.
Visszautalnék még egy pillanatra a főhős foglalkozására. Te magad is filmkritikus voltál, mielőtt filmkészítő lettél. Szerinted máshogy csinálsz filmet emiatt?
Szerintem nem, mert abban a szakmában eleve kívülállónak éreztem magam. Nagyon jó emberekkel, kollégákkal találkoztam, de mivel mindig is filmrendező akartam lenni, tudtam, hogy nem ez a végcél. Miben csinálnék másként filmet emiatt? A kritikusoknak akarnék megfelelni? Nem hiszem. Ráadásul sokszor nagyon más volt a véleményem filmekről, mint az akkori kollégáknak.
Inkább filmkritikusként érezted magad kívülállónak, mint most filmkészítőként? Most a helyeden vagy?
Úgy érzem, hogy igen.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
