A gonosz mostoha varázstükre, az erdőbe menekülő, csodaszép hercegnő, a hét törpe, a mérgezett alma, az üvegkoprsó, és az életmentő herceg. Akárhány adaptáció is született, ezek az elemek mindig ugyanazok Hófehérke történetében. Pedig a Grimm fivérek 1812-ben megjelent meséskönyvének ötvenharmadik történetét, az elmúlt több mint két évszázadban számtalanszor dolgozták fel.
Wilhelm és Jacob Grimm német népmeseként jegyeztek le Hófehérke történetét, de vannak kutatók, akik szerint bármennyire is meglepő, a sztori valós eseményeken alapul. Eckhard Sander német történész egy 1994-es tanulmányában azt írta, hogy Hófehérke meséje Margaretha von Waldeck grófnő történetét dolgozza fel, aki 1533-ban IV. Fülöp, Waldeck-Wildungen grófjának lányaként született. Margaretha anyja meghalt, a mostohája pedig elüldözte otthonról, a lány ezért 16 éves korában Brüsszelbe költözött, ahol beleszeretett egy spanyol hercegbe, akit később II. Fülöp néven királlyá koronáztak. A herceg és a grófnő kapcsolatát azonban politikai okokból egyikük családja sem nézte jó szemmel. Margaretha 21 éves korában, rejtélyes körülmények között meghalt. Valószínűleg megmérgezték, a gyanú szerint a spanyol udvar ügynökei.
Karlheinz Bartels, egy a bajor Lohr am Main városban élő patikus és tudós viszont úgy gondolja, hogy a valódi Hófehérke Maria Sophia Margarethe Catharina, Erthal bárónője volt, aki 1725-ben született. A feltűnően fehér bőrű, és fekete hajú lány 13 éves volt, amikor meghalt az anyja. Az apja öt évvel később újra megházasodott, és a mostoha minden eszközzel a saját, első házasságából született gyerekeit támogatta, férje lányának rovására. A mostohának volt egy tükre, amiről a szóbeszéd úgy tartotta, hogy beszél, és mindig az igazat mondja. Ez a tükör ma is látható a Lohr am Main központjában álló kastélyban, ami ma már múzeumként működik.
Akár valódi nemes kisasszony volt, akár a fantázia szüleménye, Hófehérkét a legtöbben Disney 1937-es rajzfilmjéből ismerjük. Ebben az adaptációban kapták meg a törpék azokat a nevüket, amiket mindannyian ismerünk: Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Morgó, Hapci, és Kuka (Bashful, Sleepy, Doc, Happy, Grumpy, Sneezy, és Dopey).
A Grimm fivérek meséjében, és a történet első adaptációjában, az 1902-es némafilmben a törpék még névtelenek voltak. Először 1912-ben nevezték el őket, amikor a New York-i Broadway egyik színházában tűzték műsorra a Hófehérkét, akkor azonban még Blick, Flick, Glick, Plick, Quee, Snick, és Whick volt nevük. A legegyszerűbb megoldással egy 1987-es, japán rajzfilm-adaptáció élt, abban a hét törpét a hét napjairól nevezték el. Ugyanígy keresztelték el a törpéket a Hallmark 2001-es Hófehérke tévéfilmjében is.
A történet egyik legmodernebb feldolgozása a 2018-ban, a hetedik évaddal véget ért Egyszer volt, hol nem volt (Once upon a time), mely egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a valóság összemosódik a tündérmesékkel. A gonosz királynő ebbe a városba száműzte a mesevilág lakóit, megfosztva őket történetük boldog végétől. Az egyetlen, aki megtörheti az átkot nem más, mint Hófehérke és a herceg lánya.
A londoni Westenden nincs karácsonyi szezon pantomimjáték nélkül. A brit pantomim alatt azonban nem azt kell elképzelni, hogy fehérre meszelt arcú, csíkos pólós, kalapos figurák úgy tesznek, mintha be lennének zárva egy dobozba. A brit pantomim egy Riói karneválba oltott kabaré: hatalmas, harsány kosztümök, zene, tánc, humor és közös éneklés a közönséggel. Az utóbbi évek egyik legnagyobb pantomimsikere a London Palladium színház Hófehérkéje. Nem csoda, hiszen vannak benne: görkorcsolyás hóemberek, akrobaták, és egy hidraulikus sárkány. Hogy ilyesmik a mesében nincsenek? Meglehet, de a Westend pantomimjátékai csak lazán kapcsolódnak az eredeti történetekhez. A lényeg a varázslat, melynek hatására a néző egyik ámulatból a másikba esik.
Hófehérke klasszikus történetét sokan, sokféleképpen mesélték már el, amióta több mint kétszáz évvel ezelőtt megjelent nyomtatásban. A Grimm fivérek által lejegyzett mese örökérvényűségét pedig az adja, hogy mindig tudnak születni olyan adaptációk, melyek képesek hozzátenni a már mindenki által jól ismert történethez.
