Az elmúlt években elöntötték Magyarországot a művészi értéket csak igen ritkán hordozó, megrökönyödést, értetlenséget, vagy épp sikítva nevetést okozó zsánerszobrok és komoly emlékműveknek szánt, de finoman szólva is félresikerült alkotások – így a fényesre simogatott pocakú Rendőr (Illyés András, 2008), a száz évvel ezelőtti rikkancsok egyikét kezében Az Est helyett Blikkel ábrázoló Rikkancs (Szőke Lajos, 2012), a jobbkezes Cseh Tamást ábrázolni kívánó, bal kezében jobbkezes húrozású, de fordítva feltett koptatójú gitárt tartó fiút megörökítő Gellért téri szobor (Majoros István, 2013), a német megszállás áldozatainak rengeteg vihart kavart, Párkányi Raab Péter által készített emlékműve (2014), a MOM Kulturális Központ előtt álló, gyűrött arcú Papp László (Fekete Géza Dezső, 2017), vagy épp Góliát és a hangosan csattanó pofonokkal teli filmek császára, Bud Spencer szerelmének Corvin sétányon álló gyümölcse (Tasnádi Szandra, 2017).
A jóból persze sosem elég, így a város ma délután újabb csodával gazdagodik majd:
melynek felállítását a kerület országgyűlési képviselője, Oláh Lajos még 2016 tavaszán kezdeményezett, az ötletet pedig 2017. júniusában fogadták el.
A másfél évvel ezelőtti ülés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az LMP-s Moldován László kifogásolta a tízmillió forintos projekt pályázat nélkül egy szobrászművésznek való odaítélését:
Vattamány Zsolt polgármester pillanatok alatt zárta rövidre a vitát:
A tizenhat fővel jelen lévő képviselőtestület ezt követően 15 igen szavazattal, illetve 1 tartózkodással megszavazta R. Törley Mária kiválasztását a feladatra, aki az első tervek szerint a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal előtti apró térre, Marton László Erdei faun címet viselő kútszobra (1985) helyére készíthette volna el a Sissi-szobrot.
Sissi
Az Európa egyik legszebb asszonyaként emlegetett Erzsébetet Ferenc József feleségeként Magyarországon és Ausztriában is óriási kultusz övezte, melyet a Monarchia bukása után fel-feltűnő nosztalgiahullám és az elmúlt évtizedekben született filmek csak tovább erősítettek.
Nem meglepő tehát, hogy a negyvennégy trónon töltött év után egy olasz anarchista által meggyilkolt császárné alakját számos műalkotás őrzi: Budapesten 1900-ban kezdték tervezni a jókora ülő szobrát, amelyet végül 1932-ben állítottak fel a Március 15. téren. Gloriettje ötvenes évek derekán történt elbontása után a szobor raktárba került, 1986 óta azonban az Erzsébet híd túlsó oldalán lévő Döbrentei teret díszíti.
Nem ez azonban az egyetlen fővárosi szobor, amit a százhúsz éve elhunyt korszakos ikonnak állít emléket, hiszen a Teleki Blanka Gimnázium (egykor Erzsébet Nőiskola) folyosóján, Csillaghegyen, a Képzőművészeti Egyetem szobrászműhelyeinek otthont adó Epreskertben, a Mátyás-templomban, illetve Pesterzsébeten is találkozhatunk a kőből faragott, vagy bronzba öntött másával, de számos, a XX. század első évtizedeiben készült alkotás Budapest ostromának áldozatává vált.
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (Bayer Zsolt két évvel ezelőtti kitüntetése miatt ezt adták vissza száznál is többen) is birtokló R. Törley Mária szobrászművész által készített, november 15-én felavatott új alkotás tehát lényegét tekintve egyáltalán nem unikális, két pozitívumot azonban mindenképp a számlájára írhatunk:
pontos helye pedig
szépen visszautalva a századfordulós álmokra, melyekre a téren, vagy a tardosi mészkőből készült, négytonnás posztamensen természetesen semmi sem utal.
Az Erzsébet sugárút
Morzsányi Károly, Erzsébetváros képviselője 1902-ben vetette fel a város egy új, az Andrássy úthoz, illetve a Nagykörúthoz hasonló szélességű utcájának létrehozását. A terv a következő három évtizedben számtalanszor előkerült, sőt, tervek egész sora is született a Károly körúttól a Rottenbiller utcáig tartó útvonal beépítésére, illetve annak Kiskörút felőli nyitányára.
Ezen munkák közül a döntőbizottság végül a Műegyetemen tanító Wälder Gyula dícséretet kapott munkáját tartotta kivitelezésre érdemesnek, a tervező pedig 1936-ban előállt a szintén pályázó Árkay Aladár kapujának átvételével megszületett végső látványtervekkel, melyek 1937-1939 közt váltak valósággá, az utca többi része azonban részben a második világháború kitörése miatt örökre tervasztalon maradt.
A sugárút történetét egy korábbi cikkünkben mutattuk be részletesen.
A szobor mindezeket leszámítva sajnos azonban nem a jó, hanem a feljebb már említett, teljesen elhibázott budapesti alkotások sorát gazdagítja, köszönhetően a meglepően elnagyolt szoboralaknak, illetve a hozzá egyáltalán nem illő, indokolatlan méretű és felépítésű, leginkább egy síremlék hatását keltő kőtömbnek.
Az idáig többé-kevésbé egységes képet nyújtó, sőt, kellemes térbe illesztés sem sikerült maradéktalanul. A mű ugyanis úgy kilóg a környezetéből, hogy sokkal inkább hihetnénk egy ideiglenesen felállított szobornak, mint egy állandó, sőt, méltó emlékként tisztelegni kívánó emlékműnek.
A mellkasán (az 1867-es kiegyezés előkészítésében nyújtott óriási segítségére utalva) címert viselő, kezében ernyőt tartó, közel másfélszeres életnagyságú bronzalak már egy nappal a hivatalos avatása előtt, szerdán a téren állt, így a Facebookon számos fronton – többek közt a Színes Erzsébetváros és a Kazinczy utca / Kazinczy Street oldalon – robbant ki parázs vita a helyével, illetve a művészeti értékével kapcsolatban. Kár, hogy erre csak most, a köztérre helyezés után került sor, nem pedig a tervek bemutatása után szervezett lakossági fórumokon, vagy egy egészséges vita keretein belül.
– mondta el az átadóünnepségen a kerület polgármestere, Vattamány Zsolt, célozva a királynét harmincas éveiben ábrázoló szobor kezében tartott, Sirály a Burgban címet viselő, 1995-ben megjelent Mészöly Dezső-kötetre, ami Erzsébet néhány költeményét, illetve azok elemzését rejti.
Sebaj, a téren átvonuló külföldi turistáknak így is jó lesz, Budapest pedig gazdagabb lett egy olyan szoborral, ami újabb elhibázott lehetőségként ácsorog majd a járókelők közt.
