Az elmúlt hónapokban egymást követték az időjárás furcsaságairól szóló hírek: a csontsovány jegesmedvék a klímaváltozás szomorú mementójává váltak, Japánban sosem tapasztalt hőmérsékletet mértek, néhány héttel ezelőtt pedig nemes egyszerűséggel megolvadt útba szorultak az ausztrál autók. Minden idők második legforróbb júniusán vagyunk túl, de a július sem bánt épp kesztyűs kézzel a magyarokkal, a hőség pedig ezen a héten is tovább folytatódik.
Minden jel arra mutat, hogy az elképesztő hőségnek egyáltalán nincs pozitív hozadéka, az ismeretlen múltat feltáró régészek azonban mégiscsak nyernek vele:
A levegőből jól látszanak ugyanis az egykori épületek és az emberi kéz egykor kőből vagy fából emelt, évszázadokkal, vagy épp évezredekkel ezelőtt már elpusztult nyomainak körvonalai.
Fotó: J. Dassié / Wikimedia Commons
A jelenség oka egyszerű: a föld alatt megbúvó kőfalak felett ugyanis jóval kevesebb talaj húzódik, ezáltal az abból kinövő növények is kevesebb tápanyaghoz jutnak. Az egykori árkok esetén ennek persze épp a fordítottja igaz: a vastagabb felső talajréteg természetes vízgyűjtőként működik, az azt rejtő növényzet pedig jóval erősebb lesz, sőt, gyorsabban is nő.
A leginkább a gabonafélék mutatta különbség a földeken sétálva, vagy épp átlagos időjárási körülmények esetén, a levegőből nézve nem látszik, a tartós szárazság, vagy a túl csapadékos idő azonban segít, hogy az ideális körülmények közt élő, elegendő mennyiségű nedvességhez és tápanyagokhoz jutó növényektől tökéletesen elkülönülhessenek a kevésbé szerencsés társaik.
Az Amusing Planet és a BBC szuper anyaga a közelmúlt szigetországi találatait gyűjtötte össze, melyeken tökéletesen látszanak a rég eltűnt kúriák, kertek, illetve a Stonehenge-hez hasonló őskori építmények nyomai.
A kr. e. 3100 körül épült newgrange-i kamrasírtól mindössze hétszázötven méterre például egy eddig ismeretlen, a késő neolitikumból származó, a Stonehenge-nél ezer évvel idősebb, kétszáz méteres átmérőjű körben elrendezett kőtömbsor és bejáratának körvonalai látszanak. A feltárásra közeljövőben biztosan nem kerül majd sor, tekintve, hogy az egy éppen működő farm közepén fekszik:
A nottinghamshire-i Clumber Parkban a XVIII. században épült, többszöri leégése után nyolcvan évvel ezelőtt lebontott Clumber House körvonalai kerültek elő, köszönhetően annak, hogy az épület alapja a földben maradt, az ezeket fedő talajréteg pedig jóval gyorsabban felmelegedett, mint az azt körülvevő terek. A felfedezés természetesen nem új, a kép jobb oldalán lévő napóra eddig azonban ismeretlen volt a kutatók előtt.
A lancashire-i Gawthorpe Hall rég eltűnt viktoriánus kori kertje is újra megmutatta magát:
És ugyanígy járt a Wales-ben egykor állt, harminchárom méter átmérőjű Castell Llwyn Gwinau is, mely egykor erős falú kastélyként emelkedett ki a dombok közül:
Légirégészeti kutatásokra, illetve feltérképezésre természetesen Magyarországon is szép számmal van példa: a hatvanas-hetvenes évek fordulóján így kutatták például az Alföldet körbevevő, a rómaiak irányítása alatt épült Csörsz árkát, aminek vonala a XIX. századig kitűnően látszot, a modern talajrendezések nyomán jó része azonban mára már eltűnt. A nem régészeti célú légifotók tanulmányozása is rengeteget segített a kutatóknak, az igazi áttörést azonban a rendszerváltás hozta, hiszen azután indultak meg a légifotós képzések, illetve nyílt lehetőség a szabad repülésekre, melyek nyomán évszázadokkal ezelőtt eltűnt kolostorokat, templomokat és erődítményeket ismerhetünk meg – így például a IV. században épült, négyszög alakú alsóhetényi vár körvonalait, amit közel ezerhétszáz évvel ezelőtt negyvenkilenc bástya tett bevehetetlenné: