Kultúra

Ha ez szimulált világ, mi ezt érzékeljük valóságnak – interjú a Westworld alkotóival

Jonathan Nolan és Lisa Joy, a mesterséges intelligencia lehetséges és ijesztő jövőjét megmutató sci-fi/western sorozat, a Westworld alkotói. A házaspárnak hivatalból járnak az androidok, de az is lehet, hogy ők maguk is azok. Sőt, a barátjuk, Elon Musk is, és mi mindannyian. Azt is megkérdeztük, baj-e, ha a nézők előre lelövik a nagy csavarokat. Az április 23-án indult új évada ürügyén, az HBO hivatalos Los Angeles-i médiaeseményén beszélgettünk velük.

Már akkor átláttak minden szálat és bonyolult összefüggést, amikor hozzákezdtek megírni a Westworld forgatókönyvét vagy egy része a sztorinak később, a munka közben formálódott?

Lisa: Mindent tudtunk előre. Akkoriban az egész ház tele volt aggatva a feljegyzéseinkkel. Komolyan! Nem viccelek: alig lehetett belépni az ajtón. A padlón kiteregetve a jegyzetek, az ablakot úgy teleragasztgattuk cetlikkel, hogy nem lehetett kilátni rajta. Lefotóztam és elküldtem a barátainknak, hogy tessék, így ejtett fogva a Westworld! Minden a fejünkben volt Jonathannal, mielőtt elkezdtük volna írni a pilotot. Ez egy nagyon tudatos munkafolyamat volt. Diagramokat készítettünk, jegyzeteket írtunk. Mindent előre kitaláltunk. Az egészről akartunk egy általános cselekményvázlatot. Tudni akartuk már az elején, hogy hová halad a történet, még mielőtt kivégezzük a sztorit évadról évadra.

A Westworld egy azonos című regényre és az abból készült 1973-as filmre épül. Mennyire tértek el a regény eredeti cselekménytől és mennyire vették alapul a filmet?

Jonathan: Nem akartuk tökéletesen követni a regényt. Új színeket raktunk a történetbe.

Lisa: És az is fontos volt például, hogy a szereplők más-más érzelmi és intellektuális szintet hoztak be a sorozatba az alakításukkal. Szóval azért kicsit változtak a jelenetek a munkafolyamat közben is, de inkább csak a színezetük. Minden sikeres sorozat forgatásakor rendszeresen elő szokott fordulni, hogy a jelenet felvétele közben egy színész nagyszerű alakítása teljesen meglepő, új irányba tereli a történetet. Forgatókönyvíróként meg kell tanulni a pillanat varázsával élni, ami a forgatások alatt születik meg.

Jeffrey Wright, James Marsden, Lisa Joy, Jonathan Nolan, Thandie Newton és Evan Rachel Wood a második évad sajtóeseményén (Fotó: John Lamparski/WireImage)

A Dolorest alakító Evan Rachel Wood és a Teddyt játszó James Marsden párosának szerelmi szála rendkívül érzelemgazdag és túlfűtött, pedig ők is robotok. Így írták meg a szerepüket vagy a két szereplő játéka teszi romantikus (emberi) drámává a történetüket?

Lisa: Azt hiszem, ez viccesen fog hangzani. Amikor Dolores és Teddy jelenetein dolgoztam, akkor egyszerűen nem akartam, hogy átmenjenek azokon a szörnyűségeken, amit végül meg kellett írnom a sztori érdekében. Sok időt töltöttem azzal, hogyan lehetne könnyítenem a sorsukon, de aztán mindig ugyanaz lett a vége, hogy nem lehet… És ez nem csak a dolgozóasztalomnál volt így, hanem a díszletek közt is. Látni kellene a két színészt a forgatás közben. Mindkettejük alakítása annyira erős és magával ragadó, hogy ugyanezt érzem ilyenkor is, és nem esik jól látni, hogy szenvednek. Ez egy oda-vissza ható alkotói folyamat. Ők is hatnak rám és én is hatok rájuk. Közben pedig nem csak mesterséges intelligenciával ellátott androidokról szól ez a történet, hanem szeretnénk valamit elmondani az emberiségről, az emberi természetről is. Aminek ugye árnyoldalai is vannak. Kivétel ez alól a mellettem ülő férjem, mert neki nincsenek árnyoldalai…! De pont ez a szépsége az egésznek: nem vagyunk tökéletesek és éppen ez teszi humánussá a sztorit.

A előző évadban a nők nagyon nagy erőt képviseltek (Dolores, Maeve) és a férfiak mintha kicsit el is halványodnának mellettük. A második évadban több szerep jut majd a férfiak erejének is, vagy egyszerűen kiírják őket a sorozatból? (Csak viccelek!)

Lisa: Nem, nem írjuk ki a férfiakat a sorozatból! Nem igazán akartuk, hogy a férfiak és nők közti versengésre éleződjön ki a történet. Szerintem alapvetően sokszor sok szenvedéssel jár nőnek lenni és állandóan azt bizonyítani, hogy te is teljes értékű ember vagy. Erővel, kitartással, jószándékkal, gonoszsággal, mindennel együtt – csakúgy, mint a férfiak. És azt gondolom, hogy ebben a projektben különböző archetípusokkal dolgozunk, nem csak női archetípusokkal, hanem férfiakkal is. Itt vannak ezek a csodálatos filmsztárok, mint a Teddyt játszó James Marsden, akitől éppen azt kértem, hogy pont az ellenkezőjét játssza, mint amit általában a western filmek férfi-hőseitől megszoktunk. A szerelme, Dolores felé gyengéd és romantikus, amit nem igazán vadnyugati férfihős tulajdonsága. Ráadásul állandóan lelövik.

A robotok vagy az emberek természete áll közelebb az önök mércéi szerinti tökéletes (ideális) emberi viselkedéshez?

Lisa: Az emberek messze nem tökéletesek és ugyanez mondható el a robotokról is. Emberként folyamatosan azon kell lennünk, hogy jobbak és jobbak legyünk – számomra ez maga a hősiesség. Ez nem arról szól, hogy mindig nyernünk kell, mert nem győzhetünk mindig. És ha elesünk, fel kell állni, leporolni magunkat és indulni tovább. És az író sem tudja mindig azt írni, amit látni és/vagy hallani szeretnél.

Nem tudom, mennyire kell a sztorijában hinnie egy forgatókönyvírónak vagy mennyire kell kívülállónak maradnia. Egy ilyen sci-fi esetében akár hihetnek is abban, hogy ez a közeli valóság. Vagy már benne élünk. Sőt, lehet, hogy ez az egész világ körülöttünk nem is létezik, csak egy szimuláció és mi is csak robotok vagyunk benne, fentről programozott érzelmekkel. Nagyon jó barátjuk Elon Musk. Szoktak vele beszélgetni a szimulációról?

Lisa: Ó, ez a kedvenc témája! Mármint az, hogy szimulált világban élünk.

Jonathan: Elon nagyon elkötelezett a kérdés mellett, hogy szimulációban élünk-e vagy sem és sok matematikai érvet sorakoztat fel amellett, hogy valójában igen – egy fentről, valamilyen intelligens hatalom által irányított világ részei vagyunk. Számomra viszont ez nem központi kérdés, mert, ha létezik egy ilyen magas szintű szimulált világ, akkor ez maga a valóság, ami számunkra természetes és mindegy, hogyha ez egy szimulált világ, ha mi ezt érzékeljük valóságnak.

Lisa: Igen! Ahogy Angela (Talulah Riley) a felkészítő host („gazda”) mondja a második részben a Westworld parkba lépő Williamnek (amikor William bizonytalan abban, hogy Angela robot-e vagy ember), hogy „Ha nem tudja megállapítani, akkor mit számít?”. Amire már az előbb is utaltam: a döntések számítanak és határoznak meg minket. A cselekedeteink döntik el, kik is vagyunk, a lényeg, hogy a világba, amiben élünk, abba pozitív dolgokat hozzunk, ne negatívat.

Az internetes/reddites kibeszélők az első évad nagy csavarját lényegében már hetekkel korábban lelőtték. Terveznek-e bármilyen változtatást a stratégián vagy a történetvezetésen a második évadnál? Például készülnek két különböző befejezéssel?

Jonathan: Nem. Lezajlott a teljes második évad forgatása, készen vagyunk. Az nem jó, ha dolgozol egy ilyen projekten és nincs meg előre a hipotézised. A nézők számára is ez az egyik élvezeti része ennek a sorozatnak, hogy az egész egy intellektuális agytorna, egy rejtvény. Nem baj, ha van, aki kitalálja, mi fog történni – sokan úgysem hisznek a spekulációkban és sokak számára így is rejtély marad a befejezésig minden.

Borítófotó: John Lamparski/WireImage

A Westworld 2. évada magyar feliratosan már elérhető az HBO GO-n, amelyet most egy hónapig bárki ingyen kipróbálhat. A szinkronos premier május 6-án este lesz az HBO-n.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik