Orbán Viktor és a határhoz tervezett állítólagos menekülttábora az osztrák választási kampány témái között

Rendkívül szorossá vált az utolsó napokban az osztrák pártok versenye a vasárnapi parlamenti választás előtt. Augusztusban még volt olyan közvélemény-kutató intézet, amely a radikális jobboldali, jelenleg ellenzékben lévő Szabadságpártot (FPÖ) 7 százalékpontos előnnyel hozta ki győztesnek a mérsékelt jobboldali Osztrák Néppárt (ÖVP) előtt, mely jelenleg az erősebb kormánypárt Ausztriában, amelyet egy néppárti-zöld koalíció vezet. A Lazarsfeld Gesellschaft az augusztusi 29:22 arányú szabadságpárti előny után szeptember 25-én már csak 26:25 arányban látja erősebbnek az FPÖ-t.

A Der Standard az utolsó tíz közvélemény-kutatást összegző, ennek megfelelően sokkal kiegyensúlyozottabb mércéje kétpontos különbséget jelzett az FPÖ javára.

A minimális különbség láttán tehát egyre valószínűbb, hogy egyik párt sem fog elsöprő győzelmet aratni,

és a verseny rendkívül szoros lesz. A harmadik helyre a szociáldemokratákat (SPÖ) várják, 21 százalék körüli eredménnyel.

A három nagy párt után két közepes erejű politikai tömörülés következik. A liberális Neos 10–12 százalékig juthat vasárnap, a Zöldek viszont csúnyán visszaeshetnek az előző, 2019-es szavazáshoz képest, és az akkori 14 helyett 8 százalékot érhetnek el a mérések átlaga szerint. A kormánypártok, az ÖVP és a Zöldek várhatóan óriási veszteségeket könyvelhetnek az előrejelzések szerint: az ÖVP 12–13-mal kaphat kevesebbet 2019-hez képest, összesen tehát nagyjából 18 százalékpontot zuhanhatnak a kabinetet alkotó erők.

A Néppárt így a jelenlegi 71 mandátumához képest örülhet, ha 52 képviselői helyhez jut a 183 tagú parlamentben.

A két kormánypárt által elvesztett szavazatok nagy részéből az FPÖ profitálhat, amely öt év alatt 11 százalékponttal erősödött a közvélemény-kutatók szerint, illetve két kispárt is hirtelen „láthatóvá” vált a választási horizonton, melyek a négyszázalékos parlamenti küszöb átugrásáért küzdenek. A főleg a bécsi választókra koncentráló, viccpártnak indult Sörpártot (Bierpartei) Dominik Wlazny vezeti, aki amúgy egy punk-rock együttes frontembere, de korábban orvosként is dolgozott. Mellettük a kommunisták is három százalék körül vannak.

Mivel három párt is a 20–30 százalékos sávban áll, kettő pedig 10 százalék körül mozog, így várhatóan bonyolult koalíciós tárgyalások lesznek a parlamentbe kerülő politikai erők között. Ennek kapcsán az elemzők felhívják a figyelmet a kormányalakításnál az eredetileg zöldpárti Alexander van der Bellen köztársasági elnök előreláthatólag jelentősen megnövekvő szerepére.

Az államfőnek ugyanis nem kötelessége a legnagyobb párt vezetőjét kancellárnak felkérni,

illetve megbízni a kormányalakítással – bár eddig ez volt a szokás Ausztriában.

Ez a kérdés akkor válhat élessé, ha a szélsőségek iránt nyitott FPÖ lesz a relatív győztes. Az államfő belátására van ugyanis bízva, hogy ha úgy véli, hogy egy ÖVP vagy SPÖ vezette koalíciónak van nagyobb esélye kormányt alakítani, akkor e két párt vezetői közül válassza ki azt, aki elsőként próbálkozhat egy koalíció összeállításával.

Az elemzők két opciót mérlegelnek. Ha az ÖVP vagy – aligha valószínűen – az SPÖ lesz a relatív győztes 25 százalék körüli eredménnyel, akkor legalább még két pártot kell maga mellé gyűjtenie egy életképes koalíció összerakásához. Ha viszont a Szabadságpárt nyer 27 százalékkal vagy annál jobb eredménnyel, akkor a radikális jobboldalnak várhatóan csak egy további koalíciós partnerre lenne szüksége a kormányalakításhoz. Egy FPÖ–SPÖ koalíció szinte biztosan kizárt a szociáldemokraták listavezető-pártelnöke, Andreas Babler nyilatkozatai szerint, az FPÖ–ÖVP-együttműködés azonban nem irreális.

A Szabadságpárt érdekes módon mindkét másik nagy pártnak tett gesztusokat a választásokat megelőző napokban:

• a szocdemekkel a szociális intézkedésekben és a nyugdíjak ügyében lát közös pontokat,
• a Néppárttal pedig a migrációellenes küzdelemben tudna állítólag együttműködni.

Ugyanakkor a szocdemek egyértelműen elutasítják a Szabadságpártot, és így vannak ezzel a Neos liberálisai és a Zöldek is.

Az ÖVP-s kancellár, Karl Nehammer óvatosabb: egyértelműen elutasítja a Herbert Kickllel, az FPÖ elnökével való együttműködést (Kicklt ugyanis szélsőjobboldalinak tartja), de a Szabadságpárttal nem zárja ki a koalíció lehetőségét. Ennek esélyét azonban minimálisra csökkentették a szabadságpárti politikusok, akik kizárták, hogy Kickl részvétele nélkül koalíciós megállapodást tudnának kötni bárkivel is.

Nyugati szomszédunk mindenesetre határkőhöz érkezett:

először lehet egy radikális jobboldali párt a legnagyobb politikai erő az országban, és az is először fordulhat elő, hogy egy régi típusú nagykoalíciónak, azaz az ÖVP–SPÖ együttműködésnek nem lenne abszolút többsége a parlamentben.

Ezt boncolgatva a svájci Neue Zürcher Zeitung már-már a második osztrák köztársaság végéről, Ausztria „orbanizálásáról” ír, míg a Politico Ausztria EU-ból való kilépésének, az Öxitnek a gondolatával játszik, illetve hogy az FPÖ hatalomra kerülése esetén Magyarországgal és Szlovákiával együtt Ausztria egy oroszbarát blokkot alakíthatna Svájctól Ukrajnáig.

Mindez túlzásnak tűnik, de az biztos, hogy a jelenlegi kormánykoalíció, az ÖVP–Zöldek együttműködés bukásra van ítélve. S az is valószínű, hogy a jobboldali populista párt hatalomtól való távoltartásához legalább három párt együttműködésére lehet szükség. Így viszont a szocdemek és a néppártiak mellett vagy a Neos vagy a Zöldek tűnhetnek fel harmadikként egy olyan koalícióban, amely a Szabadságpárt kihagyásával alakulhat meg.

A kormánykoalíció megítélése nem véletlenül van az abszolút mélypont közelében: a Nehammer vezette kormány az APA/OGM Bizalmi Index 2003-as megalkotása óta a legrosszabb eredményeket érte el Ausztria 21. századi történetében. Az osztrák gazdaságkutató intézet, a Wifo vezetője, Gabriel Felbermayr szerint

rég nem látott stagnálás, illetve recesszió sújtja az osztrák gazdaságot:

a második világháború óta nem fordult elő, hogy nyolc negyedéven át negatív vagy stagnáló legyen a GDP változása, miközben a beruházások is hiányoznak. „Veszélyben a jólétünk!” – hívta fel ennek kapcsán a figyelmet Felbermayr. A közgazdászok az ÖVP–Zöldek kormányzása kapcsán immár öt elveszett évről beszélnek – teszi ehhez hozzá a Neue Zürcher Zeitung.

A koalíció úgy tartott ki öt éven át, hogy közben a néppárti Sebastian Kurz megbukott kancellárként. Mindezt leginkább az indokolta, hogy mindkét párt katasztrofális eredményt ért volna el, ha előbb írják ki az általános választást.

Bár a Néppárt vezette kormány friss összegzése szerint az ígéreteik 85 százalékát teljesítették, és egyrészt csökkentették a polgárok közterheit, másrészt a zöld átállásra is fókuszáltak (ökológiai adóreformot és milliárdos klímavédelmi beruházásokat értek el a Zöldek a kormányban), mindez gyakorlatilag a gazdasági növekedés megszűnésével, magas inflációval és az államadósság drasztikus emelkedésével járt.

A Wifo gazdaságkutató intézet szerint 2019 óta a munkaórák száma 3 százalékkal csökkent, az osztrák népesség pedig 3,5 százalékkal nőtt, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy az áremelkedés beinduljon Ausztriában (hiszen a népesség növekvő igényeinek a zsugorodó termelés nem tud megfelelni), ahol azonban az inflációt a kormány túlköltekezése is fokozta. Ez elsősorban a „gazdaság pártjának” is nevezett ÖVP megítélésére volt káros.

A romló gazdasági mutatókat a jobboldali populista FPÖ megpróbálja kihasználni, a bevándorlásellenes retorikáján túl. Az illegális migráció ráadásul a választási kampány utolsó napjaiban is a pártok központi témái közé került.

Az FPÖ „Festung Österreichről”, „Ausztria-erődről” beszél, ami a bevándorlás leállítását, a migráció kevésbé vonzóvá tételét, és az illegális migránsok kitoloncolását javasolja megoldásként.

Az FPÖ számára bevándorlás politikáját tekintve mintául szolgáló Magyarország is előkerült a kamányhajrában, az osztrák sajtóban ugyanis továbbra is tartja magát az az értesülés, hogy a burgenlandi határ közelében, Vitnyéden az Orbán-kormány állítólag menekülttábort akar építeni, amit a magyar kormány cáfolt.

Emiatt az osztrák kormány és a burgenlandi tartományi vezetés is aggódni kezdett, tartva a felerősödő migrációtól. A hírek szerint az osztrák belügyminiszter, a néppárti Gerhard Karner szerdán azzal fenyegetőzött, hogy szigorúbb határellenőrzést vezet be Ausztria – és állítólag erről a magyar felet is tájékoztatta. Erre az ellenzéki szocdemek politikusa, az SPÖ jobboldali szárnyának egyik képviselője, Hans Peter Doskozil burgenlandi tartományfőnök tromfolt rá: végső esetben határátkelőhelyek teljes lezárását vetette fel, bár egyelőre csupán a zöldhatár szigorúbb ellenőrzését javasolja.

Doskozil egyébként jó kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral, járt is a magyar miniszterelnöknél. Ehhez képest most arról szónokolt, hogy „államilag szervezett (ember)csempészet” zajlik. Hangsúlyozta: „minden jogi és politikai lehetőséget” felhasználnak a védekezésre, és a szociáldemokrata politikus hangsúlyozta azt is, hogy a problémáról levelet ír Magyarországra.

A Zöldek hangsúlyozták, hogy Magyarország nem erősítette meg a menekülttábor építését. Ugyanakkor kritizálták Orbánt és az FPÖ-t is: „Magyarországnak és más jogsértőknek végre felelősséget kell vállalniuk és a közös játékszabályokhoz kell tartaniuk magukat”. Hozzátették azt is:

Az olyan politikusok, mint Orbán, és az ő kicsinyes nacionalizmusuk az emberek jólétét és szabadságát veszélyezteti Európában. Sokatmondó a tény, hogy Orbán Herbert Kickl bálványa.

Az ORF megjegyzi, hogy az FPÖ régóta dicséri és példaként állítja mások elé Orbán eljárását, azt, hogy nem fogad be az európai szabályok szerint menedékkérőket. Az FPÖ ráadásul immáron a Fidesszel egy frakcióban ül az Európai Parlamentben: a szélsőjobboldali Patrióták Európáért képviselőcsoportban. Az FPÖ főtitkára, Christian Hafenecker ugyanakkor „fake news”-ról beszélt a Magyarországról érkező hírek kapcsán. Szerinte a hazugságokkal a lakosságot akarják elbizonytalanítani, és a patrióta erőknek kárt okozni.