Vannak ma olyan politikusok az Európai Unión belül, sőt, kifejezetten ebben a régióban, akik zavarossá próbálják tenni a közbeszédet Ukrajnával kapcsolatban. Nem a megszállót, hanem a megszállottat vádolják a háborúval. Nem Putyin hataloméhségét, hanem Ukrajna vágyát a szabadságért. Csak annyit akarok kérdezni tőlük: felelőssé tennék-e Magyarországot az 1956-os szovjet invázióért? És a cseheket 1968-ért?
– mondta Ursula von der Leyen abban a nyitóbeszédben, amellyel elindította a Globsec nevű biztonsági konferenciát Prágában. Az idézet, amely a beszéd elején hangzott el, elég egyértelmű utalás volt a magyar kormány számára.
Sokat elárul Közép-Európa helyzetéről, hogy Von der Leyen itt mondta el első nagy beszédét az újraválasztása után. Az Európai Bizottság láthatóan kisimult, felszabadult elnöke mostanra minden olyan akadályt leküzdött, amely a tagországok részéről nyomást helyezhetett rá. A tanácsban újrajelölték a bizottság élére, amit a parlament is jóváhagyott. A tagállamok túlnyomó többsége tudatta vele, kit szeretne az új Európai Bizottság tagjaként látni. Ami még hátravan, az a teljes bizottság megszavazása, de ebben az ügyben nem a tagállamok vezetőit, hanem az Európai Parlamentet kell meggyőznie.
Von der Leyen a beszédében kifejezetten felemelte Közép-Európát. Az európai szolidaritás dobogó szívének nevezte, és elmondta, milyen jelentős befektetések érkeztek a régióba a csehektől, és mennyire dinamikus gazdasága az uniónak Lengyelország.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2000" width="3000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Közben viszont az is sokat elmond Közép-Európáról, hogy a Globsec 2024-es konferenciáját Prágában tartották Pozsony helyett. A Globsec alapvetően egy évente megrendezett biztonsági fórum, amelyre politikusokat, katonákat, elemzőket hívnak meg beszélni. Csak másodsorban think-tank, olyan intézet, amely közpolitikai javaslatokat dolgoz ki. A központja az indulás óta Pozsonyban volt, ahol eddig nem hogy megtűrték, de támogatták is a működését az egymást váltó kormányok. Egészen Robert Fico visszatéréséig. Fico szinte háborút hirdetett a Globsec ellen, amelynek új otthont kellett keresnie. Az új otthon pedig Prága lett.
Miközben a Globsec egyre nagyobb lett, egyre nagyobb nevekkel, nem csupán Fico kormányával romlott meg a kapcsolata, hanem Orbán Viktoréval is. A közép-európai országok többnyire legalább külügyminiszteri szinten képviselik magukat a konferencián, és ezt pár évvel ezelőttig még Magyarország is tartotta. Mostanra viszont Szijjártó Péter is inkább Szentpétervárat választotta, a magyar kormányt pedig egyedül Orbán Balázs képviselte a konferencia egyik paneljében.
A miniszterelnök politikai igazgatója pedig eleve úgy indította a napját, hogy Ursula von der Leyen beszédét hallva paprikás lett a hangulata.
Orbán Balázs eredetileg a Trumpot támogató Heritage Foundation vezetőjével, James Carafanóval, a francia nemzetgyűlés külpolitikával foglalkozó képviselőjével, Benjamin Haddaddal, valamint Mark Leonarddal, a European Council on Foreign Relations alapítójával beszélgetett volna egy panelben, de Carafano helyére végül Kurt Volger ugrott be. Ő Trump regnálása idején Ukrajna-ügyi különmegbízott volt, így nehéz lenne Trumppal ellenséges embernek nevezni.
A téma pedig pont ez lett volna: mi lenne, ha újra Donald Trump lenne az Egyesült Államok elnöke. Erről korábban mi is hosszan írtunk, miután az Orbán-kormánynak látványosan csak erre az eshetőségre volt politikai terve. Arra, hogy mi történik, ha Kamala Harris nyeri az amerikai elnökválasztást, nem készültek igazán. Pedig a helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán-kormány ábrázolni szeretné: nem teljesen egyértelmű ugyanis, hogy Donald Trump valóban lezárná-e egy nap alatt az ukrajnai háborút, ahogy azt korábban ígérte.
Márpedig Orbán Balázs szerint neki is ezt ígérte, amit a politikai igazgató azzal egészített ki, hogy azt mondta a volt amerikai elnöknek: ha harminchat óra alatt lehet csak lezárni, nekik az is jó lesz. Trump viszont kijavította, hogy nem, huszonnégy óra alatt kell megtörténnie.
A Trumphoz és Ukrajnához valamivel közelebb álló Kurt Volker nem tudott ennyire konkrét tippeket mondani arra, mi történik majd. Szerinte Trump a pillanatnyi igények szerint, tranzakcionalista alapon dönt, így sokféle politikája lehet majd Ukrajnával kapcsolatban, mert sokféle elképzelés létezik a Republikánus Párton belül. Ő például azt is elképzelhetőnek látja, hogy meg lehet győzni Trumpot az Egyesült Államok elrettentő kapacitásának növeléséről, ami elijeszthetné Putyint a további terjeszkedéstől.
Az előadás második felében kezdődött az igazi konfliktus a magyar politikus és a többiek között. Miközben a konferencia egyik félig teli kistermében mások mellett Bajnai Gordon volt miniszterelnök és David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete hallgatták, a négytagú panel három tagja megpróbált komolyan válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek nehéz kihívások elé állítják majd Európát. Milyen politikája lehet az Egyesült Államoknak, hogyan lehet Trumpot motiválni? Mire számíthatnak Harris elnökségétől? Mennyire kell növelnie Európának a védelmi kiadásokat? Orbán Balázs válasza szinte annyi volt ezekre a kérdésekre, hogy
Béke kell.
Hiába vetették fel a többiek, hogy békéből, tűzszünetből többféle van, nem mindegy, hogyan zárnak le egy konfliktust, vagy hogy mennyire lehet stabil egy olyan béke, amelyben ukrán területek Oroszország irányítása alatt maradnak. Precedenst teremt-e az, ha hagyják, hogy Oroszország le tudjon zárni egy olyan háborút, amelyben egy szuverén ország területének egy részét elfoglalta. Ha ezt megteheti Ukrajnában, megteszi-e majd máshol is?
Orbán Balázs ezekre a kérdésekre a Magyarországon ismert paneleket kezdte el mondani. Szerinte a világ nagy része nem háborúpárti, amit a liberális transzatlanti elit nem ismer fel, mert Stockholm-szindrómában szenved az Egyesült Államoktól, és nem mer saját politikát vinni. Orbán szerint előbb-utóbb a demokraták is rá fognak jönni Amerikában, hogy ez így nem mehet tovább, mi pedig itt maradunk egy problémával, amit Ukrajnának hívnak.
Orbán Balázs arra a kérdésre, hogy pontosan milyen béketervet szeretne a magyar kormány, nem tudott válaszolni, azon kívül, hogy tűzszünetet szeretnének, mert a béke a lényeg. Egy ponton még kellemetlen helyzetbe is keveredett, amikor szembesítették azzal, hogy a Magyarország által háborúpártinak tartott lengyel kormány majdnem a GDP öt százalékát költi védelemre, az erről sokat beszélő magyar kormány pedig csak kettőt. Orbán Balázs bízott benne, hogy növelni tudják majd a kiadásokat, de be vannak fagyasztva az uniós pénzeink. De az uniós pénzeket valójában nem csak nem lehet, hanem egyenesen tilos fegyverekre költeni.
A panelbeszélgetésből az derült ki leginkább, hogy a magyar kormánynak nem külpolitikai stratégiája, hanem üzenete van. Olyan üzenete, amely a kevésbé felkészült hallgatók számára jól hangzik, de mégis politikai üzenet, nem átgondolt stratégia, vagy helyzetelemzés. A magyar békepárti politikának egyszerűen nem létezik olyan értelmiségi verziója, amelyet egy komoly beszélgetésben elő lehet adni, és amely a valódi helyzetet, annak kockázatait és lehetséges megoldásait képviseli. És miközben a szövetségeseink felől egyre több kritika éri a magyar kormányt, annak külügyminisztere Szentpéterváron tárgyal.