Nagyvilág

„A gyerekek azt is letagadják, hogy valaha magyarok voltak”

A kommunizmus éveiben az erdélyi, partiumi, bánsági magyar értelmiségiek, szakemberek, kétkezi munkások jelentős részét arra kötelezték, hogy a Kárpátokon túl vállaljanak munkát. A kényszer helyét mára átvette a fizetés vonzereje, miközben a magyar morzsaközösségek szép lassan beolvadnak a román többségbe. Helyzetkép a Kárpátokon túli magyarságról Trianon után száz évvel.

A 2016-os parlamenti választásokon az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjei a Kárpátokon túli 25 megyében – Suceavától Gorj megyéig – valamint Bukarestben összesen 21 570 voksot gyűjtöttek be. Az adat a hegyvonulaton túl rekedt magyarság számának megsaccolására azonban nem alkalmas, hisz ennél sokkal többen élnek a román fővárosban és a 25 megyében. A legtöbb „magyar” voksot Bukarest (3108), Bákó (2623), Gorj (1644), Galac (1205) és Suceava (1030) hozta.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nyilatkozik a sajtónak a párt eredményváró rendezvényén Kolozsváron a romániai parlamenti választások napján, 2016. december 11-én. Fotó: Biró István /MTI

Bukaresti olvasztótégely

Inkább ne jöjjenek Bukarestbe.

Ezt a meglepő kijelentést Buday Richárd, a bukaresti Petőfi Művelődés Ház fenntartójának, a Petőfi Művelődési Társaságnak az elnöke tette a 24.hu-nak, aki ötödik generációs magyar a román fővárosban, és egyik összetartója, szervezője a magyar közösségnek.

Vagyunk, akik idekényszerültünk, és vannak a gazdasági migránsok, akiket a nagyobb lehetőségek, magasabb bérek vonzottak ide 1989 után. Viszont az élet is drágább. A pénz után szaladnak és szívesebben integrálódnak a román közegbe. Persze, szerencsére, akadnak kivételek. Viszont kiemelném, hogy több tagot tartunk nyilván az egyesületnél, mint ahány magyar a hivatalos statisztikában szerepel

– vázolta a közösség struktúráját, amelyben az egyetemi tanártól az orvoson és szakemberen át a takarítónőig minden szakma képviselteti magát. Úgy tapasztalta, Bukarest olvasztótégely, éppúgy, mint a fővárosok szerte a világban, mivel az érintetteknek kényelmesebb beolvadni, mint őrizni a magyarságukat. „Aki tíz éve még a Petőfi-szobrot koszorúzta, ma már csak románul és angolul hajlandó beszélni, s ez a jelenség egyre hatványozottabban jellemző a bukaresti magyarságra” – magyarázta Buday.

A Petőfi Művelődési Ház a koronavírus miatti szigorú korlátozások okán márciusban leállította a programokat, pedig nyolcvanat terveztek erre az esztendőre. Mindez fájdalmas érvágás volt a társaság költségvetésében. A magyar nemzeti ünnepek megtartása mellett – amelyeken főleg az idős generáció képviselteti magát – színházi előadások, könyvbemutatók, gyermekprogramok tarkítják a kínálatot. Az elnök nem örül, ha növekszik a magyar közösség létszáma a fővárosban, mivel a bukaresti magyarok közül sokan „egy-két évtized alatt megtagadják önmagukat”.

Bukarest Trianon óta gyarmatként tekint Erdélyre
Az elmúlt száz évben sokat romlott Erdély, illetve a Romániában élő magyarság helyzete, amelyen a Fidesz-kormányok sem tudtak változtatni. Ráadásul helyben is egyre többen ismerik fel, hogy a hangzatos lózungok mögé bújtatva tulajdonképpen szavazatvásárlás folyik.

Az egyetlen magyar iskola a nagy távolságok miatt kevés, a magyar gyerekek tizedét sem íratták be ide a szülők. „Szükség lenne három iskolára, de gond az épület is. Ha az egyház visszakap egy épületet, azonnal eladják, pedig mi próbáltunk tárgyalni, segíteni, de süket fülekre találtunk. Viszont egyre jellemzőbb, hogy még két magyar szülő is románul beszél otthon a gyermekével” – vázolta az iskolaügyet Buday Richárd.

Közös imával kezdik a tanévet a diákok a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János katolikus templomban 2017. szeptember 11-én. Fotó: Boda L. Gergely /MTI

Hatósági vizsgálat a túl sok voks miatt

A legutóbbi EP-választásokon az RMDSZ – amelyet sokan csak tulipánként emlegetnek a szimbóluma alapján – a Kárpátokon túli román megyékben meglepően sok szavazatot kapott, még olyan településeken is, ahol egyetlen magyar sem él.

A korrupcióellenes ügyészség, a DNA vizsgálatot indított, engem is ki akartak hallgatni, de mondtam, nincs mit nyilatkozzak, mert alkotmányos joga mindenkinek oda szavazni, ahova akar

– mondta a 24.hu-nak dr. Hapenciuc Adriana, az RMDSZ Suceava Megyei Szervezetének elnöke, aki állítja, hogy a szomszédos Botoşani megyében is hasonló kurkászás folyt a hatóságok részéről.

A háziorvosként dolgozó elnök szerint a megyében élő magyarokat nem bántják a románok, viszont fontos lenne leválasztani a politikát, az RMDSZ-t a hétköznapokról, és „inkább a civil szervezetekre bízni a magyar programokat”. Majd rögtön hozzátette: „igazából csak azért kell a politika, mert másképp nincs támogatás ezekhez a programokhoz.”

Rendszeresen megünneplik az anyák napját, a húsvétot, a karácsonyt, a vegyes házasságok miatt azonban egyre kevesebben jönnek el, mert az utódok zöme már egy szót sem tud magyarul, függetlenül attól, hogy a megmaradt bukovinai székelyek vagy a kommunista időkben áttelepedett Hargita és Kovászna megyeiek leszármazottai. A helyzethez alkalmazkodva bevezették, hogy a rendezvényeikre meghívják a többi kisebbséget is.

Magyarok gázlója Galacon és a szavazattitok

Székely Levente a Kárpátokon túli RMDSZ-politika egyik legmarkánsabb személyisége. Az állatorvos végzettségű politikus 2004-2008 között parlamenti képviselő volt, 2010-2012 között Vaslui megye prefektusa (a kormány helyi képviselője), most a galaci szervezetet irányítja. „Nagy RMDSZ-politikát nem csinálunk, de hozzuk a szavazatokat” – jelentette ki lapunknak, majd meg is magyarázta, miért kapott ennyi voksot az RMDSZ Moldvában és Havasalföldön.

Ha egy többségi román megyében van, mondjuk, négyszáz szavazókörzet, parlamenti vagy EP-választáskor az RMDSZ is köteles mindegyikbe küldeni urnabiztost, aki vagy magyar, vagy román. Ha egy szavazókörzetben csak egy ember szavaz a tulipánra, mert van valamilyen magyar kötődése, ismerőse, az mindjárt négyszáz. És amennyiben az urnabiztosnak csak egy rokona szavaz még a tulipánra, majdnem ott az ezer voks

– ismertette a helyzetet.

A galaci magyarok minden hónap első vasárnapján az RMDSZ-székházban találkoznak, amikor nincs istentisztelet, mert a lelkész más megyében szolgál aznap. A szokásoknak megfelelően Székely tart egy rövid politikai beszámolót, majd lazán beszélgetnek, alkalmanként természetesen koccintgatnak is. Egyébként a templom a fő találkozási pont, gyakran hívnak át a szomszédos Brăilából is magyarokat. A városban római katolikus templom is működik, de a misék román nyelvűek.

A vegyes házasság, a beolvadás itt is „hétköznapi” probléma, pedig a XIX. század második felében a templom mellett magyar iskola is működött. „Az egyik városrészt magyarok gázlójának nevezik, de még kutatom a történetét. Vélhetően itt régi, gazdálkodó magyar telepesek éltek” – jelzi Székely, hogy Galacon nem csupán a kommunizmus éveiben betelepített, idecsalt – lakással, állással a feleség számára – értelmiségiek, szakemberek és leszármazottaik élnek.

A ’60-as években az akkor épülő kohászati mű volt a mágnes, de az élelmiszer-ipari egyetem is vonzotta az erdélyi magyarokat. A kohászati mű a ’90-es években becsődölt (azóta újraindult), a munkások hatalmas végkielégítést és további három éven át juttatott fizetést kaptak, így a magyarok jelentős része haza is költözött Erdélybe. De a restitúciós törvények is mozgatórugói voltak a hazatérésnek. 

Galac 1963-ban. Fotó: Fortepan /Sütő András örökösei

Az elvándorló szászok után maradt lutheránus templomot használják 

Egyetem után kihelyezéssel negyven éve kerültem Râmnicu Vâlceára, a megyében szerintem háromszázra tehető a magyarságát tartó emberek száma

– vázolta lapunknak a Vâlcea megyei helyzetet Farkas Béla geográfus, aki jelenleg a vízügyi igazgatóságnál dolgozik.

A magyarok „bevonulásának” sablonja itt is érvényes: a kommunista érában az Olt folyón épülő vízi erőművekhez kerestek-hoztak szakembereket Erdélyből, akiknek egy része aztán már nem költözött haza, inkább más megélhetést kerestek maguknak. Mások az ipar leépülését követően pakoltak, és visszamentek szülőhelyükre, úgyhogy maradtak az idősek.

A magyar összetartozás gyűjtőhelye Râmnicu Vâlceán is a templom. „1997-ben megalakult a református egyházközség, s mivel a szászok kivándoroltak innen is, most a református istentiszteleteket az itt maradt lutheránus templomban tartjuk. Örülünk, ha 30-50 hívő eljön vasárnap a templomba” – magyarázta, hozzátéve, hogy létezik egy római katolikus templom is a megyeszékhelyen, de ott románul miséznek. Igaz, a magyar prédikációra vágyó hívek gyakran átlátogatnak a református templomba.

Engem itt Farkas Bélaként ismernek a románok is, ebből sosem volt probléma. Ja, akkor ön magyar, honnan jött ide, hangzik az első kérdés. S ha az illető már járt azon a vidéken Erdélyben, akkor tálalva az első beszédtéma. Itt a románok megszokták, hogy a szomszédjukban élhetnek kisebbségek, hisz a városban itt voltak korábban a szászok mellett a zsidók is, ezért nincs nemzetiségi acsarkodás

– magyarázta.

Ő is elmondta a már ismert sémát: vegyes házasságok, a gyerekek már nem beszélnek magyarul, azt is letagadják, hogy valaha magyarok voltak.

Az pedig, hogy a magyarok számát Farkas Béla nagyjából 300-ra becsülte, miközben a 2016-os szavazáson Vâlcea megyében 937 voksot kaszált az RMDSZ, azt jelzi, sok magyar bújik el a vegyes házasságokban. Akik, ha otthon románul is beszélnek, a szavazófülkében hajlamosak – talán némi megmaradt dacból – a tulipánra voksolni.

Fotó: Kiss Gábor /MTI

Speciális helyzet a nagy román tengerben

 A romániai „magyar diaszpórában” élők közül néhány személlyel elbeszélgetve kiderült, hogy a Kárpátokon túl (még) élő, dolgozó magyarok számának csökkenése megállíthatatlan folyamat, s Buday Richárd intelme, miszerint „ne jöjjenek Bukarestbe”, a többi 25 megyére is érvényes. A kötelező áttelepítéseknek három évtizede vége, ma már csak valóban az költözik odaátra, akit a munkája küld. Magyar orvosok, pedagógusok, mérnökök, szakemberek, ügyes kétkezi munkások hada rekedt az elmúlt száz évben Moldvában, Havasalföldön.

Az olvasztótégelyt, a globalizálódást el kell fogadni, hisz a két régióban magyar iskolák csak Bukarestben és Bákó megyében, a csángók lakta vidéken működnek.

A csángók románul tanulják a tantárgyakat, kivéve a magyar nyelv- és irodalmat, valamint a magyarság történetét. Az alternatív iskolák segítségével is próbálják fenntartani a magyar nyelvű oktatást, a magyar tudatot, ám komoly gátat szab a iaşi (Jászváros) római katolikus püspökség, amelyik tiltja a magyar nyelvű vallásoktatást

– mutatott rá a fő problémákra a 24.hu-nak Király András, korábbi oktatási államtitkár. „A csángók ügye egy specifikus helyzet a nagy román tengerben” – tette hozzá. Viszont gyakorlatilag megoldhatatlan, hisz a csángó családokban a magyar nyelv kizárólagos használata nagyon ritka. Beolvadásuk fékezhetetlen folyamat, a Magyarországról is támogatott projektek pedig csak késleltetik a folyamatot.

Kiemelt kép: Veres Nándor /MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik