Rettenetes a helyzet, az emberek sokkos állapotban, Bejrút pedig romokban. A válság és a világjárvány mellé már csak ez kellett ennek az országnak
– mondta a 24.hu-nak Serene Dardari, a libanoni fővárosban élő szíriai aktivista. Elmondása szerint szerte az országból érkeznek támogatások, de kérdés, mindez mire lesz elég, miután a gazdasági és pénzügyi válság, illetve a meggyengült egészségügyi ellátás már így is a szakadék szélére sodorta a közel-keleti országot.
A kedd esti robbanásban a legfrissebb adatok szerint legalább 137 ember életét vesztette, valamint körülbelül ötezren megsérültek, több tucat embert pedig továbbra is eltűntként tartanak nyilván. Libanonban kéthetes szükségállapotot hirdettek, Bejrútot katasztrófa sújtotta várossá nyilvánították.
A lakosság megdöbbenéssel fogadta az arról szóló információkat, hogy a robbanás megelőzhető lett volna, a veszélyre többször is figyelmeztették korábban az illetékeseket. A kikötőt ellenőrző hatóságok – egy előkerült dokumentum tanulsága szerint – fél éve jelezték, hogy ha nem szállítják el onnan az ammónium-nitrátot, egész Bejrútot felrobbanthatja.
Hogy mi okozhatta a robbanásokat, még mindig nem tudni, az eddigi információk szerint az elsőt egy petárdaraktárban keletkezett tűz okozta, a másodiknál pedig 2700 tonna ammónium-nitrát robbant be. Egy kikötői illetékest házi őrizet alá helyeztek, amíg kivizsgálják, a vegyi anyag hogyan robbant fel.
A detonáció következtében több kórház megrongálódott, miközben a legfrissebb számítások szerint 300 ezer ember veszíthette el otthonát. Serene Dardari elmondta: jelenleg mindenki ott segít, ahol tud, vannak, akik a törmeléket igyekeznek eltakarítani az utcán, míg mások az érintett családoknak segítenek megtalálni az esetlegesen a romok alatt maradt értékeiket vagy főznek a bajbajutottaknak.
Csapatával együtt hatalmas mennyiségű ivóvizet, ételt és maszkokat osztottak ki a robbanás károsultjai között, és rendkívül inspiráló volt látni számára, mennyien csatlakoztak hozzájuk a helyiek közül.
Ami most történik, jóval több, mint egyszerű pánik
– fogalmazott Serene. Sokan mindenüket elveszítették: családtagjaikat, otthonukat, megtakarításukat, akár egész életük munkáját.
Az aktivista arra is felhívta a figyelmet, hogy a halálos áldozatok között rengeteg különböző nemzetiségű van, többek közt etiópiaiak, szudániak is. Menekültek és segítőik, akik „azért utaztak Libanonba, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek a családjuknak”.
Nem tudom, lehet-e rosszabb a helyzet annál, ami eddig volt. Libanon már korábban padlóra került
– vélekedett. Az ország lakossága megosztott, a helyi valuta pedig már annyira leértékelődött, hogy „szinte már olyan, mintha nem is létezne”. Mindeközben az aktivista szerint a libanoniak nem engedhetnek meg maguknak egy forradalmat, a robbanás miatt ráadásul időre lesz szükségük ahhoz, hogy talpra álljanak és megpróbáljanak harcolni a jogaikért.
Serene szerint a robbanás amolyan „közösségi traumája” lehet a libanoni lakosságnak, mivel ebben az összes társadalmi csoport érintett. „Szomorú ezt mondani, de ez a fájdalom egyfajta társadalmi kapocsként működhet, ami egy nap majd Libanon hasznára válhat” – jegyezte meg.
Az aktivista a robbanás helyszínétől meglehetősen messze lakik, így otthonában nem keletkezett kár, viszont szívszaggató látnia, hogy jó néhány húszas éveiben lévő barátja szinte mindent elveszített, amit eddig élete során felépített, és a nulláról kell újrakezdeniük az életüket.
Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Libanonnak mihamarabb segítségre van szüksége az egészségügyben, de szerinte az adományoknak nem a kormányon keresztül kellene érkeznie, hanem egyenesen a civil szervezetekhez, hogy az érintettek biztosan megkapják, amire szükségük van.
Egy másik helyi aktivista, Sabine Choucair is arról számolt be, hogy noha iszonyú pusztítást végzett a robbanás a városban, sok civil szervezet és különböző önkéntes igyekszik segíteni a sérülteket, menedéket adni az otthon nélkül maradtaknak és eltakarítani a romokat az utcákról. A segítségnyújtás nem tökéletesen megszervezett, de hatékony, tette hozzá.
Mint kiemelte, jelentős problémát okoz, hogy a megrongált házakba rendszeresen betörnek éjjelente, a kormány viszont elmondása szerint egyelőre nem sokat tett azért, hogy ezeket a bűncselekményeket megakadályozza.
Ez az ország már korábban összeomlott
– felelte arra a kérdésre, elmélyítheti-e az eddig is súlyos gazdasági válságban tengődő Libanon problémáit a kedd esti robbanás. Sabine emlékeztetett, hogy már hónapokkal ezelőtt tüntettek Bejrútban a kormány és a korrupció ellen. A libanoni külügyminiszter pedig hétfőn tudatta, hogy lemond tisztségéről, és sokatmondó nyilatkozata, melyben többek közt úgy fogalmazott: Libanon megindult egy lejtőn, aminek a vége az lehet, hogy „bukott állammá” válik.
„Ami Bejrútban történik, az katasztrofális” – vélekedett hasonlóan az előbbiekhez Assaad Thebian aktivista. Elmondása szerint a helyiek arra számítanak, hogy akár több száz halálos áldozata is lehet a robbanásnak. Az eddigiekhez hasonlóan ő is elképesztő pusztításról számolt be:
Minden, ami üvegből vagy fából van, darabokra tört.
Az aktivista maga is könnyebben megsérült, miközben ő is arról számolt be, hogy a kórházak mindenütt kapacitásaikon felül működnek, a kormány pedig nem kezeli hatékonyan a krízist. Assaad emlékeztetett, hogy a kikötő megsemmisülése következtében az áruszállítás is bajba kerül, arról nem is beszélve, hogy az itt tárolt gabonatárolók is megsemmisültek, így az országnak mindössze egy hónapra elegendő gabonatartaléka maradt.
Végül hangsúlyozta, hogy Libanon most szinte teljes egészében kénytelen külföldi segítségre támaszkodni, holott szkeptikusak a tekintetben, hogy a hatalmon lévő politikusok nem akarnak-e még ebből az apokaliptikus helyzetből is hasznot húzni.
Kiemelt kép: Houssam Hariri / NurPhoto / Getty Images
