Megosztott, időnként hiteltelen vagy éppen a kormánymédia által lejáratott ellenzék. Hiábavaló utcai tüntetések immár két éve. Támadások a független kutatók és tudományos intézmények ellen. A nyomozó hatóságok „kedvetlensége” miatt megtorlatlan korrupció, illetve gyanús fegyverüzletek a Közel-Keleten. A kormánymédia óriási fölénye az ellenzéki sajtóval szemben, és állami pénzek ellenőrizetlen felhasználása a hatalom népszerűsítésére. Feltűnő oroszbarátság és kínai infrastrukturális projektek – kitalálják, melyik országról van szó?
Természetesen déli szomszédunkról, Szerbiáról, amelynek élén Aleksandar Vucic államfő áll, s akinek a pártja bár túlnyerte magát a mostani parlamenti voksoláson, megint koalícióra készül a hozzá lojális pártokkal és pártocskákkal.
A túlnyerésben szerepet játszott az ellenzék is: egy részük bojkottálta vasárnap a szerbiai szavazást, amelyen olyan eredmény született, ami szabad és fair választásokon ritkán alakul ki. A hatalmon lévő Szerbiai Haladó Párt (SNS), Vucic államfő pártja a hétfő délelőtti hivatalos részeredmények szerint – a szavazatok 62,73 százalékának összesítése után – 61,39 százalékon áll, legalábbis a Politika című lap információi szerint.
Orbán Viktor rögtön gratulált szerb barátjának, aki perceken belül megköszönte ezt az Instagramon. Vucic és Orbán szoros kapcsolatát jelzi, hogy a magyar kormányfő még a koronavírus-járvány kellős közepén is tiszteletét tette a szerb államfőnél.
Számos közös infrastrukturális projektet is tervez a két ország: nemcsak a kínai részvétellel épülő Budapest–Belgrád vasutat készítik elő, hanem Szijjártó Péter külügyminiszter egyik utolsó szerbiai látogatásán a vajdasági, Szabadka és Szeged közötti vasúti kapcsolat fejlesztéséről is beszélt. Ez a beruházás egyébként a Baja és Szabadka közötti összeköttetést is javítaná.
De zajlik a magyaroktól függetlenül is kínai projekt Szerbiában: Valjevo felé például egy kínai cég épít gyorsforgalmi utat, ami a Szerbiát észak-déli irányban átszelő autópálya Bosznia felé vezető leágazását jelenti majd, s amit épp a választások előtt igyekezett propagandacélokra felhasználni Vucic.
Láthatóan sikeresen tette ezt: Vucic az exit pollok ismeretében történelmi győzelemről beszélt.
Hétfőn úgy áll a helyzet, hogy a 250 tagú Szkupstinában (törvényhozásban) akár 189 mandátumot is szerezhet a kormánypárt. Ez megegyezik a korábbi előrejelzésekkel, amelyek az exit pollok alapján is kétharmados többséget jeleztek Vucicék számára, 180-189 mandátumot jósolva nekik. A Haladó Párt az utolsó választásokon 131 mandátumot szerzett, vagyis óriásit javított korábbi eredményén – persze ehhez egy furcsa választási szituációra és egy sajátos választási rendszerre is szükség volt.
Az ellenzék egy része ugyanis nem vett részt a választásokon. A bojkottot a Szövetség Szerbiáért koalíció tagjai hirdették meg, ők különösen aktívak voltak a 2018 óta szervezett folyamatos kormányellenes demonstrációkon. Azért nem vettek részt a voksoláson, mert szerintük a szerbiai médiaviszonyok teljesen torzak, a kormánypártot segítik, illetve a kormánypárt a médiaköltéseknél olyan forrásokkal rendelkezik, amelyekkel az ellenzék nem.
Ám ez a kormánypártot láthatóan nem ingatta meg – sőt, számos kisebb ellenzéki pártocska elindításával kiváló esélyt teremtett magának és szövetségeseinek a kényelmes parlamenti többséghez. A kabinethez közel álló Politika című lap gúnyosan idézte az ellenzéki Demokrata Párt (DS) vezetőjét, aki megköszönte a szavazáson részt nem vevőknek, hogy otthon maradtak. Nemcsak a Demokraták, hanem a Szabadság és Igazság Pártja (SSP) is bojkottálta egyébként a választást, amelyen számos kispárt tud elindulni rajta, de csak a 3 százaléknál jobb eredményt elérők jutnak be a parlamentbe.
A VMSZ így tovább támogathatja Vucicékat, és alighanem továbbra is államtitkári szinten lehetnek jelen a szerb (országos) kormányban.
Azt, hogy a választás nem ad teljes legitimációt a kormánynak, jelzi, hogy várhatóan Vucic győzelmi bejelentése szerint továbbra is koalíciót alkot majd a hétfő délelőtt 10,39 százaléknál tartó Szocialista Párttal (ez a párt kisebb szövetségeseivel együtt közös pártlistán indult).
A választáson harmadik lett az egykor a világ legjobb vízilabdázójának is megválasztott Aleksandar Sapic, aki populista pártjával valószínűleg bejutott a parlamentbe, éppen hogy átugorva a 3 százalékos bejutási küszöböt. Sapic a napokban megható üzenetet küldött Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdázó halálhírére reagálva.
A durvaságáról is ismert szerb vízilabdás egyébként világbajnokságot igen, olimpiát viszont sosem nyert. A rosszul sikerült 2008-as pekingi olimpián például máig tisztázatlan körülmények között úgy összeveszett egyik csapattársával, hogy a dulakodássá fajult „vita” után csak annyit lehetett tudni: Sapic lába eltört.
Sapicék azonban aligha fognak beleszólni érdemben a szerb politikába: rajtuk kívül elég populista és nacionalista van a mezőnyben. Arra viszont jók voltak, hogy tovább fragmentálták a politikai mezőnyt: Vucicék 61,4 százaléka, a szocialisták 10,4 százaléka és a Sapic-párt 3,7 százaléka 75 százalékot tesz ki, ha jóindulatúan a nemzetiségi pártoknak még jósolunk mintegy tíz százalékot, akkor is elveszett a szavazók voksainak 15 százaléka. Így például az „igazán” ellenzéki pártok közül – már, amelyik elindult – az alig 1,8 százalékot elérő Szabad Polgárok Mozgalmára leadott szavazatok is elvesztek.
A jelenlegi állás szerint tehát Vucicnak kényelmes többsége lesz 189 mandátummal, amit koalíciós társa, a szocialisták 32 mandátummal erősíthetnek meg. Ha a VMSZ ehhez még kilencet hozzátesz, akkor a 250 tagú Szkupstinában a kormánynak 230 támogatója lesz – ez elképesztő és nyilvánvalóan torz eredmény, hiszen Belgrádban az elmúlt években komoly tömegdemonstrációk folytak a kormány ellen, s körülbelül 3,2 millió szavazó most otthon maradt a vasárnapi választásokon (szavazni alig többen: 3,3 millióan mentek el).
Azaz Szerbia végletesen megosztott ország marad, még ha a parlamentje most igencsak egységes képet is mutat majd. Túlzott egységtől persze a Balkánon sosem kell félni: most vasárnap is előfordult például, hogy az elvileg koalícióban kormányzó szocialisták egyik aktivistája úgy összeverte a Haladó Párt egyik fiatal hívét, hogy utóbbit kórházba kellett szállítani – erről is a Politika írt.
Vlagyimir Putyin orosz elnök amúgy is népszerű Szerbiában, és ez a népszerűség Vucic irányítása alatt csak tovább nőtt. Kínával is egyre szorosabb kapcsolatokat alakít ki Vucic, és ezt nemcsak az infrastrukturális projektek mutatják. Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy Belgrád támogatta Peking álláspontját az utóbbi hetekben, amikor a nemzetközi közösség többször is elítélte például a kínai állam hongkongi politikáját.
Szerbia nem véletlenül távolodik ismét Nyugat-Európától: nem nagyon akarja Vucic teljesíteni azokat a demokratikus intézményrendszert érintő átalakításokat, amelyeket az EU elvárna egy leendő tagállamától. Oroszország és Kína persze ilyen követelményeket nem állít Vucic elé, és Koszovó kérdésében az oroszok a szerbek legstabilabb támogatói közé tartoznak amúgy is.
Egyébként Koszovóban is szavaztak a mostani választásokon: az albán többségű és irányítású ország – a szerbek számára: országrész – önállóságát Belgrád továbbra sem ismeri el, ami tovább nehezíti a nyugati kapcsolatokat. Hamarosan az USA elnöke, Donald Trump ugyan közvetíteni akar Belgrád és Pristina, a koszovói albánok között, ennek sikerét azonban kétségessé teszi a régóta húzódó és súlyos fegyveres harcokkal tarkított konfliktus.
Kiemelt kép: Milos Miskov / Anadolu Agency /AFP
