Nagyvilág

„A kereszténység politikai túlhangsúlyozása veszélyes”

Angela Merkel egyik leghangosabb pártbéli kritikusa Andreas Rödder. A mainzi egyetem történészprofesszora a CDU balra tolását veti a volt pártelnök szemére. A négy Bundestag-választást nyerő Merkel politikai hagyatékáról, a CDU és a Zöldek közeledéséről és a szélsőjobboldali AfD-ről is beszélgettünk az 52 éves Rödderrel, aki a CDU-közeli Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében járt Budapesten.

Konrad Adenauer, a CDU alapítója ráismerne-e ma a pártjára?

Csak részeiben.

Melyekben?

Például az általam is preferált liberális-konzervatív irányzatban. Az Adenauer-korszak óta sok minden megváltozott, s természetesen egy pártnak reagálnia kell a társadalom változásaira. A CDU egyik fő problémája, hogy a pártot átalakító változásokat nem előzte meg semmilyen közös gondolkodás, miközben Angela Merkel irányításával belesimult a szociáldemokrata és a zöldpárti fősodorba. Hatalomtechnikai szempontból az alkalmazkodás ügyes húzásnak bizonyult, de a CDU sokat veszített politikai profiljából.

Ha ön lenne a CDU elnöke, mit változtatna?

Sokkal jobban kihangsúlyoznám a liberális-konzervatív vonalat, a CDU-t a jobbközép integráló erejévé tenném. És gondoskodnék arról, hogy a CDU erőteljesebben érveljen. Nem elég kormányozni, érvelni és vitázni is kell.

Mit vet Angela Merkel szemére?

Azt, hogy depolitizálta a CDU-t, miközben a pártot belesimította a szocdem-zöldpárti fősodorba. A CDU érvelőképességének hiánya szerintem óriási gond, amikor rendkívül polarizált német közvéleménnyel szembesülünk. Az egyik oldalon vannak a moralizáló-kozmopolita baloldali erők, míg velük szemben a nacionalista jobboldal, és

a kettő között a CDU elvész a homályban.

Néppártnak tekinthető-e még a CDU, vagy újra kell definiálni a néppárt fogalmát, miszerint a voksok harmadát begyűjtő erőt lehet annak tekinteni.

Rezeg az a bizonyos léc, a 20 százalék körüli szociáldemokraták esetében már le is esett. Kérdés persze, hogy a begyűjtött voksok száma vagy az illető párt politikai ambíciói alapján határozzuk meg a néppártiságot. Ha az utóbbit nézem, akkor a CDU és az SPD is joggal formálhat igényt e címre, miközben százalékosan elmarad a kívánt szinttől. Mindenesetre az osztrák választások azt mutatták, hogy Sebastian Kurz pártja, az ÖVP képes volt megszerezni a voksok több mint egyharmadát.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Persze, de az osztrák eredmények egy rendkívüli helyzetben, a súlyos válsággal küszködő Szabadságpárt térvesztése közepette születtek.

Ez igaz, de Ausztria azt mutatja, hogy a néppártoknak van keresnivalójuk.

Visszatérve Németországhoz: nem lehetséges-e, hogy Angela Merkel felismerte a társadalmi változásokat, a zöldek térnyerését és ezért tolta a balközép felé a CDU-t?

Angela Merkel kormányzati politikája arra épült és épül, hogy mi tetszik a baloldali médiának.

Akkor úgy kérdezem, hogy ön szerint nem alakult át, nem szélesedett ki a CDU által igényelt politikai közép? Szerintem a zöldek sok tekintetben megérkeztek a politikai spektrum közepébe…

A zöldek is polgárosodtak és a közép is megváltozott. A CDU-nak azt kell eldöntenie, hogy átveszi-e a zöldek programját vagy saját koncepcióval rukkol elő. Egyébként pont a klímapolitikai vitákban látható a zöldek radikális szárnyának ereje, amely nem hajlandó például arról tudomást venni, hogy a vidéken, kistelepüléseken élők fő közlekedési eszköze jó ideig az autó marad.

Ha jól értem, nem lelkesedne azért, ha a következő német kormányt a CDU/CSU és a Zöldek koalíciója adná.

Semmi kifogásom sem lenne, de előbb a CDU hagyjon fel a folyamatos alkalmazkodással. A CDU határozza meg világosan a pozícióját és csak utána kössön kompromisszumokat.

Mit gondol, Angela Merkel kitölti a 2021-ig szóló kancellári mandátumát?

Tartózkodnék a jóslatoktól. Azért is, mert egy sor ismeretlen tényezőtől, például a nagykoalíciós partner SPD viselkedésétől és nem utolsósorban Merkel döntésétől is függ Merkel sorsa. Az biztos, hogy az idő fogytán van, Németországban az alkotmány jócskán megnehezíti a hatalom átadását, illetve magát a kancellárválasztást.

Angela Merkel nem vett tudomást az Alternatíva Németországnak nevű pártról. Helyesnek tartja-e ezt a magatartást?

Az AfD térnyerése felforgatta a politikát. Hárompárti koalíciók kora jön el és egyre nehezebb lesz kormányozni. Hatalompolitikai szempontból az erős AfD hasznos volt Merkelnek, mert a CDU ellenében nem lehet koalíciót kötni. Ez a számítás azonban kockázatos, mert nem számol egy lehetséges baloldali többséggel. Ráadásul, ha a CDU ellenzékbe kényszerülne, abból az AfD profitálna újabb választók elszipkázásával. S éppen a klímapolitikai vitákban látom azt, hogy az erkölcsi fölényből eredő politizálás milyen mértékben osztja meg még erőteljesebben a társadalmat és milyen mértékben hajtja az AfD malmára a vizet. A CDU-nak elő kell rukkolnia saját klímavédelmi programmal. Méghozzá olyan reális célokkal, amelyek nem növelik a vidéki lakosság ellenérzéseit.

Merkel utódját a pártelnöki székben, Annegret Kramp-Karrenbauert képesnek tartja-e a CDU megújítására?

Eleinte azt gondoltam, hogy igen, képes a CDU-t integráló erővé tenni. A májusi európai parlamenti választásokat követően azonban annyit hibázott, hogy jó ideje egy „kommunikációs örvényben” fuldoklik. Komoly kétségeim vannak, hogy ebből ki tud evickélni. Ráadásul a közvélemény nem tartja karizmatikus politikusnak. Ha Merkel váratlanul lemondana a kancellári posztról, akkor Kramp-Karrenbauer a CDU elnökeként döntő pozícióban lenne.

És jöhetne a belső pártszavazás?

Az ötlet nem a pártdemokráciáról szól, hanem Kramp-Karrenbauer elleni állásfoglalás. Olyan listavezetőre és kancellárjelöltre van szükség, aki a CDU-t bátran vitázó, látható-tapintható párttá teszi.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Olyan valaki, aki nyíltan nekimegy az AfD-nek?

Nézze, egy országos szinten 15 százalékos AfD nem kívánatos a CDU számára. Hiba volt tabuvá tenni és a margóra szorítani 2013-ban a megalakulásakor az AfD-t, amit tulajdonképpen a CDU-ból kivált liberális-konzervatívok hozták létre. Világos határvonalat kell húzni: a náci rezsim megszépítése, a nép-nemzeti a nacionalista felfogás szóba sem jöhet. Más témákban, így szociális kérdésekben sokkal intenzívebben kellene velük vitázni. Az AfD felemelkedését nem lehet kizárólag a 2015-ös menekültválsággal és annak hatásaival magyarázni.

Az AfD által meglovagolt elégedetlenségnek szerintem Merkel balra tartó politikája és az euróövezet gyengélkedő tagjainak megmentésével szembeni ellenkezés ágyazott meg.

A magyar kormányfő és a régi-új osztrák kancellár úgy gondolkodik, hogy a radikális-populista erőket kormányzati pozícióban meg lehet „szelídíteni”.

Németországban egyszer már szörnyűséges tragédiát okozott egy radikális jobboldali párt kormányzati „megszelídítésére” tett kísérlet.

Sokan azt mondják, hogy az AfD a lecsúszástól való félelemből profitál.

Paradox a helyzet: a gazdasági adatok cáfolják az elszegényedéstől, a társadalmi lecsúszástól való félelmeket. A munka világában a digitalizáció, a robottechnika generálhat lecsúszási félelmeket, de ma sokkal kisebb a munkanélküliség, mint 15 évvel ezelőtt. Az AfD választóinak jelentős része nem a szegényebb társadalmi csoportokhoz tartozik, s szerintem ez a bizonytalanság, félelem a nyugati világra jellemző kortünet.

Hogyan határozná meg a 21. századi konzervativizmust?

Számomra a konzervativizmus azt jelenti, hogy a változásokat elviselhetővé tegyük az emberek számára és megnyerjük a támogatásukat a szükséges változásokhoz. Pragmatizmus, józanság, megfontoltság a dogmatikus kinyilatkoztatások helyett. Szolidaritás, de csak akkor, ha az egyéni felelősség kívülálló okokból nem tud érvényesülni. Legyen szó migrációról, klímapolitikáról vagy az európai integrációról – a folyamatos alkalmazkodás helyett világos és innovatív keresztény-demokrata politikára van szükség.

Mit gondol, helytelen döntés volt-e, hogy Angela Merkel 2015. szeptember 4-én nem zárta le a határokat a Magyarország felől Ausztrián át érkező menekültek előtt?

A rendkívüli helyzet rendkívüli döntést igényelt. Szerintem az óriási hibát ott követte el Angela Merkel, amikor a rendkívüli döntést kilenc nappal később nem vonta vissza és több hónapos gyakorlattá tette.

A német állam kapitulált, képtelen volt megvédeni a határait Merkel és más döntéshozók alábecsülték a menekültáradat következményeit, így a német társadalomra gyakorolt hatásait.

Miben látja Merkel politikai hagyatékát?

Ha azt veszem, hogy Konrad Adenauer hagyatéka az NSZK nyugati beágyazottsága, Willy Brandtté a keleti politika, Helmut Kohlé a német egység és az európai egység volt, nos, ilyesmit nehéz az elmúlt 14 évben találni. Merkel nagy döntései közé az atomenergiából való kiszállás, a hadkötelezettség eltörlése, a meleg és leszbikus házasság engedélyezése és a 2015-ös menekültválság kezelése tartozik. Mindegyik esetében hirtelen, átgondolatlan döntésről beszélünk. Olyan hagyatékról, amely mélyen megosztja a német társadalmat és a CDU-t.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

A magyar kormányfő szívesen tünteti fel magát Helmut Kohl politikai örököseként.

Kohl Orbánban az 1989-es Hősök terén felszólaló Orbánt látta. Különleges volt a viszonyuk, de Kohl a mind szorosabb európai integráció, egy európai szövetségi állam híve volt, ami merőben különbözik Orbán Viktor Európa-politikájától.

Kereszténydemokrataként tudja-e értelmezni, hogy mi az a „keresztény szabadság”?

Politikát nem lehet vallási alapon meghatározni. A politikai felfogásomban a keresztényi erkölcsi szempontok ugyanolyan fontosok, mint a felvilágosodás eszméi.

A kereszténység politikai túlhangsúlyozása veszélyes, mert könnyen kirekesztéshez, mások megbélyegzéséhez vezethet.

Nekem sokkal szimpatikusabb az Európai Bizottság megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen által megfogalmazott European Way of Life, az európai életmód felvállalása. Ugyanakkor Németországnak is válaszolnia kell arra, hogy egy liberális demokrácia mennyi politikai iszlámot bír el.

Belépne ma is a CDU-ba?

Hú, ez gonosz kérdés… Igen belépnék, hogy azért a liberális-konzervatív eszmékéért, azért a kereszténydemokráciáért küzdjek, ami érdekében 25 évvel ezelőtt a CDU tagja lettem.

Andreas Rödder

Modernkori német történész, 2005-óta a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem professzora, több nagy figyelmet kiváltó könyv szerzője. 1967-ben született a rajna-pfalzi Wissenben. Egyetemi tanulmányait Bonnban, Tübingen és Stuttgartban végezte. 1994-ben lépett be a CDU-ba, 2011-ben és 2016-ban a rajna-pfalzi tartományi választási kampányban a CDU-s listavezető, Julia Klöckner „árnyékkabinetjében” a kultúráért, az oktatásért és a tudományért felelt. Nős, három lánya van. Szabadidejében zenél, templomban orgonán, egy jazzegyüttesben billentyűsökön játszik.

Dési András

Ajánlott videó

Olvasói sztorik